Hola Todos! Na, mivel VÉGRE elhagytuk a Juntada Tinista-t (aminek megjegyzem, hogy szerintem én repesek a legjobban) megpróbálom szabadjára engedni a fantáziám. Azok lepődtem meg a legjobban, hogy tartunk már nem is tudom hányadik résznél, de mindenki Pink Zebra fan lett! Komolyan, hogyha ennyire jó pajtás lett, ez a ,,látomás" akkor kampányt fogok indítani. Együtt a Pink Zebrákért! Az állatvédők zabálnák ezt az ötletet. A mostani időkben, sokkal de sokkal többet kutakodtam a sztárjaink iránt, és rájöttem, hogy Stephie is, hát.. ,,jó fej" de ez nem azt jelenti, hogy tovább növelem a rajongói táborát, de annyit elárulok, hogy jobban fogjátok szeretni Stephie-t, mint Szamócát ^-^ (Yio) Na de nem vakerálok tovább, mert unom magam, inkább menjen a RÉSZ! :D
Végre szünet van! Csak ez van a fejemben, megőrültem! Egész héten, Juntada Tinista, szerintem ezt a három napot megérdemlem.. De lehet, hogy nem, de aki így gondolja, hát, menjen panaszkodni a pletykalaphoz! *o* Áh.. Este alig bírtam lecsukni a szemem, akármennyire is voltam élőhalott. Végig a srácokra gondoltam.. Úgy érzem mindenért én vagyok a hibás.. Ma reggel az az érzés is elkapott, hogy egy szörny vagyok, ami miatt Yio életét tettem tönkre.. De szerencsémre nem, mert ő tett keresztbe mindenkinek! Áh.. -Imádom a szünnapot..-fúrtam az arcom a párnámba, amikor halk koppanásokra lettem figyelmes. Gyorsan felültem, és az ablakra pillantottam. Láttam, ahogy apró kavicsok szállnak felfelé. Kómásan felkeltem és lassan az ablakhoz botladoztam. Az ablakban Jorge feje bukkant fel. - Jorge!-ijedtem meg. Amikor megpillantottam, megfagyott bennem a vér. Nem csak azért, mert életem szerelme, olyan állapotban látott, mint egy zombi, hanem mert én a második emeleten lakok. - Engedj be, könyörgöm!-visítozott, mire kinyitottam az ablakot, és hagytam, hogy beljebb jöjjön. - Jól vagy?-estünk le a földre. - Igen.. Igaz, idefele egy egész madárraj csinált a fejemre, de sebaj. Legalább beáll a hajam.-nevetett mire hátraléptem egyet. - Túl hiszékeny vagy.-röhögött. -Te viszont túl őszinte!-vigyorogtam. - De te ezt szereted..-mosolygott majd lágyan megcsókolt. - Igen, nagyon is.-nevettem. - Mit keresel itt, én Rómeóm?-karoltam át a nyakát. - Gondoltam, megleplek valamivel.-mosolygott. - Nekem már az is elég, hogy itt vagy..-bújtam hozzá. Jorge csak felnevetett és erősen magához szorított. Nem is emlékszem, hogy mikor éreztem magam ennyire biztonságban a karjai között, olyan régen volt már. Annyira hiányzott, jól esett.
- Biztos, hogy nem kell az ajándék?-suttogta a fülembe. - Nekem csak te kellesz!-öleltem szorosabban. - De én csak az ajándékhoz járok!-tolt el magától. - Akkor kérem!-ugrottam rá. - Megőrültél, így reggelre?-kalimpált. - Nem emlékszem, hogy mikor éreztem magam ennyire biztonságban, mint a te karjaid között..-hajtottam le a fejem. Jorge nem mondott semmit, csak megfogta a kezem. - Most már itt vagyok.. nem elég?-mosolygott. - Csak meddig..-hajtottam le a fejem.- Ez mit jelentsen?-lépett hátrébb. - Meddig? Meddig leszel itt? Egy óra? Két nap, egy hét? Jorge, ez nekem nem elég! Én éveken keresztül vártam rád!-magyaráztam. - Nyugodj meg! Itt vagyok, melletted!-ölelt szorosan magához.
Annyira imádom amikor magához ölel. Van az a mondás, hogy az ölelés megnyugtat.. Ez TELJESEN IGAZ! A szerelme kezében megnyugszik az ember, és elfelejti minden gondját! Vagyis hát, én így érzek Jorge karjaiban. - Gyere..-suttogta a fülembe. - Mégis hova?-kérdeztem, de nem válaszolt, csak az ajtó felé húzott. - Jorge, ha kimegyünk anyáék észrevesznek, és mindennek vége! Még az ablakot is lelakatolják!-hadartam. - Velem akarsz jönni?-nyújtotta a kezét. - Idézzem anyát? "Ki nem teheted a lábadat a szobádból, megértetted?!"-utánoztam anyám hanglejtését. - Ezt könnyen megoldhatjuk!-mondta majd egy gyors mozdulattal felkapott. - Te meg mit csinálsz?-nevettem el magam. - Én vagyok Rómeó, megmentem a Júliám.-nyomott puszit az arcomra.- Mariana azt mondta, hogy nem teheted ki a lábad. Nem is teszed.. Nem állsz a lábadon..-röhögte el magát. - Olyan hülye vagy!-nevettem fel én is. - Igen, szerintem a madárürülék megszállja az agyam..-nevetett. - Az biztos!-karoltam át szorosan. Jorge ismét nevetni kezdett, majd halkan kilépett az ajtón. Óvatosan körbenézett, hogy vannak-e a folyosón. Francisco épp a fürdésből jött, nagyon szívdöglesztő volt, apa kék köntösében. - Francisco?-lepődött meg Jorge. - Apa köntösében..-tartottam vissza a röhögést. - Jól áll neki.-mosolygott Jorge. - Igen, amúgy szerintem is.-bólogattam. Amint Fran besétált a szobájába, Jorge újra osonni kezdett, velem a karjai közt. Szép lassan lesétált a lépcsőn, majd a konyhában óvatosan a talpamra állított. - Halkan! Lehet, hogy anya a nappaliban van, apával!-suttogtam. - Maradj itt, egy pillanat!-mondta, majd a pult mögé rejtőzött, onnan figyelve anyáékat. A nagy csöndben, halk zörejt hallottam a kerti ajtó felől. - Anya!-suttogtam, majd ijedősen térdre ereszkedtem, apa féltve őrzött virága mögé. - Mi elől bujkálunk?-szólalt meg mellőlem Sarah, mire ijedtemben felsikítottam. - Csöndesebben már!-fogta be a szám. - Alejandro, hallottad?-állt fel anya a fotelból, majd egyenesen felénk indult. - Gyertek!-húzott ki minket a virág mögül Jorge. Gyorsan felálltunk, és kirohantunk az ajtón, egyenest a ház elé. - Sarah! Úgy megijesztettél!-lihegtem. - Ne haragudj, csak bejöttem, és megláttalak a gaz mögött, gondoltam, ne unatkozz, jövök beszélgetni.-mosolygott. - Várjunk csak!-nyújtotta fel a mutatóujját.- Ez mit keresett nálatok?-mutatott Jorge-ra. - Meglepetés?-vigyorogtam. - Posta?-állt mellém vigyorogva. - Vissza a feladónak!-hunyorított Sarah. - Ő az ÉN ajándékom!-öleltem át Jorge-t. - Szerintem a szomszédba szánták volna.-jelent meg Fran. - Szerintem is!-vágta rá Sarah. - Hol hagytad apa köntösét?-tettem keresztbe a kezem. - Mi?-pirult el. - Jól áll a kék.-kacsintott Jorge. - Na kopj le, Blanco!-gőzölt be Fran. - Mi ez a zsibvásár?-szólalt meg egy rekedt hang a hátunk mögül. Jorge megszeppent... Reakciója láttán, inkább én se akartam megfordulni, de megtettem. -meg is bántam- - Mit keresnek itt?-dadogtam. - A fiunkhoz jöttünk... Mivel otthon nem volt, ezért egyértelmű, hogy a Stoessel család falai közt bújik!-tette keresztbe a kezét Jorge anyja. - Hogyhogy eljöttetek Mexicóból?-ölelte meg az anyját. - Érted jöttünk Jorge. Haza költözöl velünk, újra egy család leszünk! Stephie, te, és mi!-mosolygott lelkesen az apja. - Hogy mi? Jorge, visszamegy? Mexicóba?-ziháltam, mert úgy éreztem, itt az álom vége... Bilibe lóg a kezem!
-Meglátja Yoyi szüleit-
Chau! Na szóval, ez a rész eléggé rövid lett, mert nem találtam a szavakat, és időm se volt sok, de a P.S.A-t nincs szívem abbahagyni. Sok blogom volt már, de ez a téma éltet a legjobban... Remélem ez is tetszett, -valamennyire- és jövőhéten találkozunk! Buenos Días, chau! :3
Hola Todos! :) Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog nektek is. Ezzel a résszel pedig VÉGLEGESEN lezártuk a Juntada Tinista-t! :D Mivel Szeptember 1 elmúlt, azaz Iskola kezdés, bevezetem, hogy a részek szombat illetve vasárnap jönnek föl! Na, akkor hajrá! :D Sok komit ;) Ui: Ne haragudjatok a hosszas kimaradások miatt <3 - LEÁLLNI!- jelent meg az ajtóban Jorge,Sebastian és Leó. - Sebastian, megmagyarázom!- lökött el Yio. - Hallgatlak Yianna!- kiabált Seba. - Tiniék kezdték! Mutattuk a koreográfiát, Tini pedig azt mondta, hogy utálja, és egyszerűen nekem ugrott! Sandra és Lola jöttek volna segíteni, de Mechi és ez a senki, nekik ugrottak!- magyarázta a színtiszta HAZUGSÁGOT Yio. - Sebastian ez mind hazugság! Ő kezdte az egészet! Elkezdett szemtelenkedni Mechivel, innen kezdődött az egész!- magyaráztam én is. - Tini igazat mond!- állt ki mellettem Sarah és Mechi. - Yio mond igazat!- kiabált Lola és Sandra. Sebastian nem szólt egy szót se csak a fejét csóválta.. - KI VAGYTOK RÚGVA! A KARRIERETEKNEK VÉGE!- üvöltött Sebastian, mire mind a nyolcan a földbe gyökereztünk.. A francba.. Te jó ég, mit tettem..
- Sebastian, ezt kiknek mondtad?- kérdezte falfehéren Mechi. - Ez természetes, nem?- kérdezte vissza. - Bye-bye Tini..- motyogta mellettem vigyorogva Yio. - Yio, ki vagytok rúgva!- nyögte ki a vég ítéletet, mire egy hat tonnás szikla tömb esett le a szívemről. - Hogy mi?!- háborodott fel a bandájával együtt. - Jól hallottátok! Nem értem, hogy volt képed belekötni Tinibe! Ő hozzád képest, a csillagok közt jár! Nagyot csalódtam bennetek lányok! Tűnjetek el innen, végeztünk!- csóválta a fejét Seba. - Nem küldhetsz el minket! Nagyon sokat dolgoztunk, profik vagyunk!- magyarázott Yio. - Yio, nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra! Amit tettél, az elfogadhatatlan!- kiabált Seba. - Sebastian, kérem! Mi nem csináltunk semmit!- magyarázott Letty. - Seba ez igaz! Letty, Anna és Lola ártatlanok. Nem csináltak semmit! Lola csak szét akart minket választani!- mondta Mechi. - Sajnálom Mechi. Vagy Yio repül vagy mindenki!- fonta keresztbe karjait Seba. - Ne álmodjatok arról, hogy a banda itt fog engem hagyni! Nem nem és nem!- kiabált Yio. - Ezt inkább a lányok döntsék el..- szóltam közbe. - Te csak hallgass!- kiabált rám Yio. - Yianna!- kiabált Mechi és Seba is. - Lányok? Megpróbáljuk Tini mellett?- kérdezte Lola. Szétvetett a kíváncsiság, hogy mit válaszolnak a lányok. Tudtam, hogy ezzel háborút indítok, de hát sunyi lány vagyok. Igaz, eleinte azért kérdeztem meg, mert látni akartam ahogy Szamóca feje olyan színű lesz, mint a haja, de hogyha jobban belegondolok... A csajok a legjobb táncosok. - Én átállok!- jelentkezett Lola. - Lola! Te aljas áruló!- motyogta Yio. - Üdvözöllek Lola.- mosolyogtam. Tini 1 Yio 0 - Lányok? Higgyétek el, Tini oldalán jobb lesz.- mosolygott Lola. - Lányok, itt maradtok!- parancsolt a többiekre Yio. - Tini ilyet sose tenne!- mondta Lola. - Lola, állj le, mert megbánod!- fenyegette. Ki se mondhatom, hogy milyen jó érzés volt az, hogy a csajok azon veszekedtek, hogy ki oldalán lenne jobb a munka. -Nem akarok egoista lenni, de Lola jól választott, hisz én kivételes vagyok. Ez egoistán hangzott? Á, sebaj.- - Én is átállok.- mosolygott Letty. - Letty! Itt maradsz!- parancsolta Yio. - Menj Letty!- bólintott Seba, mire Letty mellém lépett.
Tini 2 Yio 0 - Anna? Gyere te is!- mosolygott Lola. - Jobban megbecsülhettél volna minket Yio..- csóválta a fejét Anna, majd ő is átállt a jó oldalra. Tini 3 Yio 0 - Mindig is becsült minket! Nem felejtsétek el! Ő a legjobb banda vezér!- védte Yio-t a fekete bárány, azaz Sandra. - Sandra, inkább állj át te is!- mosolygott Lola. - Te inkább szégyelld magad! Két év után, így hátba támadni a másikat! Szörnyű emberek vagytok!- kiabált. - Nem támadjuk hátba! Ő támadott minket hátba, amikor elkezdte bántani Tiniéket! Tudhatta volna, hogy mi leszünk érte kirúgva!- mondta félénken Letty. - Ez az egy hibája van!- védte Sandra. - Emlékezz! Két hónapja, kimosatta velünk az apja kocsiját!- szólt közbe Lola. - És?- kérdezte Sandra. - Egy limuzin volt! Letty beragadt a csomagtartóba!- kiabált. - Kimondhatatlan dolgokat láttam abban a csomagtartóban..- motyogott Letty. Nem értem, hogy Sandra miért nem akar átállni. Sokkal jobb dolga lehetne velünk, mint Szamócával. - Nem állok át és kész! Nem leszek áruló, mint ti!- csóválta a fejét. - Ne is bánkódj miattuk Sandra. Eljön még az a nap, hogy a lábunk előtt fognak könyörögni, hogy osztozzunk a fényemen! De nem kapnak! Csak te és én!- karolta át Yio Sandra vállát. - Lányok, húzzatok el innen!- szólalt meg Yoyi is. - Ó, cuki bogár, van gazdád?- pillantotta meg Yio a szerelmem. - Yio!- üvöltöttem akkorát, hogy Sarah halláskárosulttá vált. - Igen?- kérdezte Yoyi arcát bámulva. - Ha öt másodpercen belül nem kopsz le róla, esküszöm kiszaggatom minden hajszálad egyesével!- mosolyogtam. - Azt ajánlom, kopj le!- integetett mellőlem Mechi. - Nem akarsz osztozni?- kacsintott Yio. - Nem!- kiabáltam. - Szerintem addig menj el ameddig nyugodt fejjel mondja.- vigyorgott Yoyi. - Ha szakítotok, keress fel baby!- kacsintott Yio, majd elsétált Sandra oldalán. Na, ezt már nem hiszem el. Rámozdult Jorge-ra. Nem, elég Stephie-t kibírni, most Yio is beállt a sorba. - Szimpi ez a csaj..- röhögött Jorge. - Remélem kopaszon is elnyeri majd a tetszésedet..- gúnyolódtam, majd a lányok felé fordultam. - Nyugi Tini. Yio a bokádig se ér fel.- simította meg a vállam Lola. - Nem is érdekel. Jorge szeret mindenkit, csak engem nem.- mosolyogtam. - Gyere, megcsinálom a sminked.- fogta meg a kezem Mechi, majd kivezetett a kisteremből. Lola csettintett egyet, majd a lányok beálltak a koreográfia elejére. Megmondom, most valami "Happy-End" jelenetre vártam volna.. Jorge utánam rohan vagy valami.. Erre milyen jelenetet kapok? Mechi karjába kapaszkodva sétálunk egy idegen területen, ráadásul Jorge széles mosollyal, és csorgó nyállal figyeli Loláékat.. Kész boldogság! - Tudom mi jár a fejedben..- szólalt meg Mechi. - Abban biztos vagyok..- motyogtam. - Ne törődj vele. Amúgy is, Lola nem olyan szép, mint te.-vigasztalt. - Loláért folyik úgy a nyála?!- álltam meg. - Igen. Amikor bejött Sebával és meglátta Lolát, kellett volna valami felmosórongy, hogy feltöröljék a nyáltengerét!- magyarázott Mechi, én pedig egyre feszültebbé váltam. - Ezzel nem segítesz..- pillantottam hátra szomorúan. - Ezt nem hiszem el!- motyogtam idegesen amikor megpillantottam a kis terem előtt Yoyit és Lolát röhögcsélni. - Ne csinálj hülyeséget!- ragadta meg a karom. - Azt se várd el, hogy hagyjam ezt annyiban!- rángatóztam. - Mivel lenne jobb ha most odamennél? Jorge rájönne, hogy mégsem vagy túl rajta, Stephie meg tönkretenne! Lola tisztában van vele, hogy mit érzel, nem törné össze a szíved!- szembesített az igazsággal. - Van egy ötletem!- kaptam elő a telefonom. - Mire készülsz?- kérdezte. - Felhívom Ruggero-t, hogy játssza el a pasim!- tárcsáztam. - Tini, legutóbb is tudod mi történt! Majdnem összeroppant Jorge!- kiabált Mechi. - Szerelemben s háborúban mindent lehet..- vigyorogtam. Mechi mélyen a szemembe nézett, és óvatosan kivette a kezemből a telefont. - Kivéve ha azt bántod, akit szeretsz.- fejezte be a mondatom. - Ez igaz..- hajtottam le a fejem. - Hagyd, na gyere.- mosolygott, majd beértünk egy nagy épületbe. - Ülj le!- mondta, én pedig helyet foglaltam a sminkasztalnál. *Idő van, kezdődik a Juntada!* Kezdődik, a Juntada. Kérdések, jókedv és kitartás áradata. Képtelen lennék ezt végigcsinálni, ha Sara és Mechi nem lennének itt mellettem. Kezdetét vette a Juntada. Az üres székeket felváltották, az izgő-buzgó kisgyerekek. A standokat megszállták az apukák. Az távolban az üres utakat, felváltották, autók ezrei. Bármerre nézek, mindenütt emberek. Egy kisgyermek szívének, nagyon boldog esemény, ha egy ilyen koncerten részt vehet. Amikor kitettem a lábam az öltözőből, hangos sikítás vette kezdetét. A nézőteret teljesen megtelt, lila és rózsaszín pólós kislányokkal. Mind a nevem kántálták, s az arcommal díszített zászlókat lengették.
- Tini, 10 perc és irány a színpad!- tolt ki az ajtón Sarah. - Izgulok.. Sarah, félek!- motyogtam. - Na ne mond, hogy beütött a lámpaláz!- idegeskedett. - Nem, dehogy! Azért parázok, mert nem tudom, hogy Jorge-val kibírom-e egy színpadon.- vigyorogtam. - Kibírod. Na, dedikálj csillagom.- mosolygott, mire odajött hozzám egy rajongóm. - Szia kicsim.- térdeltem le a lila szoknyás kislány mellé.
A kislány szeme abban a pillanatban felcsillant. Mintha, élete legjobb napja lenne. - Csinálhatunk egy közös képet?- KÉRDEZTEM. - Pont ezt szerettem volna kérdezni.- mosolygott. - Sarah! Lefényképezel?- nyomtam mosolyogva Sarah kezébe a telefonom és a kislány fényképezőjét. Sarah bólintott egyet, mire az ölembe emeltem az aranyos kislányt.
- Köszönöm szépen..- mosolygott lelkesen a kislány. - Szívesen angyalkám.- pusziltam meg az arcát. - Tini, öt perc, irány a színpad!- figyelmeztetett Sarah. - Gyere drágám, üljünk le, hogy lássuk Tinit a színpadon.- mosolygott a kislány anyukája és szépen elvezette. - Várj!- kiáltottam a kislány után. - Igen?- fordult meg mosolyogva. - Mi a neved angyalom?- mosolyogtam. - Violetta.- mosolygott. - Örültem, hogy megismertelek Violetta.-mosolyogtam, mire elsétált. Amikor a kislány elment, megvilágosodtam. Az álmomban szereplő kislány neve is Violetta volt. Ő is pont így nézett ki. Ettől a tudattól mosoly derült az arcomra. Gyorsan felálltam és a színpadhoz sétáltam. Az önbizalmam akkor ért véget, amikor meghallottam, a rajongóimat, hogy a nevem kántálják. Kidugtam a fejem a hangfal mögül, visszaszállt a félelem. Sokkal többen voltak, mint eddig bármikor is. - Te jó ég..- gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Tini, minden rendben?- hallottam Jorge angyali hangját a hátam mögül. - Semmi nincs rendben.. Megfutamodtam..- motyogtam. - Mégis miért?- mosolygott. - Túl sokan vannak..- mondtam. - Én itt vagyok melletted, nem kell félned.- mosolygott. - Legyél ott inkább Lolának vagy Stephie-nek!- szemétkedtem. - Most mi bajod van?- kérdezte. - Semmi..- mondtam. Jorge megfogta a karom, majd maga felé fordított. - Szeretlek.- mosolygott. - Mi?- lepődtem meg. - Sze-ret-lek..- szótagolta le nekem, majd erősen megcsókolt. Éljen! Győzelem. - Tini!- zavarta meg a csókunk Fran (!!!) - Fran?- lepődtem meg. - Na jó, ezt majd otthon megbeszéljük! Most húzz fel a színpadra!- sürgetett. - Hali tesó.- nyújtotta az öklét Jorge. - Te inkább húzd el a csíkot.- keresztezte karjait Fran. - Francisco!- szóltam rá, hogy kicsivel moderálja magát. - Tűnés!- jelent meg Sarah. - Jól van, jól van!- fordultam meg, majd egy mély lélegzetet véve, kisétáltam a színpad közepére. Megpillantottam anyát és apát a színpad túl oldalán. Nagyon lelkesek voltak, tapsoltak és mosolyogtak, ami még több erőt adott.
*** A koncert egyszerűen fantasztikus volt. Minden irányból a nevem kiabálták, tárgyakat dobáltak fel. Egy fehér nyuszi is a tulajdonfel nekem. Teljes szívemből énekeltem, most, hogy minden helyre állt. A baráti köröm, a családi béke, de legfőképp az életem Jorge-val. Miközben énekeltem, pillangók röpködtek a hasamban. Egyszerűen csak néztem a tömeget, és arra koncentráltam, hogy el ne merjem rontani. A második szám is kiválóan lement, mindenki szuperül érezte magát. A számok közötti szünetben, el is sírtam magam.. Nem azért, mert olyan pocsék volt vagy ilyesmi, hanem azért, mert egy millió ember állt a nagy tömegben, akik hangosan kiabálták a nevem. Akkor törtem meg igazán,amikor hárman álltunk a színpadon és a nagy tömegből, előbukkant egy giga tábla, azzal a felirattal, hogy szeretlek.. Közelebb sétáltam a színpad elejéhez, és megláttam, hogy a táblát, Ruggero és Xabi tartotta. A táblán kereken ez állt. "Szeretlek! Tini és Mercedes. Ti vagytok a kincseink!" Megragadtam Mechi kezét, és óvatosan magamhoz rántottam. Arra a pillanatra mind a ketten lefagytunk és Jorge énekelt egyedül. A tábla alá is volt írva.. Jorge és Xabi írták alá. -Ennek kifejezetten örültem, mert azt hittem Ruggero megunta az életét..- - Ez mi?- fordultam meg. Jorge mosolyogva közeledni kezdett felém, még mindig énekelve. Amikor Mechi észbe kapott, teljes torkából elkezdett énekelni, Jorge pedig szünetet tarthatott. - Szeretlek.- mosolygott, majd a nagy közönség előtt puszit nyomott az arcomra. Erre a mozdulatára felmorajlott az összes néző. - Én is.- mosolyogtam. Jorge mélyen a szemembe nézett, majd elugrott tőlem és énekelni kezdett. - Énekelj Tini!- motyogta idegesen Sarah a színfalak mögül. Odakaptam a fejem és megpillantottam, hogy Fran karjával a nyakában ugrál össze-vissza. Fran csak önelégülten kacsintott egyet, mire én újra dalra fakadtam. ***** - Imádunk Buenos Aires!- kiabáltam bele a mikrofonomba. - Ti vagytok a legjobbak!- kiabált Mechi. - Mindent köszönünk! Miattatok tartunk ott ahol tartunk, hálásan köszönjük Tinistasok!- ugrált Jorge. - Jó éjszakát, álmodjatok szépségeset!- integettem, majd lesétáltunk a színpadról. - Várjunk!- jutott eszembe valami, amit muszáj volt megosztani a közönséggel. - Várjatok, még egy pillanat!- rohantam vissza. A vonuló tömeg megállt, majd ismét közeledni kezdett a színpad felé. - Szeretném megköszönni, hogy szerettek és hisztek bennem. Nektek köszönhetem, hogy az álmomat élhetem.- mosolyogtam. - Gracias Chicas!- kiabáltam a mikrofonba, majd egy utolsó légpuszival elhagytam a színpadot. - Ügyes voltál!- ugrott a nyakamba Mechi. - Köszönöm, te is!- mosolyogtam. - Hú, ez állati jó volt!- futottak le a színpadról Loláék. - Örülök, hogy jól éreztétek magatokat.- vigyorogtam. - Na, na, na! Mi ez a nagy virulás?- kérdezte Lola. - Kitalálom!- nyújtotta a magasba a kezét Anna. - JorTini!- kiabálta el magát olyan hangerővel, hogy szerintem még a közönség is hallotta. Abban a pillanatban olyan boldog voltam, nem érdekelt, hogy Stephie keresztbe tesz-e, vagy, hogy csak magamat bántom.. MOST boldog vagyok! Ez a lényeg.. - Gratulálok..- motyogott. - Lola, jól vagy?- kérdeztem a falfehér táncosom. - Ne haragudjatok..- sétált el mellettem. - Lola..- mentem volna utána, de Anna visszatartott. - Boldogság..- motyogtam. - Kislányom!- jelent meg az apukám, Alejandro. - Apa!- öleltem át. - Ez valami fantasztikus volt!- mosolygott anya. - Köszönöm!- vigyorogtam. - Az a kis jelenet viszont nagyon nem tetszett!- engedett el apa. - Mire gondolsz?- lepődtem meg. - Az a kis Jorge Blanco-s incidens..- sóhajtott anya. - Nyugi, nincs semmi baj.- mosolyogtam arra utalva, hogy repesek. - Egyetértek..- ölelt meg anya. - Mert a mai naptól nem találkozhattok.- fejezte be a mondatot mosolyogva. Abban a pillanatban nem tudtam se köpni, se nyelni. Egyszerre állt meg a szívem, és állt égnek minden szál hajam. Jól hallottam? Vagy csak a tudat alattim akar idegileg kikészíteni? - Várj, szerintem valamit nem jól hallottam. Megismételnéd?- mosolyogtam. - Felejtsd el Jorge-ot.- suttogott vigyorogva. Amint befejezte a mondatot, kitört belőlem a röhögés. - Anya, imádom a humorod.- dőltem Sarah-ra. - De ezt nem viccnek szántam kicsim.- röhögött. - Pedig komolyan se fogom venni!- tettem csípőre a kezem. - Parancsolsz?!- nézett rám haragosan. - Jól hallottad drága anyám!- mérgelődtem. - Lányok, hagyjatok minket magunkra!- parancsolt a barátaimra, akik egy szempillantás alatt eltűntek. Őszintén megmondom, kicsit én is megborzongtam.. Ha anya "bepipul" akkor itt ember maradjon a talpán ha kibírja, üvöltés, sírás.. esetleg kórházba kerülés nélkül.. Imádom anyát, ő a legjobb barátom amellett, hogy az anyám, de elegem van már, hogy vért izzadok, és sose jön össze semmi.. - Anya, nem teheted ezt velem!- motyogtam. - Tini, én csak azt akarom ami Neked jó kislányom!- magyarázott. - Hogy lehetne nekem jó ha elválasztasz attól az embertől aki életben bír tartani?- kérdeztem. - Hagyd már abba ezt az "életben bír tartani" dumát! Tini, 17 éves vagy!- röhögött kínjában. - Ez nem duma! Anya, tudod mennyit szenvedtem érte?- hisztiztem. - Jaj kislányom.. Mennyit? Elvették a játékmacid? Elvesztettél egy fogadást, amin egy pink körömlakkot nyertél volna?- röhögött rajtam. Na, ennél a megjegyzésénél azt hittem, törni fogok.. A saját anyám képes ezt a fejemhez vágni? Azt hiszi számomra ennyit jelent a szerelem? Voltak olyan esték amikor álomba bőgtem magam, mert a közösségi oldalakon láttam a szerelmes kiírásait.. - Nem érdekel mit mondasz.. Szeretlek, de végre boldog vagyok!- mosolyogtam. - Múlt évben az okozott neked nagy világbékét ha vettem neked egy pónis fülbevalót!- kiabált. - Nem érdekel a véleményed anyu!- kiabáltam. - Hé, hé, hé! Mi ez a nagy kiabálás?- sietett hozzánk Jorge. - Na már csak ez a gyerek hiányzott!- hisztizett. - Valami probléma van?- érdeklődött. - Semmi szívem.- mosolyogtam. - Hagyd békén a lányomat!- kiabált anya. - Mit hagyjak rajta?!- háborodott fel Jorge. - Hagyd anyámat!- jelent meg Fran is. (!!!) - Fran nyugodj le, nem mondtam semmit!- védte magát Jorge. - Ne üvölts a fiammal!- kapcsolódott be üvöltve apa is. - Ne veszekedjen a bátyámmal!- lökött félre Lola. Na, eljött a pillanat ami eddig csak a rémálmaimban látott,"rémkép"-ként szerepelt.. A családom, a szerelmem ellen fordul.. Semmit se értek.. Hogy jön anya a kapcsolatunkhoz? Mi köze van Jorge-nak anyámhoz? De legfőképp... KI A FRANC LOLA?!
- Elég legyen!- álltam kiabálva közéjük. - Ki a fene vagy te?!- néztem Lolára. - A húgom..- motyogta Jorge. - Ki?- törtem meg. - Látod kicsim? Ez egy hazug ember! Ahogy elnézem ezt a kislányt, több, mint 18 éves! Ha a te kis drága "Yoyi"-d eddig egy szót se szólt róla, honnan veszed, hogy megbízhatsz benne?- duruzsolt a fülembe anya. - Asszonyom, nem vagyok 18!- mosolygott Lola. - Akkor meg?- kérdezte. - Most leszek 16..- vigyorgott. - Kicsim, hány éves is ismered Jorge-ot?- szólt közbe Apa. - 16 éve..- motyogtam. - Tini ez egyáltalán nem az amire gondolsz!- tört ki Jorge. - 16 éve ismerlek, de a húgodról nem tudok semmit, csak az öcsédről, ez normális?!- kiabáltam. - Kérlek, hallgass végig!- ragadta meg a csuklóm, majd elhúzott magával. - Hova viszel?- hisztiztem. - Az öltözőbe!- húzott maga után. Útközben elvett az egyik szervezőtől egy kabátot egy kalapot, és egy napszemüveget. Két pillanat erejéig félreálltunk, hogy felöltsük az álruhát. - Vedd ezt fel!- adta rám a kabátot. - Ezt is..- adta oda a szemüveget. - Minek a szemüveg?- kérdeztem. - Olyan gyönyörű vagy, hogy szerintem még ez se lesz jó álca..- ragadta meg a kezem. - Neked se elég a kalap..- motyogtam. - Siess be, gyorsan!- húzott be az ajtón. Az öltöző teljesen üres volt. Igaz, egyedül Jorge használta. Azon kellett volna meglepődnöm, ha mindenféle ember bent járkált volna. - Miért kellett ide jönni?- kérdeztem de nem válaszolt. - Jorge, most mi folyik itt?-erősködtem. - Lola nem a húgom!- nyögte ki. - Akkor meg mi a fene folyik itt?- kérdeztem. - Csak a féltestvérem! És ezt én is, csak ma tudtam meg! Apám egyik régi házasságából született, Lolita Blanco!- magyarázta. - Szóval, biztos, hogy csak most tudtad meg?- szomorodtam el. - Igen! Tini, szeretlek! Veled akarom leélni az életem! Mindent elmondok neked mindig!- fogta a tenyere közé az arcom. - Én is szeretlek..- motyogtam és megcsókoltam. Kiderült az igazság.. Örülök neki, hogy Lola nem a rendes húga, mert az eléggé kínos lett volna, hogy a pasim húgára vagyok féltékeny.. Bár, nekem akkor se áll össze a kép. Tizenhat évig semmi hír róla, majd egyszer, csak hirtelen felbukkan, hogy Yoyi húga? Ennek az ügynek majd a végére kell járni.
- Gyere!- fogta meg a kezem. - Rendben.- mosolyogtam, és kiléptünk az öltözőből. Amint kiléptünk, a vakuk fénye elvakított mindkettőnket. Paparazzi csoportok hadai álltak az öltöző előtt, mind egy egy kérdést kiabálva. - Emberek, most nem alkalmas!- karolt át Jorge, a szemét takarva. Én csak álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, és hallgattam a kérdéseket.. - Csak egy képet!- vigyorgott Jorge, mire lekapott az egyik fotós. - Jorge, akkor most Stephie vagy Tini? Összeszűrték a levet Camarena kisasszony háta mögött? Mit gondolnak, ez a viszony majd segíti a sorozatot?- kiabált a képembe egy középkorú újságíró. Gyorsan előrehajoltam, és leolvastam a pasas névjegykártyáját. Az ember a Buenos Estrellas-tól jött. Sarah is ott dolgozik! - Ismeri Sarah-t?- kérdeztem. - Kit?- kérdezett vissza. - Sarah Müller.- mosolyogtam. - Igen, kiváló újságíró, önről ír cikket.- mosolygott. - Sarah itt van!- mondtam mire a pasas arca eltorzult. - EMBEREK, MEGÁLLNI!- üvöltötte el magát, mire a fényképező emberek, megálltak. - Ez Sarah Müller területe!- kiabált, majd egy pillanat alatt mind a 100 újságíró köddé vált. - Gyere.- karolt át, és a színpad felé vezetett. - Ugye tudod, hogy ezekkel a képekkel és ezzel a sztorival, holnapra teli lesz a város?-kéreztem. - Tudom.. De egyáltalán nem érdekel! Te tudod az igazat, én tudom az igazat, ennyi PONT elég!- mosolygott. - De a karrierünk..- motyogtam. - Nem érdekel! Ha elkezdődik ez az egész, akkor szépen összehívunk egy sajtótájékoztatót, és elmagyarázzuk az igazat mindenkinek!- mondta kissé indulatosan. - Rendben..- mosolyogtam. - Hazaviszlek, gyere.- nyugodott le majd irányt váltottunk. Amikor odaértünk a kocsihoz, kinyitotta nekem az ajtót, én pedig lelkesen beültem. *Tininél* - Végre itthon!- kiabáltam. - Egyetértek, hosszú volt a Juntada.- röhögött Jorge. - Ketten vagyunk..- mosolygott. - Tudom.- mosolyogtam és átkaroltam. - Helyesbítek, hatosban vagyunk!- szólalt meg Apa a hátunk mögül, mire mind a ketten megriadtunk. - Apu, a szívbajt hozod ránk!- lihegtem. - Sarah riasztott minket, hogy húzzunk haza, mert valamit látnunk kell!- lépett elő anya. - Mégis mit?- kérdezte Jorge. - Ezt!- csúsztatott végig a pulton egy újságot apa. Jorge gyorsan lekapta az újságot, és rápillantott. - Ez nem igaz..- motyogta. - Mit nézel?- kaptam ki a kezéből, mire az én arcom is eltorzult. - Te jó ég..- motyogtam.
Na helló Paralerek! :) Remélem tetszett a rész, őszintén megmondom szenvedtem vele, mert nem volt időm írni. A következő rész, jövőhéten jön, addig is szóljatok rokonoknak, szomszédoknak, rokonok szomszédjainak, hogy OLVASSANAK! :)
Végre letudtuk a Juntada Tinista-t! -taps, taps- A következő részekben, izgalmas dolgok lesznek. Régi barátok, új emberek, váratlan fordulatok.. Addig is maradjatok velem, Buenos Noches! Chau!
Hola chicas! (Hello csajok) Na akkor, végre a holnapi nappal véget ér a Juntada Tinista.. Eléggé fárasztó volt nekem is és nektek is :) Nekem megírni, nektek elolvasni, de örülök hogy mindenkinek sikerült minden :) A mai rész remélem, nem lesz olyan hosszú, mint az előző. Már csak egy rész, és letudtuk a Juntada-t! <3 :) Na, megint itt dumálok, össze-vissza. - Menjünk inkább be!- mondta Sarah, majd közeledni kezdtünk a házunk felé. - Siess, mert készülődni kell!- sürgettek, majd mind a hárman betértünk a nappaliba. - Nyugi van!- röhögtem majd mind a hárman megtorpantunk. - Atyaég..-motyogtam kétségbeesetten, a hívatlan vendégek láttán... - Szia szerelmem.-köszönt egy idegen csaj, aki ha nem csal a sejtésem, Francisco új barátnője. Részleteznem se kellene, hogy Sarah milyen megkeseredett képet vágott. - Szia..- köszönt Fran, majd rápillantott Sarahra, aki megkeseredett képet vágott, mire odasétált az új nőjéhez. - Hát te?- kérdezte meglepetten. - Nem hiányoztam?- biggyesztette le a száját. - De, dehogynem. Csak meglepődtem, hogy itt vagy..-magyarázott Fran. - Fran bemutatnál?- vágtam közbe, mert már nem bírtam nézni Sarah arcát. Fran vett egy mély levegőt, majd a "Tini, most hagyd abba!" pillantásával kezdett fürkészni. Jól tudja, hogy mennyire fontos nekem Sarah, mégis megbántotta! Ezért még meglakol, tönkreteszem a kis csajt! Gonosz vagyok? Hát, IGEN! - Legyél udvarias..- vigyorogtam ravaszul. Fran lehajtotta a fejét, majd a két féltékeny csaj közé állt. - Sarah, ő itt a barátnőm, akivel a képen csókolózok, a neve Chen. Chen, ő pedig a volt barátnőm Sarah.- mutatta be a két, TELJESEN ugyanolyan lányt. - Szia "Chen". Ne haragudj, megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?- mosolygott. - Sarah!- köhintett Fran. - Nem baj drágám.. Most leszek tizenöt.-mosolygott. Hogy mi?! Ez a kis lány csak tizenöt? Mi a franc ütött a bátyámba? Nem is csak az életkorral van a baj, hanem azzal, hogy kiköpött Sarah! A haja, a szeme, az alkata.. Csak a hangjuk nem.. - Te hány éves vagy?- mosolygott. - Tizennyolc leszek.- bólogatott Sarah. - Tini, látogatód van..- mutatott Chen háta mögé Fran.. A gyomrom egyből görcsbe rándult.. A mai nap, tök boldog volt, de úgy tűnik itt a fordulat.. - Mit akarsz itt Stephie?- kérdeztem. - Lehetnél kedvesebb is..- mondta a teáját kevergetve, amit fogalmam sincs, hogy kitől szerzett. - Stephie, kérlek nyögd ki, hogy miért vagy itt, mert eléggé zavar az ittléted!- türelmetlenkedtem. - Csak azt akarom mondani, hogy kopj le a pasimról!- állt fel. - Stephanie Camarena, nem értem, hogy milyen jogon jössz ide, a házunkba, parancsolgatni!- keltem ki magamból. - Láttam a csókot..- motyogta. - Figyelj Stephie..- kezdtem de félbeszakított. - Semmi "Figyelj Stephie"! Kopj le a pasimról, különben a való világ, felváltja a filmet és nem lesz kegyelem!- fenyegetett. - Nem értem, hogy veszed a bátorságot, hogy eljössz az otthonomba, fenyegetőzni!- kiabáltam. - Ez nem fenyegetés! Csak felhívtam a figyelmed a következményére annak, ha nem húzod meg magad!- vigyorgott. - Te elmebeteg vagy..- mondtam. - Te pedig egy pasi lopó démon, mégse osztom meg a közösségin!- kiabált. - Dugulj el te aljas perszóna!- közeledtem felé. Egy perc elteltével Stephie tovább folytatta a bántást.. Mindenféle elhangzott.. Nem mintha egy percig is érdekelt volna annak a kis fikagolyónak a mondandója, de egyet kettőt meghallottam.. példának okául.. "Hülye liba, Hisztis senki, Pasilopó démon" Majdnem nekiestem, de megúszta.. - Stephanie, azonnal kopj le!- tört meg Sarah is. - Te csak húzd meg magad! Sehol se vagy hozzám képest! Kis senki vagy, nem más!- szidta a legjobb barátnőmet. - Stephie, újságíró vagyok, szóval épp, hogy te vagy alattam!- kiabált. - Fogd be! Újságírónak se vagy jó, nem úgy, mint barátnőnek! Fran is elhagyott egy tizenöt évesért!- kiabált, de ezzel a mondatával túllépett minden határt. Csupa csupa hazugság. Sarah a legjobb író, egész Buenos Airesben. Tucatjaival rendelik az újságjait, a weboldalát pedig százezrek látogatják minden nap! Fran pedig egy ostoba állat, hogy elszalasztotta.. - Na ezt én nem hagyom..- motyogtam majd ökölbe szorított kézzel sétáltam Stephie nagy arca felé. - Ezt én nem hagyom!- kiabált Fran, majd egy határozott mozdulattal a vállára rántotta Stephiet. Ott helyben lefagytam én is és ahogy elnéztem Chen és Sarah is. - Tegyél le te félkegyelmű!- kapálózott. - Azonnal húzd el innen a beledet, mert nem állok jót magamért!- rontott ki Fran az ajtón. Stephie csak lógott a válláról, mint egy idióta. - Na tűnj el innen!- mondta Fran, majd egy díjnyertes mozdulattal ledobta Stephie-t aki sajnos... talpra érkezett.. - Te hülye vadbarom!- porolta le a nadrágját. - Nem fogom eltűrni, hogy a barátnőm és a húgom sértegesd a házunkban!- kiabált. - Na kotródj el innen, vagy hívom a rendőrséget!- nézett Stephie-re, majd a fejét csóválva visszatért a konyhába. Amikor hallottuk, hogy Fran becsapja az ajtót, én és Sarah borzasztó hangos röhögésben törünk ki. - Na, ezt neked!- röhögtem, majd megragadtam Sarah kezét és mi is Fran után siettünk. Öt perc elteltével is ugyanúgy röhögtünk. - Ez szép volt!- estem be az ajtón röhögve. - Fran, te szeretsz engem?- sétált be a nagy kérdésre Sarah, mikor Chen feltette a fontos kérdést. Sarah megállt az ajtóban, úgy látszott őt is érdekelte a dolog. - Hát..- kezdte Fran. Láttam rajta, hogy eléggé össze van zavarodva. Amikor Chen szemeibe néz egyszerűen semmi se történik. Nincs meg az a szikra és ragyogás,mint amikor Sarah-ra pillant. - Francisco, kérdeztem valamit!- türelmetlenkedett Chen. - Engem is felettébb érdekel a válasz.- motyogta Sarah. Én csak álltam, mint az a bizonyos barna meglepetés a fűben, és feszítő kíváncsisággal vártam én is a bátyám válaszát. - Fran, kérlek válaszolj!- könyörgött azért a sorsdöntő szóért Chen. Fran csak a száját harapdálta, egy szót se nyögött ki. - Nyögd már ki te idegbeteg!- üvöltöttem el magam a nagy csöndben. - Szeretlek!- nyögte ki hangosan, az üvöltésem után. Sarah és Chen is, szorongva várta a pontosítást, mert ha én most elüvöltöm magam, hogy szeretlek, akkor azt is hihetik, hogy udvarolok a szomszédnak. - Szeretlek, Chen.- mosolygott mire lehervadt az arcunkról a vigyor. Sarah vett egy mély levegőt, majd elviharzott mellettem, egyenesen a szobám felé. Chen mosolyogva a barátnőm felé kapta tekintetét. - 18 év alatt, ez volt a legnagyobb hülyeség amit valaha elkövettél! Pedig két éve békát raktál a bikinimbe!- mondtam a fejemet csóválva és Sarah után rohantam. Bele bírtam gondolni, hogy mit érezhet. Én is pont ez éreztem amikor, Jorge szerelmet vallott Stephie-nek. Összedőlt a világom. Sírtam, üvöltöttem, kapálóztam. Igaz, én rájöttem, hogy Jorge csak az enyém, de Francisco sötét, mint az éjszaka, nappal se lehet kiigazodni rajta. Gyorsan felrohantam az emeletre, egyenesen a szobám ajtajához. - Kip-kop. Bejöhetek?- kérdeztem az ajtónak támaszkodva. Első próbálkozásra, nem hallottam választ. - Kip-kop. Bejöhetek?- türelmetlenkedtem. Ismét nem jött válasz.. Mit csövezek én itt a szobám ajtaja előtt?! - Na jó, becsurizok!- nyitottam be az ajtón. - Menj a szomszéd helységbe!- vágta hozzám a párnám. - De a szomszédban gardrób van!- nyöszörögtem. - És? Úgyis, felfrissülésre vár az a lepukkadt lombház!- kiabált. Vettem egy mély levegőt, majd lassú léptekkel közeledtem a zokogó barátnőm felé. - Jól vagy?- kérdeztem halkan. Sarah csak vállat vont, majd előhúzott egy zsebkendőt a zsebéből. - Kérlek, ne a válladat vonogasd hanem válaszolj ha kérdezlek!- ültem le mellé. - Tudom, hogy szereted.- simítottam meg a vállát. - Én is tudom, tisztában vagyok vele! De ő úgy tűnik nem így van vele. Most vallott szerelmet Chen kisasszonynak!- hőbörgött. - Nyugodj már le! Én se a mézesheteket élem Jorge-val! Harcolnom kell érte!- mondtam. - De ti legalább már együtt vagytok! Én elmondjam mennyi ideig jártam a bátyáddal? Számoljuk már össze! Fél napig!- magyarázott. - Igen, Fran egy idióta! De nekem meg egy fikagolyóval kell megküzdenem azért ami az ENYÉM!- hadartam. - Jorge nem a tied! Akkor lesz az ha letérdel elég és megkérdezni, hogy "Hozzám jössz?" Bla-bla-bla!- gúnyolódott. - Ünneprontó vagy.- szomorkodtam, majd ijedtemben elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem. - Könyörgök, mondd, hogy nem Yoyi-t tárcsázod!- nézett a mennyezetre. - Jorge?- szóltam bele a telefonba. - Atyaúristen!- terült szét az ágyon. - Tini? Igen, én vagyok. Mit szeretnél?- válaszolt a szerelmem. - Szeretsz te engem?- kérdeztem remegve. - Hát te sötét vagy!- röhögött Sarah. - Maradj már!- kiabáltam. - Mi?!- háborodott fel a telefonban Jorge. - Nem te, Sarah itt pofázik!- vigyorogtam. Sarah belevert a vállamba, majd a párnámat a fejére húzta és elkezdett duzzogni. Piszkáltam az ujjammal, lábammal de semmire se reagál. Fran nem annyira helyes, hogy tönkre tegyen valakit. - Tini? Megismételnéd, nem hallottam!- röhögött. - Jorge, te szeretsz engem?- ismételtem magam. - Még szép! Honnan veszed, hogy nem így van?- kérdezte. - Sarah mondta..- kezdtem. - Ennyi elég is volt!- szakított félbe. - Ha Sarah, nem hagyja abba a komplikálást, leütöm azzal az üveggel amivel ő akart engem!- röhögött. - Akkor szeretsz?- ismételtem. - Mindennél jobban! Imádlak.- mondta. - Én is szeretlek. A koncerten találkozunk. Szia.- mosolyogtam. - Szeretlek!- mondta majd letette. Örömömben sóhajtottam, majd ledőltem Sarah mellé. Ezerrel hallottam a Podemos-t a fejemben. Szerelem szerelem.. - Szeretem, szeretem.. Csak ő kell nekem!- énekeltem. - Utálom, megverem.. Széjjel tépkedem!- énekelt Sarah is. Lassan felemeltem a fejem, és ijedt tekintetemmel figyeltem. - Te normális vagy?- néztem rá, kerek szemekkel. - Nem! Egy veszett vérpóni vagyok!- vicsorgott. - Anyuci...- motyogtam. -Muhaha!- röhögött gonoszul, amikor szerencsémre megcsörrent a mobilja. - Nem úszod meg!- mondta majd az arcához emelte a telefont. - Igen tessék?- - Haló, ki beszél?- szólalt meg egy ismerős férfi hang. - Sarah Müller. Ott ki beszél?-kérdezte. - Sebastian vagyok. A Juntada főszervezője! Martina kisasszonnyal akarok beszélni! Sürgős az ügy!- idegeskedett. - Rendben uram, itt van!- nyomta a kezembe. - Helló, itt Tini!- ábrándoztam Jorge-ról. - Szia Tini, siess!- kiabált a telefonba. - Hova kéne sietnem?- kérdezem. - A Juntada Tinista-ra! Kell egy színpadbejárás!- türelmetlenkedett. - Rendben, sietünk. Jorge ott van már?- kérdeztem. - Jorge hamarosan itt van a barátnőjével.- - Kivel?! Elnézést, ugye nem Stephanie-re gondol?- kíváncsiskodtam. - Nem tudom, ezt velem nem kell megtárgyalniuk az ügyfeleknek!- mondta majd letette. Vettem egy mély lélegzetet, arra számítva, hogy Jorge anyja legyen ott és ne Stephie. Ha nem szakított vele, végem. - Na, mi van?- kérdezte Sarah. - Futás, irány a Juntada! Hozd a kocsit!- pattantam fel az ágyról. - De nincs kocsink!- futott utánam Sarah is. - Ellopjuk Franét!- rohantam ki az ajtón. Sarah csak bólintott és megállás nélkül rohant utánam. Letrappoltam a lépcsőn, majd egy ugrással földet értem a nappaliban. Sajnos, a nagy bevonulómmal megzavartam egy kellemetlen veszekedést. Fran és kedvese Chen ölték egymást. Némán megálltam és kapkodtam a fejem ide-oda, hogy melyikük mond már valamit. - Tini, siess!- ugrott mögém Sarah. - Lemaradtam valamiről?- kérdezte a néma párt csodálva. Nem szóltam semmit, csak csóváltam a fejem. Őszintén, annyit hallottam, "Válassz!" - Senki nem mond egy szót se?- kérdezte. - Hagyd, sietnünk kell!- ragadtam meg Sarah kezét. - Fran, kéne a kocsikulcs!- kiabáltam. - Itt van.- dobta a kezembe. - Kösz, pá. Este jövünk.-mondtam és kirontottunk az ajtón. Sarah el akarta venni tőlem a kulcsot, hogy vezessen ő. Oda akartam neki adni, amikor beugrott, hogy Sarah nem vezethet. Nincs jogsija. Muhaha! - Tini, ha te vezetsz meghalunk!- ült be az anyósülésre. - Ha te vezetsz meg lecsuknak, szóval csitt van!- ültem a kormány mögé. - Jogos..-sóhajtott. - Padlógáz!- üvöltöttem el magam. - Idióta!- csapott tarkón Sarah, mire megfejeltem a kormányt. - Basszuskulcs!- kaptam az orromhoz. Na ez fájt... -Tini, Tini jól vagy?- ijedt meg ő is. - Nem.. Azt hiszem, összeroncsoltad az orrom!- kiabáltam. - Vedd el onnan a kezedet!- szedte le a kezeim. - Tini.. Még egy pattanás nincs az orrodon, nemhogy egy vérző seb!- üvöltött. - Á, ez megmagyarázza, hogy miért a homlokom ütöttem be.- mosolyogtam. - Ha nem indulsz el, akkorát csapok a fejedre, hogy összemész húsz centit!- üvöltött mire bekötöttem magam és elindultam. *Juntada Tinista*
Amikor odaértünk, mind a ketten kipattantunk a kocsiból. - Megyek, elkérem a V.I.P jegyem, majd utolérlek.- mondta majd elindult az ellenkező irányba. Bólintottam egyet és felé siettem. A színpadon éppen Yoyi és Mechi próbált. Hát, tényleg elkéstem. Szépen közeledni kezdtem a színpad felé, hallgatva a dalt amit nélkülem énekeltek. Amikor Mechi kiszúrt, mosolyogva integetett a szabad kezével. -amelyikben nem a mikrofont tartotta- A szám végén, végre Yoyi is kiszúrt, aki nagy mosollyal ugrott le a színpadról, és egyenesen felém rohant. - Szerelmem!- üvöltött és felkapott a földről. - Máris hiányoztál.- forgatott meg a levegőben. - Te is hiányoztál nekem.- csókoltam meg. Úgy látszik, ez a lépésem kissé váratlanra sikerült. Meglepődött Mechi is, Sebastian és Yoyi is. Nem akartam, hogy ennyire ledermesszek mindenkit, ezért gyorsan véget is ért a csók. - Mi a baj?- simította meg az arcom. - Semmi. Nem hittem, hogy ilyen kellemetlen meglepetést okozok..- hajtottam le a fejem. - Na ilyen hülyeségeket ne beszélj!- húzott magához, majd ajkunk ismét összeért. Amikor a csókunk véget érte, Jorge szorosan magához ölelt. Átpillantottam a válla fölött és megláttam Stephie-t. Eszembe jutott, amit otthon mondott.. "Kopj le a pasimról, különben a való világ, felváltja a filmet és nem lesz kegyelem!" Ezzel a gondolattal löktem el magamtól életem szerelmét. - Mi a baj?- kérdezte. - Figyelj, köztünk csak munkaviszony lehet, megértetted?- néztem mélyen a szemébe.
- Tini, napszúrást kaptál vagy mi a franc?- röhögött. - Szia szerelmem..- csúsztatta kezét Stephie, Jorge vállára. - Mit szeretnél mondani Tini?- mosolygott. - Csak annyit, hogy köztünk nincsen semmi. A csókunk után rájöttem, hogy nincs szikra. Nem érzem azt amit régen. Kérlek ne haragudj..- magyaráztam majd elsétáltam. Hogy én mekkora egy idióta vagyok.. Hülye vagyok, hülye, hülye... - Szeretlek!- kiabált utánam. - Ez neked semmit se jelent?- tárta szét karjait. - Többet jelent, mint amit te el tudsz képzelni!- kiabáltam a hátam mögé. - Akkor miért bánsz így velem? Mikor beszéltem én veled így?- kérdezte. Vettem egy mély levegőt, majd mérgesen megfordultam és megindultam Jorge felé. - Mert te Stephie-t jobban szereted!- vágtam rá. - Igazad van..- pillantott Stephie-re. - Srácok, várnak titeket!- jelent meg Mechi. - Szia.- adott puszit az arcomra. Nem mondtam semmit csak mosolyogva megsimítottam a kezét, és egy jó nagyot belevállalva Jorge-ba elsiettem a rossz társaságból. Komolyan, teljesen kész vagyok! Nem értem, miért vagyok ilyen őrült.. Stephie, mit tudna tenni ellenem? Vissza kéne mennem, megcsókolni Jorge-ot... Hülye vagyok.. - Minden rendben?- futott utánam Mechi. - Semmi sincs rendben..Én ezt nem bírom! Segítségre van szükségem.. Még mindig pink zebrákat látok mindenhol, a próbateremben pónikat láttam, hagytam, hogy Stephie megfélemlítsen! Egyszerűen borzasztóan vagyok!- sírtam el magam. Mechi csak csöndben hallgatott és megpróbálta felfogni a hallottakat. - Kérlek segíts..- sírtam el magam. - Jaj, Manóm!- ölelt szorosan magához. - Mechi, én már csak szenvedek..- sírtam fel hangosan a vállába fúrva az arcom. - Na, ne mondj ilyeneket!- simította végig a hátam. - De így van..- zokogtam. - Lányok, bejönnétek kicsit a próba terembe? Ott van a színpad mögött! Jött egy csajbanda. Ők lennének a háttértáncosok, de ugye előtte neked kell őket, hogy megfelelnének-e.- vágott közbe Sebastian. - Ö..Rendben.- töröltem le gyorsan a könnyeim. - Na ne..- sóhajtott. - Mi az?- kérdeztem. - Tini.- lépett közelebb. - Túl szép vagy ahhoz, hogy itt elkezdj sírni.- mosolygott. Sebastian nagyon kedves férfi. Apám egyik régi barátja. Nagyon kedves felesége van, és egy gyönyörű Tinistas kislánya. Vettem egy nagy levegőt, és Mechit átkarolva a kisterem felé indultam. Minél közelebb értünk, egyre hangosabb lett a zene, bennem pedig halvány kétségbeesés feje ütötte fel magát. Amikor beértünk, öt eléggé furcsa lány táncolt, NEM az én zenémre. - Oké lányok, szuper ügyesek vagytok!- tapsolt egy középkorú férfi a terem túl oldalán.
- Tetszett?- kérdezte egy pink hajú. Na én azt hittem menten megőrülök. Pink zebrák, pink hajú lány.. - Szuper!- hangzott a dicséret. - Lányok, bemutatom nektek a legjobbat! Ő itt..- sétáltunk be. - Martina Stoessel.. Tudjuk. Ismerjük.- vágott közbe egy másik. - Tini.- javítottam ki. Nem szeretem ha Martinának hívnak. - Tini. Bemutatom neked a táncosaidat.- mosolygott Seba. - A lány, zöld inggel a derekán Letty. A középső sapkás neve Annabeth. A nyolcvanhatos neve Sandra. A vörös nadrágos szépség Lola. A gyönyörű pink hercegnő pedig Yio.- mosolygott. - Sziasztok.- intettem. - Hali!- vágott közbe Yio. - Lányok, mi magatokra hagyunk titeket. Ismerkedjetek össze, mi addig Leóval megkeressük Yoyit meg a többieket.- mondta Seba, majd az ősz pasast karon ragadva eltűntek. - Örülök, hogy..- kezdtem. - Tudjuk, tudjuk! Örülsz, hogy megismerhetsz minket! Egyértelmű..- vágott közbe Yio. - Mi van?- lepődött meg Mechi. - Jaj, drágám. Lehet, hogy szőke vagy de egy kis ész nem ártana. Szerezz be valahogy..- kötött bele a sátánba Yio. Na ezt nem kellett volna.. - Parancsolsz?!- háborodott fel Mechi. - Jól hallottad! Keresd ki a szótárból, festett szőke.- szemtelenkedett. - Na idefigyelj te Szamóca! Lehet, hogy az a több liter pink hajfesték amit a hajadra kensz befolyt az agyadba, de tudd, hogy kivel beszélsz!- kiabált Mechi. - Még, hogy én tudjam?!- kiabált Yio is. - Lányok, lányok!- álltam közéjük kiabálva. - Te csak ne szólj bele! Fars hang főhercegnő!- szólt le Yio. - Na most leaszallak Szamóca!- estem neki. Első próbálkozásra belekaptam a bozontjába. - Lányok, álljatok már le!- rántotta ki a karjaim közül Lola. - Csajok, mi a franc folyik itt?!- rontott be az ajtón Sarah. - Jaj Tini, hívtad a csicskát?- vigyorgott Yio. - Milyen csicskáról beszél ez a Páviánseggfej?- mutatott Sarah Yio-ra. - Kire mondtad, hogy Páviánseggfej?- lépett elő Sandra. - Arra aki hasonlít egy pávián legszebbik felére.-mosolygott Sarah. - Na, te csak szállj le Yio-ról!- kiabált Sandra. - More, ez felismerte!- röhögte el magát. Erre a beszólásra, már Sarah is verekedésbe kezdett. Én Yio kisasszonyt téptem, Mechi Lolával tárgyalt, Sarah pedig ráakaszkodott Sandra képére. - LEÁLLNI!- jelent meg az ajtóban Jorge,Sebastian és Leó. - Sebastian, megmagyarázom!- lökött el Yio. - Hallgatlak Yianna!- kiabált Seba. - Tiniék kezdték! Mutattuk a koreográfiát, Tini pedig azt mondta, hogy utálja, és egyszerűen nekem ugrott! Sandra és Lola jöttek volna segíteni, de Mechi és ez a senki, nekik ugrottak!- magyarázta a színtiszta HAZUGSÁGOT Yio. - Sebastian ez mind hazugság! Ő kezdte az egészet! Elkezdett szemtelenkedni Mechivel, innen kezdődött az egész!- magyaráztam én is. - Tini igazat mond!- állt ki mellettem Sarah és Mechi. - Yio mond igazat!- kiabált Lola és Sandra. Sebastian nem szólt egy szót se csak a fejét csóválta.. - KI VAGYTOK RÚGVA! A KARRIERETEKNEK VÉGE!- üvöltött Sebastian, mire mind a nyolcan a földbe gyökereztünk.. A francba.. Te jó ég, mit tettem.. Continuará... folytatjuk...
Hola Todos! Na, remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész, és ti is annyira imádjátok Yio-t, mint én! Remélem, hogy sokáig velem tartotok majd, és, hogy ez a rész is a kedvencek közé kerül! Jó éjszakát mindenkinek. Én ezennel elkönyvelem magam. Jó éjszakát, én lelkes Paraler barátaim! Buenos Noches! Chau
