Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog nektek is.
Ezzel a résszel pedig VÉGLEGESEN lezártuk a Juntada Tinista-t! :D
Mivel Szeptember 1 elmúlt, azaz Iskola kezdés, bevezetem, hogy a részek szombat illetve vasárnap jönnek föl!
Na, akkor hajrá! :D Sok komit ;)
Ui: Ne haragudjatok a hosszas kimaradások miatt <3
- LEÁLLNI!- jelent meg az ajtóban Jorge,Sebastian és Leó.
- Sebastian, megmagyarázom!- lökött el Yio.
- Hallgatlak Yianna!- kiabált Seba.
- Tiniék kezdték! Mutattuk a koreográfiát, Tini pedig azt mondta, hogy utálja, és egyszerűen nekem ugrott!
Sandra és Lola jöttek volna segíteni, de Mechi és ez a senki, nekik ugrottak!- magyarázta a színtiszta HAZUGSÁGOT Yio.
- Sebastian ez mind hazugság! Ő kezdte az egészet! Elkezdett szemtelenkedni Mechivel, innen kezdődött az egész!- magyaráztam én is.
- Tini igazat mond!- állt ki mellettem Sarah és Mechi.
- Yio mond igazat!- kiabált Lola és Sandra.
Sebastian nem szólt egy szót se csak a fejét csóválta..
- KI VAGYTOK RÚGVA! A KARRIERETEKNEK VÉGE!- üvöltött Sebastian, mire mind a nyolcan a földbe gyökereztünk..
A francba.. Te jó ég, mit tettem..
- Sebastian, ezt kiknek mondtad?- kérdezte falfehéren Mechi.
- Ez természetes, nem?- kérdezte vissza.
- Bye-bye Tini..- motyogta mellettem vigyorogva Yio.
- Yio, ki vagytok rúgva!- nyögte ki a vég ítéletet, mire egy hat tonnás szikla tömb esett le a szívemről.
- Hogy mi?!- háborodott fel a bandájával együtt.
- Jól hallottátok! Nem értem, hogy volt képed belekötni Tinibe! Ő hozzád képest, a csillagok közt jár! Nagyot csalódtam bennetek lányok! Tűnjetek el innen, végeztünk!- csóválta a fejét Seba.
- Nem küldhetsz el minket! Nagyon sokat dolgoztunk, profik vagyunk!- magyarázott Yio.
- Yio, nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra! Amit tettél, az elfogadhatatlan!- kiabált Seba.
- Sebastian, kérem! Mi nem csináltunk semmit!- magyarázott Letty.
- Seba ez igaz! Letty, Anna és Lola ártatlanok. Nem csináltak semmit! Lola csak szét akart minket választani!- mondta Mechi.
- Sajnálom Mechi. Vagy Yio repül vagy mindenki!- fonta keresztbe karjait Seba.
- Ne álmodjatok arról, hogy a banda itt fog engem hagyni! Nem nem és nem!- kiabált Yio.
- Ezt inkább a lányok döntsék el..- szóltam közbe.
- Te csak hallgass!- kiabált rám Yio.
- Yianna!- kiabált Mechi és Seba is.
- Lányok? Megpróbáljuk Tini mellett?- kérdezte Lola.
Szétvetett a kíváncsiság, hogy mit válaszolnak a lányok. Tudtam, hogy ezzel háborút indítok, de hát sunyi lány vagyok.
Igaz, eleinte azért kérdeztem meg, mert látni akartam ahogy Szamóca feje olyan színű lesz, mint a haja, de hogyha jobban belegondolok... A csajok a legjobb táncosok.
- Én átállok!- jelentkezett Lola.
- Lola! Te aljas áruló!- motyogta Yio.
- Üdvözöllek Lola.- mosolyogtam.
Tini 1 Yio 0
- Lányok? Higgyétek el, Tini oldalán jobb lesz.- mosolygott Lola.
- Lányok, itt maradtok!- parancsolt a többiekre Yio.
- Tini ilyet sose tenne!- mondta Lola.
- Lola, állj le, mert megbánod!- fenyegette.
Ki se mondhatom, hogy milyen jó érzés volt az, hogy a csajok azon veszekedtek, hogy ki oldalán lenne jobb a munka. -Nem akarok egoista lenni, de Lola jól választott, hisz én kivételes vagyok. Ez egoistán hangzott? Á, sebaj.-
- Én is átállok.- mosolygott Letty.
- Letty! Itt maradsz!- parancsolta Yio.
- Menj Letty!- bólintott Seba, mire Letty mellém lépett.
Tini 2 Yio 0
- Anna? Gyere te is!- mosolygott Lola.
- Jobban megbecsülhettél volna minket Yio..- csóválta a fejét Anna, majd ő is átállt a jó oldalra.
Tini 3 Yio 0
- Mindig is becsült minket! Nem felejtsétek el! Ő a legjobb banda vezér!- védte Yio-t a fekete bárány, azaz Sandra.
- Sandra, inkább állj át te is!- mosolygott Lola.
- Te inkább szégyelld magad! Két év után, így hátba támadni a másikat! Szörnyű emberek vagytok!- kiabált.
- Nem támadjuk hátba! Ő támadott minket hátba, amikor elkezdte bántani Tiniéket! Tudhatta volna, hogy mi leszünk érte kirúgva!- mondta félénken Letty.
- Ez az egy hibája van!- védte Sandra.
- Emlékezz! Két hónapja, kimosatta velünk az apja kocsiját!- szólt közbe Lola.
- És?- kérdezte Sandra.
- Egy limuzin volt! Letty beragadt a csomagtartóba!- kiabált.
- Kimondhatatlan dolgokat láttam abban a csomagtartóban..- motyogott Letty.
Nem értem, hogy Sandra miért nem akar átállni. Sokkal jobb dolga lehetne velünk, mint Szamócával.
- Nem állok át és kész! Nem leszek áruló, mint ti!- csóválta a fejét.
- Ne is bánkódj miattuk Sandra. Eljön még az a nap, hogy a lábunk előtt fognak könyörögni, hogy osztozzunk a fényemen! De nem kapnak! Csak te és én!- karolta át Yio Sandra vállát.
- Lányok, húzzatok el innen!- szólalt meg Yoyi is.
- Ó, cuki bogár, van gazdád?- pillantotta meg Yio a szerelmem.
- Yio!- üvöltöttem akkorát, hogy Sarah halláskárosulttá vált.
- Igen?- kérdezte Yoyi arcát bámulva.
- Ha öt másodpercen belül nem kopsz le róla, esküszöm kiszaggatom minden hajszálad egyesével!- mosolyogtam.
- Azt ajánlom, kopj le!- integetett mellőlem Mechi.
- Nem akarsz osztozni?- kacsintott Yio.
- Nem!- kiabáltam.
- Szerintem addig menj el ameddig nyugodt fejjel mondja.- vigyorgott Yoyi.
- Ha szakítotok, keress fel baby!- kacsintott Yio, majd elsétált Sandra oldalán.
Na, ezt már nem hiszem el. Rámozdult Jorge-ra. Nem, elég Stephie-t kibírni, most Yio is beállt a sorba.
- Szimpi ez a csaj..- röhögött Jorge.
- Remélem kopaszon is elnyeri majd a tetszésedet..- gúnyolódtam, majd a lányok felé fordultam.
- Nyugi Tini. Yio a bokádig se ér fel.- simította meg a vállam Lola.
- Nem is érdekel. Jorge szeret mindenkit, csak engem nem.- mosolyogtam.
- Gyere, megcsinálom a sminked.- fogta meg a kezem Mechi, majd kivezetett a kisteremből.
Lola csettintett egyet, majd a lányok beálltak a koreográfia elejére.
Megmondom, most valami "Happy-End" jelenetre vártam volna.. Jorge utánam rohan vagy valami..
Erre milyen jelenetet kapok? Mechi karjába kapaszkodva sétálunk egy idegen területen, ráadásul Jorge széles mosollyal, és csorgó nyállal figyeli Loláékat.. Kész boldogság!
- Tudom mi jár a fejedben..- szólalt meg Mechi.
- Abban biztos vagyok..- motyogtam.
- Ne törődj vele. Amúgy is, Lola nem olyan szép, mint te.-vigasztalt.
- Loláért folyik úgy a nyála?!- álltam meg.
- Igen. Amikor bejött Sebával és meglátta Lolát, kellett volna valami felmosórongy, hogy feltöröljék a nyáltengerét!- magyarázott Mechi, én pedig egyre feszültebbé váltam.
- Ezzel nem segítesz..- pillantottam hátra szomorúan.
- Ezt nem hiszem el!- motyogtam idegesen amikor megpillantottam a kis terem előtt Yoyit és Lolát röhögcsélni.
- Ne csinálj hülyeséget!- ragadta meg a karom.
- Azt se várd el, hogy hagyjam ezt annyiban!- rángatóztam.
- Mivel lenne jobb ha most odamennél? Jorge rájönne, hogy mégsem vagy túl rajta, Stephie meg tönkretenne! Lola tisztában van vele, hogy mit érzel, nem törné össze a szíved!- szembesített az igazsággal.
- Van egy ötletem!- kaptam elő a telefonom.
- Mire készülsz?- kérdezte.
- Felhívom Ruggero-t, hogy játssza el a pasim!- tárcsáztam.
- Tini, legutóbb is tudod mi történt! Majdnem összeroppant Jorge!- kiabált Mechi.
- Szerelemben s háborúban mindent lehet..- vigyorogtam.
Mechi mélyen a szemembe nézett, és óvatosan kivette a kezemből a telefont.
- Kivéve ha azt bántod, akit szeretsz.- fejezte be a mondatom.
- Ez igaz..- hajtottam le a fejem.
- Hagyd, na gyere.- mosolygott, majd beértünk egy nagy épületbe.
- Ülj le!- mondta, én pedig helyet foglaltam a sminkasztalnál.
*Idő van, kezdődik a Juntada!*
Kezdődik, a Juntada.
Kérdések, jókedv és kitartás áradata.
Képtelen lennék ezt végigcsinálni, ha Sara és Mechi nem lennének itt mellettem.
Kezdetét vette a Juntada. Az üres székeket felváltották, az izgő-buzgó kisgyerekek.
A standokat megszállták az apukák.
Az távolban az üres utakat, felváltották, autók ezrei. Bármerre nézek, mindenütt emberek.
Egy kisgyermek szívének, nagyon boldog esemény, ha egy ilyen koncerten részt vehet.
Amikor kitettem a lábam az öltözőből, hangos sikítás vette kezdetét.
A nézőteret teljesen megtelt, lila és rózsaszín pólós kislányokkal.
Mind a nevem kántálták, s az arcommal díszített zászlókat lengették.
- Tini, 10 perc és irány a színpad!- tolt ki az ajtón Sarah.
- Izgulok.. Sarah, félek!- motyogtam.
- Na ne mond, hogy beütött a lámpaláz!- idegeskedett.
- Nem, dehogy! Azért parázok, mert nem tudom, hogy Jorge-val kibírom-e egy színpadon.- vigyorogtam.
- Kibírod. Na, dedikálj csillagom.- mosolygott, mire odajött hozzám egy rajongóm.
- Szia kicsim.- térdeltem le a lila szoknyás kislány mellé.
A kislány szeme abban a pillanatban felcsillant. Mintha, élete legjobb napja lenne.
- Csinálhatunk egy közös képet?- KÉRDEZTEM.
- Pont ezt szerettem volna kérdezni.- mosolygott.
- Sarah! Lefényképezel?- nyomtam mosolyogva Sarah kezébe a telefonom és a kislány fényképezőjét.
Sarah bólintott egyet, mire az ölembe emeltem az aranyos kislányt.
- Köszönöm szépen..- mosolygott lelkesen a kislány.
- Szívesen angyalkám.- pusziltam meg az arcát.
- Tini, öt perc, irány a színpad!- figyelmeztetett Sarah.
- Gyere drágám, üljünk le, hogy lássuk Tinit a színpadon.- mosolygott a kislány anyukája és szépen elvezette.
- Várj!- kiáltottam a kislány után.
- Igen?- fordult meg mosolyogva.
- Mi a neved angyalom?- mosolyogtam.
- Violetta.- mosolygott.
- Örültem, hogy megismertelek Violetta.-mosolyogtam, mire elsétált.
Amikor a kislány elment, megvilágosodtam. Az álmomban szereplő kislány neve is Violetta volt. Ő is pont így nézett ki.
Ettől a tudattól mosoly derült az arcomra. Gyorsan felálltam és a színpadhoz sétáltam.
Az önbizalmam akkor ért véget, amikor meghallottam, a rajongóimat, hogy a nevem kántálják. Kidugtam a fejem a hangfal mögül, visszaszállt a félelem. Sokkal többen voltak, mint eddig bármikor is.
- Te jó ég..- gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Tini, minden rendben?- hallottam Jorge angyali hangját a hátam mögül.
- Semmi nincs rendben.. Megfutamodtam..- motyogtam.
- Mégis miért?- mosolygott.
- Túl sokan vannak..- mondtam.
- Én itt vagyok melletted, nem kell félned.- mosolygott.
- Legyél ott inkább Lolának vagy Stephie-nek!- szemétkedtem.
- Most mi bajod van?- kérdezte.
- Semmi..- mondtam.
Jorge megfogta a karom, majd maga felé fordított.
- Szeretlek.- mosolygott.
- Mi?- lepődtem meg.
- Sze-ret-lek..- szótagolta le nekem, majd erősen megcsókolt.
Éljen! Győzelem.
- Tini!- zavarta meg a csókunk Fran (!!!)
- Fran?- lepődtem meg.
- Na jó, ezt majd otthon megbeszéljük! Most húzz fel a színpadra!- sürgetett.
- Hali tesó.- nyújtotta az öklét Jorge.
- Te inkább húzd el a csíkot.- keresztezte karjait Fran.
- Francisco!- szóltam rá, hogy kicsivel moderálja magát.
- Tűnés!- jelent meg Sarah.
- Jól van, jól van!- fordultam meg, majd egy mély lélegzetet véve, kisétáltam a színpad közepére.
Megpillantottam anyát és apát a színpad túl oldalán. Nagyon lelkesek voltak, tapsoltak és mosolyogtak, ami még több erőt adott.
***
A koncert egyszerűen fantasztikus volt. Minden irányból a nevem kiabálták, tárgyakat dobáltak fel. Egy fehér nyuszi is a tulajdonfel nekem.
Teljes szívemből énekeltem, most, hogy minden helyre állt. A baráti köröm, a családi béke, de legfőképp az életem Jorge-val.
Miközben énekeltem, pillangók röpködtek a hasamban. Egyszerűen csak néztem a tömeget, és arra koncentráltam, hogy el ne merjem rontani. A második szám is kiválóan lement, mindenki szuperül érezte magát. A számok közötti szünetben, el is sírtam magam.. Nem azért, mert olyan pocsék volt vagy ilyesmi, hanem azért, mert egy millió ember állt a nagy tömegben, akik hangosan kiabálták a nevem. Akkor törtem meg igazán,amikor hárman álltunk a színpadon és a nagy tömegből, előbukkant egy giga tábla, azzal a felirattal, hogy szeretlek.. Közelebb sétáltam a színpad elejéhez, és megláttam, hogy a táblát, Ruggero és Xabi tartotta. A táblán kereken ez állt. "Szeretlek! Tini és Mercedes. Ti vagytok a kincseink!" Megragadtam Mechi kezét, és óvatosan magamhoz rántottam. Arra a pillanatra mind a ketten lefagytunk és Jorge énekelt egyedül.
A tábla alá is volt írva.. Jorge és Xabi írták alá. -Ennek kifejezetten örültem, mert azt hittem Ruggero megunta az életét..-
- Ez mi?- fordultam meg.
Jorge mosolyogva közeledni kezdett felém, még mindig énekelve.
Amikor Mechi észbe kapott, teljes torkából elkezdett énekelni, Jorge pedig szünetet tarthatott.
- Szeretlek.- mosolygott, majd a nagy közönség előtt puszit nyomott az arcomra. Erre a mozdulatára felmorajlott az összes néző.
- Én is.- mosolyogtam.
Jorge mélyen a szemembe nézett, majd elugrott tőlem és énekelni kezdett.
- Énekelj Tini!- motyogta idegesen Sarah a színfalak mögül. Odakaptam a fejem és megpillantottam, hogy Fran karjával a nyakában ugrál össze-vissza. Fran csak önelégülten kacsintott egyet, mire én újra dalra fakadtam.
*****
- Imádunk Buenos Aires!- kiabáltam bele a mikrofonomba.
- Ti vagytok a legjobbak!- kiabált Mechi.
- Mindent köszönünk! Miattatok tartunk ott ahol tartunk, hálásan köszönjük Tinistasok!- ugrált Jorge.
- Jó éjszakát, álmodjatok szépségeset!- integettem, majd lesétáltunk a színpadról.
- Várjunk!- jutott eszembe valami, amit muszáj volt megosztani a közönséggel.
- Várjatok, még egy pillanat!- rohantam vissza. A vonuló tömeg megállt, majd ismét közeledni kezdett a színpad felé.
- Szeretném megköszönni, hogy szerettek és hisztek bennem. Nektek köszönhetem, hogy az álmomat élhetem.- mosolyogtam.
- Gracias Chicas!- kiabáltam a mikrofonba, majd egy utolsó légpuszival elhagytam a színpadot.
- Ügyes voltál!- ugrott a nyakamba Mechi.
- Köszönöm, te is!- mosolyogtam.
- Hú, ez állati jó volt!- futottak le a színpadról Loláék.
- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat.- vigyorogtam.
- Na, na, na! Mi ez a nagy virulás?- kérdezte Lola.
- Kitalálom!- nyújtotta a magasba a kezét Anna.
- JorTini!- kiabálta el magát olyan hangerővel, hogy szerintem még a közönség is hallotta.
Abban a pillanatban olyan boldog voltam, nem érdekelt, hogy Stephie keresztbe tesz-e, vagy, hogy csak magamat bántom.. MOST boldog vagyok! Ez a lényeg..
- Gratulálok..- motyogott.
- Lola, jól vagy?- kérdeztem a falfehér táncosom.
- Ne haragudjatok..- sétált el mellettem.
- Lola..- mentem volna utána, de Anna visszatartott.
- Boldogság..- motyogtam.
- Kislányom!- jelent meg az apukám, Alejandro.
- Apa!- öleltem át.
- Ez valami fantasztikus volt!- mosolygott anya.
- Köszönöm!- vigyorogtam.
- Az a kis jelenet viszont nagyon nem tetszett!- engedett el apa.
- Mire gondolsz?- lepődtem meg.
- Az a kis Jorge Blanco-s incidens..- sóhajtott anya.
- Nyugi, nincs semmi baj.- mosolyogtam arra utalva, hogy repesek.
- Egyetértek..- ölelt meg anya.
- Mert a mai naptól nem találkozhattok.- fejezte be a mondatot mosolyogva.
Abban a pillanatban nem tudtam se köpni, se nyelni. Egyszerre állt meg a szívem, és állt égnek minden szál hajam. Jól hallottam? Vagy csak a tudat alattim akar idegileg kikészíteni?
- Várj, szerintem valamit nem jól hallottam. Megismételnéd?- mosolyogtam.
- Felejtsd el Jorge-ot.- suttogott vigyorogva.
Amint befejezte a mondatot, kitört belőlem a röhögés.
- Anya, imádom a humorod.- dőltem Sarah-ra.
- De ezt nem viccnek szántam kicsim.- röhögött.
- Pedig komolyan se fogom venni!- tettem csípőre a kezem.
- Parancsolsz?!- nézett rám haragosan.
- Jól hallottad drága anyám!- mérgelődtem.
- Lányok, hagyjatok minket magunkra!- parancsolt a barátaimra, akik egy szempillantás alatt eltűntek.
Őszintén megmondom, kicsit én is megborzongtam.. Ha anya "bepipul" akkor itt ember maradjon a talpán ha kibírja, üvöltés, sírás.. esetleg kórházba kerülés nélkül..
Imádom anyát, ő a legjobb barátom amellett, hogy az anyám, de elegem van már, hogy vért izzadok, és sose jön össze semmi..
- Anya, nem teheted ezt velem!- motyogtam.
- Tini, én csak azt akarom ami Neked jó kislányom!- magyarázott.
- Hogy lehetne nekem jó ha elválasztasz attól az embertől aki életben bír tartani?- kérdeztem.
- Hagyd már abba ezt az "életben bír tartani" dumát! Tini, 17 éves vagy!- röhögött kínjában.
- Ez nem duma! Anya, tudod mennyit szenvedtem érte?- hisztiztem.
- Jaj kislányom.. Mennyit? Elvették a játékmacid? Elvesztettél egy fogadást, amin egy pink körömlakkot nyertél volna?- röhögött rajtam.
Na, ennél a megjegyzésénél azt hittem, törni fogok..
A saját anyám képes ezt a fejemhez vágni? Azt hiszi számomra ennyit jelent a szerelem?
Voltak olyan esték amikor álomba bőgtem magam, mert a közösségi oldalakon láttam a szerelmes kiírásait..
- Nem érdekel mit mondasz.. Szeretlek, de végre boldog vagyok!- mosolyogtam.
- Múlt évben az okozott neked nagy világbékét ha vettem neked egy pónis fülbevalót!- kiabált.
- Nem érdekel a véleményed anyu!- kiabáltam.
- Hé, hé, hé! Mi ez a nagy kiabálás?- sietett hozzánk Jorge.
- Na már csak ez a gyerek hiányzott!- hisztizett.
- Valami probléma van?- érdeklődött.
- Semmi szívem.- mosolyogtam.
- Hagyd békén a lányomat!- kiabált anya.
- Mit hagyjak rajta?!- háborodott fel Jorge.
- Hagyd anyámat!- jelent meg Fran is. (!!!)
- Fran nyugodj le, nem mondtam semmit!- védte magát Jorge.
- Ne üvölts a fiammal!- kapcsolódott be üvöltve apa is.
- Ne veszekedjen a bátyámmal!- lökött félre Lola.
Na, eljött a pillanat ami eddig csak a rémálmaimban látott,"rémkép"-ként szerepelt..
A családom, a szerelmem ellen fordul..
Semmit se értek.. Hogy jön anya a kapcsolatunkhoz? Mi köze van Jorge-nak anyámhoz? De legfőképp... KI A FRANC LOLA?!
- Elég legyen!- álltam kiabálva közéjük.
- Ki a fene vagy te?!- néztem Lolára.
- A húgom..- motyogta Jorge.
- Ki?- törtem meg.
- Látod kicsim? Ez egy hazug ember! Ahogy elnézem ezt a kislányt, több, mint 18 éves! Ha a te kis drága "Yoyi"-d eddig egy szót se szólt róla, honnan veszed, hogy megbízhatsz benne?- duruzsolt a fülembe anya.
- Asszonyom, nem vagyok 18!- mosolygott Lola.
- Akkor meg?- kérdezte.
- Most leszek 16..- vigyorgott.
- Kicsim, hány éves is ismered Jorge-ot?- szólt közbe Apa.
- 16 éve..- motyogtam.
- Tini ez egyáltalán nem az amire gondolsz!- tört ki Jorge.
- 16 éve ismerlek, de a húgodról nem tudok semmit, csak az öcsédről, ez normális?!- kiabáltam.
- Kérlek, hallgass végig!- ragadta meg a csuklóm, majd elhúzott magával.
- Hova viszel?- hisztiztem.
- Az öltözőbe!- húzott maga után.
Útközben elvett az egyik szervezőtől egy kabátot egy kalapot, és egy napszemüveget. Két pillanat erejéig félreálltunk, hogy felöltsük az álruhát.
- Vedd ezt fel!- adta rám a kabátot.
- Ezt is..- adta oda a szemüveget.
- Minek a szemüveg?- kérdeztem.
- Olyan gyönyörű vagy, hogy szerintem még ez se lesz jó álca..- ragadta meg a kezem.
- Neked se elég a kalap..- motyogtam.
- Siess be, gyorsan!- húzott be az ajtón.
Az öltöző teljesen üres volt. Igaz, egyedül Jorge használta. Azon kellett volna meglepődnöm, ha mindenféle ember bent járkált volna.
- Miért kellett ide jönni?- kérdeztem de nem válaszolt.
- Jorge, most mi folyik itt?-erősködtem.
- Lola nem a húgom!- nyögte ki.
- Akkor meg mi a fene folyik itt?- kérdeztem.
- Csak a féltestvérem! És ezt én is, csak ma tudtam meg! Apám egyik régi házasságából született, Lolita Blanco!- magyarázta.
- Szóval, biztos, hogy csak most tudtad meg?- szomorodtam el.
- Igen! Tini, szeretlek! Veled akarom leélni az életem! Mindent elmondok neked mindig!- fogta a tenyere közé az arcom.
- Én is szeretlek..- motyogtam és megcsókoltam.
Kiderült az igazság.. Örülök neki, hogy Lola nem a rendes húga, mert az eléggé kínos lett volna, hogy a pasim húgára vagyok féltékeny.. Bár, nekem akkor se áll össze a kép. Tizenhat évig semmi hír róla, majd egyszer, csak hirtelen felbukkan, hogy Yoyi húga? Ennek az ügynek majd a végére kell járni.
- Gyere!- fogta meg a kezem.
- Rendben.- mosolyogtam, és kiléptünk az öltözőből.
Amint kiléptünk, a vakuk fénye elvakított mindkettőnket. Paparazzi csoportok hadai álltak az öltöző előtt, mind egy egy kérdést kiabálva.
- Emberek, most nem alkalmas!- karolt át Jorge, a szemét takarva.
Én csak álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, és hallgattam a kérdéseket..
- Csak egy képet!- vigyorgott Jorge, mire lekapott az egyik fotós.
- Jorge, akkor most Stephie vagy Tini? Összeszűrték a levet Camarena kisasszony háta mögött? Mit gondolnak, ez a viszony majd segíti a sorozatot?- kiabált a képembe egy középkorú újságíró.
Gyorsan előrehajoltam, és leolvastam a pasas névjegykártyáját. Az ember a Buenos Estrellas-tól jött. Sarah is ott dolgozik!
- Ismeri Sarah-t?- kérdeztem.
- Kit?- kérdezett vissza.
- Sarah Müller.- mosolyogtam.
- Igen, kiváló újságíró, önről ír cikket.- mosolygott.
- Sarah itt van!- mondtam mire a pasas arca eltorzult.
- EMBEREK, MEGÁLLNI!- üvöltötte el magát, mire a fényképező emberek, megálltak.
- Ez Sarah Müller területe!- kiabált, majd egy pillanat alatt mind a 100 újságíró köddé vált.
- Gyere.- karolt át, és a színpad felé vezetett.
- Ugye tudod, hogy ezekkel a képekkel és ezzel a sztorival, holnapra teli lesz a város?-kéreztem.
- Tudom.. De egyáltalán nem érdekel! Te tudod az igazat, én tudom az igazat, ennyi PONT elég!- mosolygott.
- De a karrierünk..- motyogtam.
- Nem érdekel! Ha elkezdődik ez az egész, akkor szépen összehívunk egy sajtótájékoztatót, és elmagyarázzuk az igazat mindenkinek!- mondta kissé indulatosan.
- Rendben..- mosolyogtam.
- Hazaviszlek, gyere.- nyugodott le majd irányt váltottunk.
Amikor odaértünk a kocsihoz, kinyitotta nekem az ajtót, én pedig lelkesen beültem.
*Tininél*
- Végre itthon!- kiabáltam.
- Egyetértek, hosszú volt a Juntada.- röhögött Jorge.
- Ketten vagyunk..- mosolygott.
- Tudom.- mosolyogtam és átkaroltam.
- Helyesbítek, hatosban vagyunk!- szólalt meg Apa a hátunk mögül, mire mind a ketten megriadtunk.
- Apu, a szívbajt hozod ránk!- lihegtem.
- Sarah riasztott minket, hogy húzzunk haza, mert valamit látnunk kell!- lépett elő anya.
- Mégis mit?- kérdezte Jorge.
- Ezt!- csúsztatott végig a pulton egy újságot apa.
Jorge gyorsan lekapta az újságot, és rápillantott.
- Ez nem igaz..- motyogta.
- Mit nézel?- kaptam ki a kezéből, mire az én arcom is eltorzult.
- Te jó ég..- motyogtam.
Na helló Paralerek! :)
Remélem tetszett a rész, őszintén megmondom szenvedtem vele,
mert nem volt időm írni.
A következő rész, jövőhéten jön, addig is szóljatok rokonoknak, szomszédoknak, rokonok szomszédjainak, hogy OLVASSANAK! :)
Végre letudtuk a Juntada Tinista-t! -taps, taps-
A következő részekben, izgalmas dolgok lesznek.
Régi barátok, új emberek, váratlan fordulatok..
Addig is maradjatok velem, Buenos Noches! Chau!
