Hola Todos!
Na, mivel VÉGRE elhagytuk a Juntada Tinista-t (aminek megjegyzem, hogy szerintem én repesek a legjobban) megpróbálom szabadjára engedni a fantáziám.
Azok lepődtem meg a legjobban, hogy tartunk már nem is tudom hányadik résznél, de mindenki Pink Zebra fan lett!
Komolyan, hogyha ennyire jó pajtás lett, ez a ,,látomás" akkor kampányt fogok indítani.
Együtt a Pink Zebrákért! Az állatvédők zabálnák ezt az ötletet.
A mostani időkben, sokkal de sokkal többet kutakodtam a sztárjaink iránt, és rájöttem, hogy Stephie is, hát.. ,,jó fej" de ez nem azt jelenti, hogy tovább növelem a rajongói táborát,
de annyit elárulok, hogy jobban fogjátok szeretni Stephie-t, mint Szamócát ^-^ (Yio)
Na de nem vakerálok tovább, mert unom magam, inkább menjen a RÉSZ! :D
Végre szünet van! Csak ez van a fejemben, megőrültem! Egész héten, Juntada Tinista, szerintem ezt a három napot megérdemlem.. De lehet, hogy nem, de aki így gondolja, hát, menjen panaszkodni a pletykalaphoz! *o*
Áh.. Este alig bírtam lecsukni a szemem, akármennyire is voltam élőhalott. Végig a srácokra gondoltam.. Úgy érzem mindenért én vagyok a hibás.. Ma reggel az az érzés is elkapott, hogy egy szörny vagyok, ami miatt Yio életét tettem tönkre.. De szerencsémre nem, mert ő tett keresztbe mindenkinek! Áh..
-Imádom a szünnapot..-fúrtam az arcom a párnámba, amikor halk koppanásokra lettem figyelmes.
Gyorsan felültem, és az ablakra pillantottam. Láttam, ahogy apró kavicsok szállnak felfelé.
Kómásan felkeltem és lassan az ablakhoz botladoztam. Az ablakban Jorge feje bukkant fel.
- Jorge!-ijedtem meg. Amikor megpillantottam, megfagyott bennem a vér. Nem csak azért, mert életem szerelme, olyan állapotban látott, mint egy zombi, hanem mert én a második emeleten lakok.
- Engedj be, könyörgöm!-visítozott, mire kinyitottam az ablakot, és hagytam, hogy beljebb jöjjön.
- Jól vagy?-estünk le a földre.
- Igen.. Igaz, idefele egy egész madárraj csinált a fejemre, de sebaj. Legalább beáll a hajam.-nevetett mire hátraléptem egyet.
- Túl hiszékeny vagy.-röhögött.
-Te viszont túl őszinte!-vigyorogtam.
- De te ezt szereted..-mosolygott majd lágyan megcsókolt.
- Igen, nagyon is.-nevettem.
- Mit keresel itt, én Rómeóm?-karoltam át a nyakát.
- Gondoltam, megleplek valamivel.-mosolygott.
- Nekem már az is elég, hogy itt vagy..-bújtam hozzá.
Jorge csak felnevetett és erősen magához szorított. Nem is emlékszem, hogy mikor éreztem magam ennyire biztonságban a karjai között, olyan régen volt már.
Annyira hiányzott, jól esett.
- Biztos, hogy nem kell az ajándék?-suttogta a fülembe.
- Nekem csak te kellesz!-öleltem szorosabban.
- De én csak az ajándékhoz járok!-tolt el magától.
- Akkor kérem!-ugrottam rá.
- Megőrültél, így reggelre?-kalimpált.
- Nem emlékszem, hogy mikor éreztem magam ennyire biztonságban, mint a te karjaid között..-hajtottam le a fejem.
Jorge nem mondott semmit, csak megfogta a kezem.
- Most már itt vagyok.. nem elég?-mosolygott.
- Csak meddig..-hajtottam le a fejem.- Ez mit jelentsen?-lépett hátrébb.
- Meddig? Meddig leszel itt? Egy óra? Két nap, egy hét? Jorge, ez nekem nem elég! Én éveken keresztül vártam rád!-magyaráztam.
- Nyugodj meg! Itt vagyok, melletted!-ölelt szorosan magához.
Annyira imádom amikor magához ölel. Van az a mondás, hogy az ölelés megnyugtat.. Ez TELJESEN IGAZ! A szerelme kezében megnyugszik az ember, és elfelejti minden gondját! Vagyis hát, én így érzek Jorge karjaiban.
- Gyere..-suttogta a fülembe.
- Mégis hova?-kérdeztem, de nem válaszolt, csak az ajtó felé húzott.
- Jorge, ha kimegyünk anyáék észrevesznek, és mindennek vége! Még az ablakot is lelakatolják!-hadartam.
- Velem akarsz jönni?-nyújtotta a kezét.
- Idézzem anyát? "Ki nem teheted a lábadat a szobádból, megértetted?!"-utánoztam anyám hanglejtését.
- Ezt könnyen megoldhatjuk!-mondta majd egy gyors mozdulattal felkapott.
- Te meg mit csinálsz?-nevettem el magam.
- Én vagyok Rómeó, megmentem a Júliám.-nyomott puszit az arcomra.- Mariana azt mondta, hogy nem teheted ki a lábad. Nem is teszed.. Nem állsz a lábadon..-röhögte el magát.
- Olyan hülye vagy!-nevettem fel én is.
- Igen, szerintem a madárürülék megszállja az agyam..-nevetett.
- Az biztos!-karoltam át szorosan.
Jorge ismét nevetni kezdett, majd halkan kilépett az ajtón. Óvatosan körbenézett, hogy vannak-e a folyosón. Francisco épp a fürdésből jött, nagyon szívdöglesztő volt, apa kék köntösében.
- Francisco?-lepődött meg Jorge.
- Apa köntösében..-tartottam vissza a röhögést.
- Jól áll neki.-mosolygott Jorge.
- Igen, amúgy szerintem is.-bólogattam.
Amint Fran besétált a szobájába, Jorge újra osonni kezdett, velem a karjai közt.
Szép lassan lesétált a lépcsőn, majd a konyhában óvatosan a talpamra állított.
- Halkan! Lehet, hogy anya a nappaliban van, apával!-suttogtam.
- Maradj itt, egy pillanat!-mondta, majd a pult mögé rejtőzött, onnan figyelve anyáékat.
A nagy csöndben, halk zörejt hallottam a kerti ajtó felől.
- Anya!-suttogtam, majd ijedősen térdre ereszkedtem, apa féltve őrzött virága mögé.
- Mi elől bujkálunk?-szólalt meg mellőlem Sarah, mire ijedtemben felsikítottam.
- Csöndesebben már!-fogta be a szám.
- Alejandro, hallottad?-állt fel anya a fotelból, majd egyenesen felénk indult.
- Gyertek!-húzott ki minket a virág mögül Jorge. Gyorsan felálltunk, és kirohantunk az ajtón, egyenest a ház elé.
- Sarah! Úgy megijesztettél!-lihegtem.
- Ne haragudj, csak bejöttem, és megláttalak a gaz mögött, gondoltam, ne unatkozz, jövök beszélgetni.-mosolygott.
- Várjunk csak!-nyújtotta fel a mutatóujját.- Ez mit keresett nálatok?-mutatott Jorge-ra.
- Meglepetés?-vigyorogtam.
- Posta?-állt mellém vigyorogva.
- Vissza a feladónak!-hunyorított Sarah.
- Ő az ÉN ajándékom!-öleltem át Jorge-t.
- Szerintem a szomszédba szánták volna.-jelent meg Fran.
- Szerintem is!-vágta rá Sarah.
- Hol hagytad apa köntösét?-tettem keresztbe a kezem.
- Mi?-pirult el.
- Jól áll a kék.-kacsintott Jorge.
- Na kopj le, Blanco!-gőzölt be Fran.
- Mi ez a zsibvásár?-szólalt meg egy rekedt hang a hátunk mögül.
Jorge megszeppent... Reakciója láttán, inkább én se akartam megfordulni, de megtettem. -meg is bántam-
- Mit keresnek itt?-dadogtam.
- A fiunkhoz jöttünk... Mivel otthon nem volt, ezért egyértelmű, hogy a Stoessel család falai közt bújik!-tette keresztbe a kezét Jorge anyja.
- Hogyhogy eljöttetek Mexicóból?-ölelte meg az anyját.
- Érted jöttünk Jorge. Haza költözöl velünk, újra egy család leszünk! Stephie, te, és mi!-mosolygott lelkesen az apja.
- Hogy mi? Jorge, visszamegy? Mexicóba?-ziháltam, mert úgy éreztem, itt az álom vége... Bilibe lóg a kezem!
 |
| -Meglátja Yoyi szüleit- |
Chau!
Na szóval, ez a rész eléggé rövid lett, mert nem találtam a szavakat, és időm se volt sok, de a P.S.A-t nincs szívem abbahagyni. Sok blogom volt már, de ez a téma éltet a legjobban...
Remélem ez is tetszett, -valamennyire- és jövőhéten találkozunk!
Buenos Días, chau! :3
Hola Todos! :)
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog nektek is.
Ezzel a résszel pedig VÉGLEGESEN lezártuk a Juntada Tinista-t! :D
Mivel Szeptember 1 elmúlt, azaz Iskola kezdés, bevezetem, hogy a részek szombat illetve vasárnap jönnek föl!
Na, akkor hajrá! :D Sok komit ;)
Ui: Ne haragudjatok a hosszas kimaradások miatt <3
- LEÁLLNI!- jelent meg az ajtóban Jorge,Sebastian és Leó.
- Sebastian, megmagyarázom!- lökött el Yio.
- Hallgatlak Yianna!- kiabált Seba.
- Tiniék kezdték! Mutattuk a koreográfiát, Tini pedig azt mondta, hogy utálja, és egyszerűen nekem ugrott!
Sandra és Lola jöttek volna segíteni, de Mechi és ez a senki, nekik ugrottak!- magyarázta a színtiszta HAZUGSÁGOT Yio.
- Sebastian ez mind hazugság! Ő kezdte az egészet! Elkezdett szemtelenkedni Mechivel, innen kezdődött az egész!- magyaráztam én is.
- Tini igazat mond!- állt ki mellettem Sarah és Mechi.
- Yio mond igazat!- kiabált Lola és Sandra.
Sebastian nem szólt egy szót se csak a fejét csóválta..
- KI VAGYTOK RÚGVA! A KARRIERETEKNEK VÉGE!- üvöltött Sebastian, mire mind a nyolcan a földbe gyökereztünk..
A francba.. Te jó ég, mit tettem..
- Sebastian, ezt kiknek mondtad?- kérdezte falfehéren Mechi.
- Ez természetes, nem?- kérdezte vissza.
- Bye-bye Tini..- motyogta mellettem vigyorogva Yio.
- Yio, ki vagytok rúgva!- nyögte ki a vég ítéletet, mire egy hat tonnás szikla tömb esett le a szívemről.
- Hogy mi?!- háborodott fel a bandájával együtt.
- Jól hallottátok! Nem értem, hogy volt képed belekötni Tinibe! Ő hozzád képest, a csillagok közt jár! Nagyot csalódtam bennetek lányok! Tűnjetek el innen, végeztünk!- csóválta a fejét Seba.
- Nem küldhetsz el minket! Nagyon sokat dolgoztunk, profik vagyunk!- magyarázott Yio.
- Yio, nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra! Amit tettél, az elfogadhatatlan!- kiabált Seba.
- Sebastian, kérem! Mi nem csináltunk semmit!- magyarázott Letty.
- Seba ez igaz! Letty, Anna és Lola ártatlanok. Nem csináltak semmit! Lola csak szét akart minket választani!- mondta Mechi.
- Sajnálom Mechi. Vagy Yio repül vagy mindenki!- fonta keresztbe karjait Seba.
- Ne álmodjatok arról, hogy a banda itt fog engem hagyni! Nem nem és nem!- kiabált Yio.
- Ezt inkább a lányok döntsék el..- szóltam közbe.
- Te csak hallgass!- kiabált rám Yio.
- Yianna!- kiabált Mechi és Seba is.
- Lányok? Megpróbáljuk Tini mellett?- kérdezte Lola.
Szétvetett a kíváncsiság, hogy mit válaszolnak a lányok. Tudtam, hogy ezzel háborút indítok, de hát sunyi lány vagyok.
Igaz, eleinte azért kérdeztem meg, mert látni akartam ahogy Szamóca feje olyan színű lesz, mint a haja, de hogyha jobban belegondolok... A csajok a legjobb táncosok.
- Én átállok!- jelentkezett Lola.
- Lola! Te aljas áruló!- motyogta Yio.
- Üdvözöllek Lola.- mosolyogtam.
Tini 1 Yio 0
- Lányok? Higgyétek el, Tini oldalán jobb lesz.- mosolygott Lola.
- Lányok, itt maradtok!- parancsolt a többiekre Yio.
- Tini ilyet sose tenne!- mondta Lola.
- Lola, állj le, mert megbánod!- fenyegette.
Ki se mondhatom, hogy milyen jó érzés volt az, hogy a csajok azon veszekedtek, hogy ki oldalán lenne jobb a munka. -Nem akarok egoista lenni, de Lola jól választott, hisz én kivételes vagyok. Ez egoistán hangzott? Á, sebaj.-
- Én is átállok.- mosolygott Letty.
- Letty! Itt maradsz!- parancsolta Yio.
- Menj Letty!- bólintott Seba, mire Letty mellém lépett.
Tini 2 Yio 0
- Anna? Gyere te is!- mosolygott Lola.
- Jobban megbecsülhettél volna minket Yio..- csóválta a fejét Anna, majd ő is átállt a jó oldalra.
Tini 3 Yio 0
- Mindig is becsült minket! Nem felejtsétek el! Ő a legjobb banda vezér!- védte Yio-t a fekete bárány, azaz Sandra.
- Sandra, inkább állj át te is!- mosolygott Lola.
- Te inkább szégyelld magad! Két év után, így hátba támadni a másikat! Szörnyű emberek vagytok!- kiabált.
- Nem támadjuk hátba! Ő támadott minket hátba, amikor elkezdte bántani Tiniéket! Tudhatta volna, hogy mi leszünk érte kirúgva!- mondta félénken Letty.
- Ez az egy hibája van!- védte Sandra.
- Emlékezz! Két hónapja, kimosatta velünk az apja kocsiját!- szólt közbe Lola.
- És?- kérdezte Sandra.
- Egy limuzin volt! Letty beragadt a csomagtartóba!- kiabált.
- Kimondhatatlan dolgokat láttam abban a csomagtartóban..- motyogott Letty.
Nem értem, hogy Sandra miért nem akar átállni. Sokkal jobb dolga lehetne velünk, mint Szamócával.
- Nem állok át és kész! Nem leszek áruló, mint ti!- csóválta a fejét.
- Ne is bánkódj miattuk Sandra. Eljön még az a nap, hogy a lábunk előtt fognak könyörögni, hogy osztozzunk a fényemen! De nem kapnak! Csak te és én!- karolta át Yio Sandra vállát.
- Lányok, húzzatok el innen!- szólalt meg Yoyi is.
- Ó, cuki bogár, van gazdád?- pillantotta meg Yio a szerelmem.
- Yio!- üvöltöttem akkorát, hogy Sarah halláskárosulttá vált.
- Igen?- kérdezte Yoyi arcát bámulva.
- Ha öt másodpercen belül nem kopsz le róla, esküszöm kiszaggatom minden hajszálad egyesével!- mosolyogtam.
- Azt ajánlom, kopj le!- integetett mellőlem Mechi.
- Nem akarsz osztozni?- kacsintott Yio.
- Nem!- kiabáltam.
- Szerintem addig menj el ameddig nyugodt fejjel mondja.- vigyorgott Yoyi.
- Ha szakítotok, keress fel baby!- kacsintott Yio, majd elsétált Sandra oldalán.
Na, ezt már nem hiszem el. Rámozdult Jorge-ra. Nem, elég Stephie-t kibírni, most Yio is beállt a sorba.
- Szimpi ez a csaj..- röhögött Jorge.
- Remélem kopaszon is elnyeri majd a tetszésedet..- gúnyolódtam, majd a lányok felé fordultam.
- Nyugi Tini. Yio a bokádig se ér fel.- simította meg a vállam Lola.
- Nem is érdekel. Jorge szeret mindenkit, csak engem nem.- mosolyogtam.
- Gyere, megcsinálom a sminked.- fogta meg a kezem Mechi, majd kivezetett a kisteremből.
Lola csettintett egyet, majd a lányok beálltak a koreográfia elejére.
Megmondom, most valami "Happy-End" jelenetre vártam volna.. Jorge utánam rohan vagy valami..
Erre milyen jelenetet kapok? Mechi karjába kapaszkodva sétálunk egy idegen területen, ráadásul Jorge széles mosollyal, és csorgó nyállal figyeli Loláékat.. Kész boldogság!
- Tudom mi jár a fejedben..- szólalt meg Mechi.
- Abban biztos vagyok..- motyogtam.
- Ne törődj vele. Amúgy is, Lola nem olyan szép, mint te.-vigasztalt.
- Loláért folyik úgy a nyála?!- álltam meg.
- Igen. Amikor bejött Sebával és meglátta Lolát, kellett volna valami felmosórongy, hogy feltöröljék a nyáltengerét!- magyarázott Mechi, én pedig egyre feszültebbé váltam.
- Ezzel nem segítesz..- pillantottam hátra szomorúan.
- Ezt nem hiszem el!- motyogtam idegesen amikor megpillantottam a kis terem előtt Yoyit és Lolát röhögcsélni.
- Ne csinálj hülyeséget!- ragadta meg a karom.
- Azt se várd el, hogy hagyjam ezt annyiban!- rángatóztam.
- Mivel lenne jobb ha most odamennél? Jorge rájönne, hogy mégsem vagy túl rajta, Stephie meg tönkretenne! Lola tisztában van vele, hogy mit érzel, nem törné össze a szíved!- szembesített az igazsággal.
- Van egy ötletem!- kaptam elő a telefonom.
- Mire készülsz?- kérdezte.
- Felhívom Ruggero-t, hogy játssza el a pasim!- tárcsáztam.
- Tini, legutóbb is tudod mi történt! Majdnem összeroppant Jorge!- kiabált Mechi.
- Szerelemben s háborúban mindent lehet..- vigyorogtam.
Mechi mélyen a szemembe nézett, és óvatosan kivette a kezemből a telefont.
- Kivéve ha azt bántod, akit szeretsz.- fejezte be a mondatom.
- Ez igaz..- hajtottam le a fejem.
- Hagyd, na gyere.- mosolygott, majd beértünk egy nagy épületbe.
- Ülj le!- mondta, én pedig helyet foglaltam a sminkasztalnál.
*Idő van, kezdődik a Juntada!*
Kezdődik, a Juntada.
Kérdések, jókedv és kitartás áradata.
Képtelen lennék ezt végigcsinálni, ha Sara és Mechi nem lennének itt mellettem.
Kezdetét vette a Juntada. Az üres székeket felváltották, az izgő-buzgó kisgyerekek.
A standokat megszállták az apukák.
Az távolban az üres utakat, felváltották, autók ezrei. Bármerre nézek, mindenütt emberek.
Egy kisgyermek szívének, nagyon boldog esemény, ha egy ilyen koncerten részt vehet.
Amikor kitettem a lábam az öltözőből, hangos sikítás vette kezdetét.
A nézőteret teljesen megtelt, lila és rózsaszín pólós kislányokkal.
Mind a nevem kántálták, s az arcommal díszített zászlókat lengették.
- Tini, 10 perc és irány a színpad!- tolt ki az ajtón Sarah.
- Izgulok.. Sarah, félek!- motyogtam.
- Na ne mond, hogy beütött a lámpaláz!- idegeskedett.
- Nem, dehogy! Azért parázok, mert nem tudom, hogy Jorge-val kibírom-e egy színpadon.- vigyorogtam.
- Kibírod. Na, dedikálj csillagom.- mosolygott, mire odajött hozzám egy rajongóm.
- Szia kicsim.- térdeltem le a lila szoknyás kislány mellé.
A kislány szeme abban a pillanatban felcsillant. Mintha, élete legjobb napja lenne.
- Csinálhatunk egy közös képet?- KÉRDEZTEM.
- Pont ezt szerettem volna kérdezni.- mosolygott.
- Sarah! Lefényképezel?- nyomtam mosolyogva Sarah kezébe a telefonom és a kislány fényképezőjét.
Sarah bólintott egyet, mire az ölembe emeltem az aranyos kislányt.
- Köszönöm szépen..- mosolygott lelkesen a kislány.
- Szívesen angyalkám.- pusziltam meg az arcát.
- Tini, öt perc, irány a színpad!- figyelmeztetett Sarah.
- Gyere drágám, üljünk le, hogy lássuk Tinit a színpadon.- mosolygott a kislány anyukája és szépen elvezette.
- Várj!- kiáltottam a kislány után.
- Igen?- fordult meg mosolyogva.
- Mi a neved angyalom?- mosolyogtam.
- Violetta.- mosolygott.
- Örültem, hogy megismertelek Violetta.-mosolyogtam, mire elsétált.
Amikor a kislány elment, megvilágosodtam. Az álmomban szereplő kislány neve is Violetta volt. Ő is pont így nézett ki.
Ettől a tudattól mosoly derült az arcomra. Gyorsan felálltam és a színpadhoz sétáltam.
Az önbizalmam akkor ért véget, amikor meghallottam, a rajongóimat, hogy a nevem kántálják. Kidugtam a fejem a hangfal mögül, visszaszállt a félelem. Sokkal többen voltak, mint eddig bármikor is.
- Te jó ég..- gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Tini, minden rendben?- hallottam Jorge angyali hangját a hátam mögül.
- Semmi nincs rendben.. Megfutamodtam..- motyogtam.
- Mégis miért?- mosolygott.
- Túl sokan vannak..- mondtam.
- Én itt vagyok melletted, nem kell félned.- mosolygott.
- Legyél ott inkább Lolának vagy Stephie-nek!- szemétkedtem.
- Most mi bajod van?- kérdezte.
- Semmi..- mondtam.
Jorge megfogta a karom, majd maga felé fordított.
- Szeretlek.- mosolygott.
- Mi?- lepődtem meg.
- Sze-ret-lek..- szótagolta le nekem, majd erősen megcsókolt.
Éljen! Győzelem.
- Tini!- zavarta meg a csókunk Fran (!!!)
- Fran?- lepődtem meg.
- Na jó, ezt majd otthon megbeszéljük! Most húzz fel a színpadra!- sürgetett.
- Hali tesó.- nyújtotta az öklét Jorge.
- Te inkább húzd el a csíkot.- keresztezte karjait Fran.
- Francisco!- szóltam rá, hogy kicsivel moderálja magát.
- Tűnés!- jelent meg Sarah.
- Jól van, jól van!- fordultam meg, majd egy mély lélegzetet véve, kisétáltam a színpad közepére.
Megpillantottam anyát és apát a színpad túl oldalán. Nagyon lelkesek voltak, tapsoltak és mosolyogtak, ami még több erőt adott.
***
A koncert egyszerűen fantasztikus volt. Minden irányból a nevem kiabálták, tárgyakat dobáltak fel. Egy fehér nyuszi is a tulajdonfel nekem.
Teljes szívemből énekeltem, most, hogy minden helyre állt. A baráti köröm, a családi béke, de legfőképp az életem Jorge-val.
Miközben énekeltem, pillangók röpködtek a hasamban. Egyszerűen csak néztem a tömeget, és arra koncentráltam, hogy el ne merjem rontani. A második szám is kiválóan lement, mindenki szuperül érezte magát. A számok közötti szünetben, el is sírtam magam.. Nem azért, mert olyan pocsék volt vagy ilyesmi, hanem azért, mert egy millió ember állt a nagy tömegben, akik hangosan kiabálták a nevem. Akkor törtem meg igazán,amikor hárman álltunk a színpadon és a nagy tömegből, előbukkant egy giga tábla, azzal a felirattal, hogy szeretlek.. Közelebb sétáltam a színpad elejéhez, és megláttam, hogy a táblát, Ruggero és Xabi tartotta. A táblán kereken ez állt. "Szeretlek! Tini és Mercedes. Ti vagytok a kincseink!" Megragadtam Mechi kezét, és óvatosan magamhoz rántottam. Arra a pillanatra mind a ketten lefagytunk és Jorge énekelt egyedül.
A tábla alá is volt írva.. Jorge és Xabi írták alá. -Ennek kifejezetten örültem, mert azt hittem Ruggero megunta az életét..-
- Ez mi?- fordultam meg.
Jorge mosolyogva közeledni kezdett felém, még mindig énekelve.
Amikor Mechi észbe kapott, teljes torkából elkezdett énekelni, Jorge pedig szünetet tarthatott.
- Szeretlek.- mosolygott, majd a nagy közönség előtt puszit nyomott az arcomra. Erre a mozdulatára felmorajlott az összes néző.
- Én is.- mosolyogtam.
Jorge mélyen a szemembe nézett, majd elugrott tőlem és énekelni kezdett.
- Énekelj Tini!- motyogta idegesen Sarah a színfalak mögül. Odakaptam a fejem és megpillantottam, hogy Fran karjával a nyakában ugrál össze-vissza. Fran csak önelégülten kacsintott egyet, mire én újra dalra fakadtam.
*****
- Imádunk Buenos Aires!- kiabáltam bele a mikrofonomba.
- Ti vagytok a legjobbak!- kiabált Mechi.
- Mindent köszönünk! Miattatok tartunk ott ahol tartunk, hálásan köszönjük Tinistasok!- ugrált Jorge.
- Jó éjszakát, álmodjatok szépségeset!- integettem, majd lesétáltunk a színpadról.
- Várjunk!- jutott eszembe valami, amit muszáj volt megosztani a közönséggel.
- Várjatok, még egy pillanat!- rohantam vissza. A vonuló tömeg megállt, majd ismét közeledni kezdett a színpad felé.
- Szeretném megköszönni, hogy szerettek és hisztek bennem. Nektek köszönhetem, hogy az álmomat élhetem.- mosolyogtam.
- Gracias Chicas!- kiabáltam a mikrofonba, majd egy utolsó légpuszival elhagytam a színpadot.
- Ügyes voltál!- ugrott a nyakamba Mechi.
- Köszönöm, te is!- mosolyogtam.
- Hú, ez állati jó volt!- futottak le a színpadról Loláék.
- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat.- vigyorogtam.
- Na, na, na! Mi ez a nagy virulás?- kérdezte Lola.
- Kitalálom!- nyújtotta a magasba a kezét Anna.
- JorTini!- kiabálta el magát olyan hangerővel, hogy szerintem még a közönség is hallotta.
Abban a pillanatban olyan boldog voltam, nem érdekelt, hogy Stephie keresztbe tesz-e, vagy, hogy csak magamat bántom.. MOST boldog vagyok! Ez a lényeg..
- Gratulálok..- motyogott.
- Lola, jól vagy?- kérdeztem a falfehér táncosom.
- Ne haragudjatok..- sétált el mellettem.
- Lola..- mentem volna utána, de Anna visszatartott.
- Boldogság..- motyogtam.
- Kislányom!- jelent meg az apukám, Alejandro.
- Apa!- öleltem át.
- Ez valami fantasztikus volt!- mosolygott anya.
- Köszönöm!- vigyorogtam.
- Az a kis jelenet viszont nagyon nem tetszett!- engedett el apa.
- Mire gondolsz?- lepődtem meg.
- Az a kis Jorge Blanco-s incidens..- sóhajtott anya.
- Nyugi, nincs semmi baj.- mosolyogtam arra utalva, hogy repesek.
- Egyetértek..- ölelt meg anya.
- Mert a mai naptól nem találkozhattok.- fejezte be a mondatot mosolyogva.
Abban a pillanatban nem tudtam se köpni, se nyelni. Egyszerre állt meg a szívem, és állt égnek minden szál hajam. Jól hallottam? Vagy csak a tudat alattim akar idegileg kikészíteni?
- Várj, szerintem valamit nem jól hallottam. Megismételnéd?- mosolyogtam.
- Felejtsd el Jorge-ot.- suttogott vigyorogva.
Amint befejezte a mondatot, kitört belőlem a röhögés.
- Anya, imádom a humorod.- dőltem Sarah-ra.
- De ezt nem viccnek szántam kicsim.- röhögött.
- Pedig komolyan se fogom venni!- tettem csípőre a kezem.
- Parancsolsz?!- nézett rám haragosan.
- Jól hallottad drága anyám!- mérgelődtem.
- Lányok, hagyjatok minket magunkra!- parancsolt a barátaimra, akik egy szempillantás alatt eltűntek.
Őszintén megmondom, kicsit én is megborzongtam.. Ha anya "bepipul" akkor itt ember maradjon a talpán ha kibírja, üvöltés, sírás.. esetleg kórházba kerülés nélkül..
Imádom anyát, ő a legjobb barátom amellett, hogy az anyám, de elegem van már, hogy vért izzadok, és sose jön össze semmi..
- Anya, nem teheted ezt velem!- motyogtam.
- Tini, én csak azt akarom ami Neked jó kislányom!- magyarázott.
- Hogy lehetne nekem jó ha elválasztasz attól az embertől aki életben bír tartani?- kérdeztem.
- Hagyd már abba ezt az "életben bír tartani" dumát! Tini, 17 éves vagy!- röhögött kínjában.
- Ez nem duma! Anya, tudod mennyit szenvedtem érte?- hisztiztem.
- Jaj kislányom.. Mennyit? Elvették a játékmacid? Elvesztettél egy fogadást, amin egy pink körömlakkot nyertél volna?- röhögött rajtam.
Na, ennél a megjegyzésénél azt hittem, törni fogok..
A saját anyám képes ezt a fejemhez vágni? Azt hiszi számomra ennyit jelent a szerelem?
Voltak olyan esték amikor álomba bőgtem magam, mert a közösségi oldalakon láttam a szerelmes kiírásait..
- Nem érdekel mit mondasz.. Szeretlek, de végre boldog vagyok!- mosolyogtam.
- Múlt évben az okozott neked nagy világbékét ha vettem neked egy pónis fülbevalót!- kiabált.
- Nem érdekel a véleményed anyu!- kiabáltam.
- Hé, hé, hé! Mi ez a nagy kiabálás?- sietett hozzánk Jorge.
- Na már csak ez a gyerek hiányzott!- hisztizett.
- Valami probléma van?- érdeklődött.
- Semmi szívem.- mosolyogtam.
- Hagyd békén a lányomat!- kiabált anya.
- Mit hagyjak rajta?!- háborodott fel Jorge.
- Hagyd anyámat!- jelent meg Fran is. (!!!)
- Fran nyugodj le, nem mondtam semmit!- védte magát Jorge.
- Ne üvölts a fiammal!- kapcsolódott be üvöltve apa is.
- Ne veszekedjen a bátyámmal!- lökött félre Lola.
Na, eljött a pillanat ami eddig csak a rémálmaimban látott,"rémkép"-ként szerepelt..
A családom, a szerelmem ellen fordul..
Semmit se értek.. Hogy jön anya a kapcsolatunkhoz? Mi köze van Jorge-nak anyámhoz? De legfőképp... KI A FRANC LOLA?!
- Elég legyen!- álltam kiabálva közéjük.
- Ki a fene vagy te?!- néztem Lolára.
- A húgom..- motyogta Jorge.
- Ki?- törtem meg.
- Látod kicsim? Ez egy hazug ember! Ahogy elnézem ezt a kislányt, több, mint 18 éves! Ha a te kis drága "Yoyi"-d eddig egy szót se szólt róla, honnan veszed, hogy megbízhatsz benne?- duruzsolt a fülembe anya.
- Asszonyom, nem vagyok 18!- mosolygott Lola.
- Akkor meg?- kérdezte.
- Most leszek 16..- vigyorgott.
- Kicsim, hány éves is ismered Jorge-ot?- szólt közbe Apa.
- 16 éve..- motyogtam.
- Tini ez egyáltalán nem az amire gondolsz!- tört ki Jorge.
- 16 éve ismerlek, de a húgodról nem tudok semmit, csak az öcsédről, ez normális?!- kiabáltam.
- Kérlek, hallgass végig!- ragadta meg a csuklóm, majd elhúzott magával.
- Hova viszel?- hisztiztem.
- Az öltözőbe!- húzott maga után.
Útközben elvett az egyik szervezőtől egy kabátot egy kalapot, és egy napszemüveget. Két pillanat erejéig félreálltunk, hogy felöltsük az álruhát.
- Vedd ezt fel!- adta rám a kabátot.
- Ezt is..- adta oda a szemüveget.
- Minek a szemüveg?- kérdeztem.
- Olyan gyönyörű vagy, hogy szerintem még ez se lesz jó álca..- ragadta meg a kezem.
- Neked se elég a kalap..- motyogtam.
- Siess be, gyorsan!- húzott be az ajtón.
Az öltöző teljesen üres volt. Igaz, egyedül Jorge használta. Azon kellett volna meglepődnöm, ha mindenféle ember bent járkált volna.
- Miért kellett ide jönni?- kérdeztem de nem válaszolt.
- Jorge, most mi folyik itt?-erősködtem.
- Lola nem a húgom!- nyögte ki.
- Akkor meg mi a fene folyik itt?- kérdeztem.
- Csak a féltestvérem! És ezt én is, csak ma tudtam meg! Apám egyik régi házasságából született, Lolita Blanco!- magyarázta.
- Szóval, biztos, hogy csak most tudtad meg?- szomorodtam el.
- Igen! Tini, szeretlek! Veled akarom leélni az életem! Mindent elmondok neked mindig!- fogta a tenyere közé az arcom.
- Én is szeretlek..- motyogtam és megcsókoltam.
Kiderült az igazság.. Örülök neki, hogy Lola nem a rendes húga, mert az eléggé kínos lett volna, hogy a pasim húgára vagyok féltékeny.. Bár, nekem akkor se áll össze a kép. Tizenhat évig semmi hír róla, majd egyszer, csak hirtelen felbukkan, hogy Yoyi húga? Ennek az ügynek majd a végére kell járni.
- Gyere!- fogta meg a kezem.
- Rendben.- mosolyogtam, és kiléptünk az öltözőből.
Amint kiléptünk, a vakuk fénye elvakított mindkettőnket. Paparazzi csoportok hadai álltak az öltöző előtt, mind egy egy kérdést kiabálva.
- Emberek, most nem alkalmas!- karolt át Jorge, a szemét takarva.
Én csak álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, és hallgattam a kérdéseket..
- Csak egy képet!- vigyorgott Jorge, mire lekapott az egyik fotós.
- Jorge, akkor most Stephie vagy Tini? Összeszűrték a levet Camarena kisasszony háta mögött? Mit gondolnak, ez a viszony majd segíti a sorozatot?- kiabált a képembe egy középkorú újságíró.
Gyorsan előrehajoltam, és leolvastam a pasas névjegykártyáját. Az ember a Buenos Estrellas-tól jött. Sarah is ott dolgozik!
- Ismeri Sarah-t?- kérdeztem.
- Kit?- kérdezett vissza.
- Sarah Müller.- mosolyogtam.
- Igen, kiváló újságíró, önről ír cikket.- mosolygott.
- Sarah itt van!- mondtam mire a pasas arca eltorzult.
- EMBEREK, MEGÁLLNI!- üvöltötte el magát, mire a fényképező emberek, megálltak.
- Ez Sarah Müller területe!- kiabált, majd egy pillanat alatt mind a 100 újságíró köddé vált.
- Gyere.- karolt át, és a színpad felé vezetett.
- Ugye tudod, hogy ezekkel a képekkel és ezzel a sztorival, holnapra teli lesz a város?-kéreztem.
- Tudom.. De egyáltalán nem érdekel! Te tudod az igazat, én tudom az igazat, ennyi PONT elég!- mosolygott.
- De a karrierünk..- motyogtam.
- Nem érdekel! Ha elkezdődik ez az egész, akkor szépen összehívunk egy sajtótájékoztatót, és elmagyarázzuk az igazat mindenkinek!- mondta kissé indulatosan.
- Rendben..- mosolyogtam.
- Hazaviszlek, gyere.- nyugodott le majd irányt váltottunk.
Amikor odaértünk a kocsihoz, kinyitotta nekem az ajtót, én pedig lelkesen beültem.
*Tininél*
- Végre itthon!- kiabáltam.
- Egyetértek, hosszú volt a Juntada.- röhögött Jorge.
- Ketten vagyunk..- mosolygott.
- Tudom.- mosolyogtam és átkaroltam.
- Helyesbítek, hatosban vagyunk!- szólalt meg Apa a hátunk mögül, mire mind a ketten megriadtunk.
- Apu, a szívbajt hozod ránk!- lihegtem.
- Sarah riasztott minket, hogy húzzunk haza, mert valamit látnunk kell!- lépett elő anya.
- Mégis mit?- kérdezte Jorge.
- Ezt!- csúsztatott végig a pulton egy újságot apa.
Jorge gyorsan lekapta az újságot, és rápillantott.
- Ez nem igaz..- motyogta.
- Mit nézel?- kaptam ki a kezéből, mire az én arcom is eltorzult.
- Te jó ég..- motyogtam.
Na helló Paralerek! :)
Remélem tetszett a rész, őszintén megmondom szenvedtem vele,
mert nem volt időm írni.
A következő rész, jövőhéten jön, addig is szóljatok rokonoknak, szomszédoknak, rokonok szomszédjainak, hogy OLVASSANAK! :)
Végre letudtuk a Juntada Tinista-t! -taps, taps-
A következő részekben, izgalmas dolgok lesznek.
Régi barátok, új emberek, váratlan fordulatok..
Addig is maradjatok velem, Buenos Noches! Chau!
Hola chicas! (Hello csajok)
Na akkor, végre a holnapi nappal véget ér a Juntada Tinista.. Eléggé fárasztó volt nekem is és nektek is :) Nekem megírni, nektek elolvasni, de örülök hogy mindenkinek sikerült minden :)
A mai rész remélem, nem lesz olyan hosszú, mint az előző. Már csak egy rész, és letudtuk a Juntada-t! <3 :)
Na, megint itt dumálok, össze-vissza.
- Menjünk inkább be!- mondta Sarah, majd közeledni kezdtünk a házunk felé.
- Siess, mert készülődni kell!- sürgettek, majd mind a hárman betértünk a nappaliba.
- Nyugi van!- röhögtem majd mind a hárman megtorpantunk.
- Atyaég..-motyogtam kétségbeesetten, a hívatlan vendégek láttán...
- Szia szerelmem.-köszönt egy idegen csaj, aki ha nem csal a sejtésem, Francisco új barátnője. Részleteznem se kellene, hogy Sarah milyen megkeseredett képet vágott.
- Szia..- köszönt Fran, majd rápillantott Sarahra, aki megkeseredett képet vágott, mire odasétált az új nőjéhez.
- Hát te?- kérdezte meglepetten.
- Nem hiányoztam?- biggyesztette le a száját.
- De, dehogynem. Csak meglepődtem, hogy itt vagy..-magyarázott Fran.
- Fran bemutatnál?- vágtam közbe, mert már nem bírtam nézni Sarah arcát.
Fran vett egy mély levegőt, majd a "Tini, most hagyd abba!" pillantásával kezdett fürkészni.
Jól tudja, hogy mennyire fontos nekem Sarah, mégis megbántotta! Ezért még meglakol, tönkreteszem a kis csajt! Gonosz vagyok? Hát, IGEN!
- Legyél udvarias..- vigyorogtam ravaszul. Fran lehajtotta a fejét, majd a két féltékeny csaj közé állt.
- Sarah, ő itt a barátnőm, akivel a képen csókolózok, a neve Chen. Chen, ő pedig a volt barátnőm Sarah.- mutatta be a két, TELJESEN ugyanolyan lányt.
- Szia "Chen". Ne haragudj, megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?- mosolygott.
- Sarah!- köhintett Fran.
- Nem baj drágám.. Most leszek tizenöt.-mosolygott.
Hogy mi?! Ez a kis lány csak tizenöt? Mi a franc ütött a bátyámba? Nem is csak az életkorral van a baj, hanem azzal, hogy kiköpött Sarah! A haja, a szeme, az alkata.. Csak a hangjuk nem..
- Te hány éves vagy?- mosolygott.
- Tizennyolc leszek.- bólogatott Sarah.
- Tini, látogatód van..- mutatott Chen háta mögé Fran.. A gyomrom egyből görcsbe rándult.. A mai nap, tök boldog volt, de úgy tűnik itt a fordulat..
- Mit akarsz itt Stephie?- kérdeztem.
- Lehetnél kedvesebb is..- mondta a teáját kevergetve, amit fogalmam sincs, hogy kitől szerzett.
- Stephie, kérlek nyögd ki, hogy miért vagy itt, mert eléggé zavar az ittléted!- türelmetlenkedtem.
- Csak azt akarom mondani, hogy kopj le a pasimról!- állt fel.
- Stephanie Camarena, nem értem, hogy milyen jogon jössz ide, a házunkba, parancsolgatni!- keltem ki magamból.
- Láttam a csókot..- motyogta.
- Figyelj Stephie..- kezdtem de félbeszakított.
- Semmi "Figyelj Stephie"! Kopj le a pasimról, különben a való világ, felváltja a filmet és nem lesz kegyelem!- fenyegetett.
- Nem értem, hogy veszed a bátorságot, hogy eljössz az otthonomba, fenyegetőzni!- kiabáltam.
- Ez nem fenyegetés! Csak felhívtam a figyelmed a következményére annak, ha nem húzod meg magad!- vigyorgott.
- Te elmebeteg vagy..- mondtam.
- Te pedig egy pasi lopó démon, mégse osztom meg a közösségin!- kiabált.
- Dugulj el te aljas perszóna!- közeledtem felé.
Egy perc elteltével Stephie tovább folytatta a bántást.. Mindenféle elhangzott.. Nem mintha egy percig is érdekelt volna annak a kis fikagolyónak a mondandója, de egyet kettőt meghallottam.. példának okául.. "Hülye liba, Hisztis senki, Pasilopó démon" Majdnem nekiestem, de megúszta..
- Stephanie, azonnal kopj le!- tört meg Sarah is.
- Te csak húzd meg magad! Sehol se vagy hozzám képest! Kis senki vagy, nem más!- szidta a legjobb barátnőmet.
- Stephie, újságíró vagyok, szóval épp, hogy te vagy alattam!- kiabált.
- Fogd be! Újságírónak se vagy jó, nem úgy, mint barátnőnek! Fran is elhagyott egy tizenöt évesért!- kiabált, de ezzel a mondatával túllépett minden határt. Csupa csupa hazugság. Sarah a legjobb író, egész Buenos Airesben. Tucatjaival rendelik az újságjait, a weboldalát pedig százezrek látogatják minden nap! Fran pedig egy ostoba állat, hogy elszalasztotta..
- Na ezt én nem hagyom..- motyogtam majd ökölbe szorított kézzel sétáltam Stephie nagy arca felé.
- Ezt én nem hagyom!- kiabált Fran, majd egy határozott mozdulattal a vállára rántotta Stephiet. Ott helyben lefagytam én is és ahogy elnéztem Chen és Sarah is.
- Tegyél le te félkegyelmű!- kapálózott.
- Azonnal húzd el innen a beledet, mert nem állok jót magamért!- rontott ki Fran az ajtón.
Stephie csak lógott a válláról, mint egy idióta.
- Na tűnj el innen!- mondta Fran, majd egy díjnyertes mozdulattal ledobta Stephie-t aki sajnos... talpra érkezett..
- Te hülye vadbarom!- porolta le a nadrágját.
- Nem fogom eltűrni, hogy a barátnőm és a húgom sértegesd a házunkban!- kiabált.
- Na kotródj el innen, vagy hívom a rendőrséget!- nézett Stephie-re, majd a fejét csóválva visszatért a konyhába.
Amikor hallottuk, hogy Fran becsapja az ajtót, én és Sarah borzasztó hangos röhögésben törünk ki.
- Na, ezt neked!- röhögtem, majd megragadtam Sarah kezét és mi is Fran után siettünk. Öt perc elteltével is ugyanúgy röhögtünk.
- Ez szép volt!- estem be az ajtón röhögve.
- Fran, te szeretsz engem?- sétált be a nagy kérdésre Sarah, mikor Chen feltette a fontos kérdést.
Sarah megállt az ajtóban, úgy látszott őt is érdekelte a dolog.
- Hát..- kezdte Fran. Láttam rajta, hogy eléggé össze van zavarodva. Amikor Chen szemeibe néz egyszerűen semmi se történik. Nincs meg az a szikra és ragyogás,mint amikor Sarah-ra pillant.
- Francisco, kérdeztem valamit!- türelmetlenkedett Chen.
- Engem is felettébb érdekel a válasz.- motyogta Sarah.
Én csak álltam, mint az a bizonyos barna meglepetés a fűben, és feszítő kíváncsisággal vártam én is a bátyám válaszát.
- Fran, kérlek válaszolj!- könyörgött azért a sorsdöntő szóért Chen. Fran csak a száját harapdálta, egy szót se nyögött ki.
- Nyögd már ki te idegbeteg!- üvöltöttem el magam a nagy csöndben.
- Szeretlek!- nyögte ki hangosan, az üvöltésem után.
Sarah és Chen is, szorongva várta a pontosítást, mert ha én most elüvöltöm magam, hogy szeretlek, akkor azt is hihetik, hogy udvarolok a szomszédnak.
- Szeretlek, Chen.- mosolygott mire lehervadt az arcunkról a vigyor. Sarah vett egy mély levegőt, majd elviharzott mellettem, egyenesen a szobám felé. Chen mosolyogva a barátnőm felé kapta tekintetét.
- 18 év alatt, ez volt a legnagyobb hülyeség amit valaha elkövettél! Pedig két éve békát raktál a bikinimbe!- mondtam a fejemet csóválva és Sarah után rohantam. Bele bírtam gondolni, hogy mit érezhet. Én is pont ez éreztem amikor, Jorge szerelmet vallott Stephie-nek. Összedőlt a világom. Sírtam, üvöltöttem, kapálóztam. Igaz, én rájöttem, hogy Jorge csak az enyém, de Francisco sötét, mint az éjszaka, nappal se lehet kiigazodni rajta. Gyorsan felrohantam az emeletre, egyenesen a szobám ajtajához.
- Kip-kop. Bejöhetek?- kérdeztem az ajtónak támaszkodva.
Első próbálkozásra, nem hallottam választ.
- Kip-kop. Bejöhetek?- türelmetlenkedtem.
Ismét nem jött válasz.. Mit csövezek én itt a szobám ajtaja előtt?!
- Na jó, becsurizok!- nyitottam be az ajtón.
- Menj a szomszéd helységbe!- vágta hozzám a párnám.
- De a szomszédban gardrób van!- nyöszörögtem.
- És? Úgyis, felfrissülésre vár az a lepukkadt lombház!- kiabált.
Vettem egy mély levegőt, majd lassú léptekkel közeledtem a zokogó barátnőm felé.
- Jól vagy?- kérdeztem halkan. Sarah csak vállat vont, majd előhúzott egy zsebkendőt a zsebéből.
- Kérlek, ne a válladat vonogasd hanem válaszolj ha kérdezlek!- ültem le mellé.
- Tudom, hogy szereted.- simítottam meg a vállát.
- Én is tudom, tisztában vagyok vele! De ő úgy tűnik nem így van vele. Most vallott szerelmet Chen kisasszonynak!- hőbörgött.
- Nyugodj már le! Én se a mézesheteket élem Jorge-val! Harcolnom kell érte!- mondtam.
- De ti legalább már együtt vagytok! Én elmondjam mennyi ideig jártam a bátyáddal? Számoljuk már össze! Fél napig!- magyarázott.
- Igen, Fran egy idióta! De nekem meg egy fikagolyóval kell megküzdenem azért ami az ENYÉM!- hadartam.
- Jorge nem a tied! Akkor lesz az ha letérdel elég és megkérdezni, hogy "Hozzám jössz?" Bla-bla-bla!- gúnyolódott.
- Ünneprontó vagy.- szomorkodtam, majd ijedtemben elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem.
- Könyörgök, mondd, hogy nem Yoyi-t tárcsázod!- nézett a mennyezetre.
- Jorge?- szóltam bele a telefonba.
- Atyaúristen!- terült szét az ágyon.
- Tini? Igen, én vagyok. Mit szeretnél?- válaszolt a szerelmem.
- Szeretsz te engem?- kérdeztem remegve.
- Hát te sötét vagy!- röhögött Sarah.
- Maradj már!- kiabáltam.
- Mi?!- háborodott fel a telefonban Jorge.
- Nem te, Sarah itt pofázik!- vigyorogtam.
Sarah belevert a vállamba, majd a párnámat a fejére húzta és elkezdett duzzogni.
Piszkáltam az ujjammal, lábammal de semmire se reagál. Fran nem annyira helyes, hogy tönkre tegyen valakit.
- Tini? Megismételnéd, nem hallottam!- röhögött.
- Jorge, te szeretsz engem?- ismételtem magam.
- Még szép! Honnan veszed, hogy nem így van?- kérdezte.
- Sarah mondta..- kezdtem.
- Ennyi elég is volt!- szakított félbe.
- Ha Sarah, nem hagyja abba a komplikálást, leütöm azzal az üveggel amivel ő akart engem!- röhögött.
- Akkor szeretsz?- ismételtem.
- Mindennél jobban! Imádlak.- mondta.
- Én is szeretlek. A koncerten találkozunk. Szia.- mosolyogtam.
- Szeretlek!- mondta majd letette.
Örömömben sóhajtottam, majd ledőltem Sarah mellé. Ezerrel hallottam a Podemos-t a fejemben. Szerelem szerelem..
- Szeretem, szeretem.. Csak ő kell nekem!- énekeltem.
- Utálom, megverem.. Széjjel tépkedem!- énekelt Sarah is. Lassan felemeltem a fejem, és ijedt tekintetemmel figyeltem.
- Te normális vagy?- néztem rá, kerek szemekkel.
- Nem! Egy veszett vérpóni vagyok!- vicsorgott.
- Anyuci...- motyogtam.
-Muhaha!- röhögött gonoszul, amikor szerencsémre megcsörrent a mobilja.
- Nem úszod meg!- mondta majd az arcához emelte a telefont.
- Igen tessék?-
- Haló, ki beszél?- szólalt meg egy ismerős férfi hang.
- Sarah Müller. Ott ki beszél?-kérdezte.
- Sebastian vagyok. A Juntada főszervezője! Martina kisasszonnyal akarok beszélni! Sürgős az ügy!- idegeskedett.
- Rendben uram, itt van!- nyomta a kezembe.
- Helló, itt Tini!- ábrándoztam Jorge-ról.
- Szia Tini, siess!- kiabált a telefonba.
- Hova kéne sietnem?- kérdezem.
- A Juntada Tinista-ra! Kell egy színpadbejárás!- türelmetlenkedett.
- Rendben, sietünk. Jorge ott van már?- kérdeztem.
- Jorge hamarosan itt van a barátnőjével.-
- Kivel?! Elnézést, ugye nem Stephanie-re gondol?- kíváncsiskodtam.
- Nem tudom, ezt velem nem kell megtárgyalniuk az ügyfeleknek!- mondta majd letette.
Vettem egy mély lélegzetet, arra számítva, hogy Jorge anyja legyen ott és ne Stephie. Ha nem szakított vele, végem.
- Na, mi van?- kérdezte Sarah.
- Futás, irány a Juntada! Hozd a kocsit!- pattantam fel az ágyról.
- De nincs kocsink!- futott utánam Sarah is.
- Ellopjuk Franét!- rohantam ki az ajtón.
Sarah csak bólintott és megállás nélkül rohant utánam. Letrappoltam a lépcsőn, majd egy ugrással földet értem a nappaliban. Sajnos, a nagy bevonulómmal megzavartam egy kellemetlen veszekedést. Fran és kedvese Chen ölték egymást. Némán megálltam és kapkodtam a fejem ide-oda, hogy melyikük mond már valamit.
- Tini, siess!- ugrott mögém Sarah.
- Lemaradtam valamiről?- kérdezte a néma párt csodálva.
Nem szóltam semmit, csak csóváltam a fejem. Őszintén, annyit hallottam, "Válassz!"
- Senki nem mond egy szót se?- kérdezte.
- Hagyd, sietnünk kell!- ragadtam meg Sarah kezét.
- Fran, kéne a kocsikulcs!- kiabáltam.
- Itt van.- dobta a kezembe.
- Kösz, pá. Este jövünk.-mondtam és kirontottunk az ajtón.
Sarah el akarta venni tőlem a kulcsot, hogy vezessen ő. Oda akartam neki adni, amikor beugrott, hogy Sarah nem vezethet. Nincs jogsija. Muhaha!
- Tini, ha te vezetsz meghalunk!- ült be az anyósülésre.
- Ha te vezetsz meg lecsuknak, szóval csitt van!- ültem a kormány mögé.
- Jogos..-sóhajtott.
- Padlógáz!- üvöltöttem el magam.
- Idióta!- csapott tarkón Sarah, mire megfejeltem a kormányt.
- Basszuskulcs!- kaptam az orromhoz.
Na ez fájt...
-Tini, Tini jól vagy?- ijedt meg ő is.
- Nem.. Azt hiszem, összeroncsoltad az orrom!- kiabáltam.
- Vedd el onnan a kezedet!- szedte le a kezeim.
- Tini.. Még egy pattanás nincs az orrodon, nemhogy egy vérző seb!- üvöltött.
- Á, ez megmagyarázza, hogy miért a homlokom ütöttem be.- mosolyogtam.
- Ha nem indulsz el, akkorát csapok a fejedre, hogy összemész húsz centit!- üvöltött mire bekötöttem magam és elindultam.
*Juntada Tinista*
Amikor odaértünk, mind a ketten kipattantunk a kocsiból.
- Megyek, elkérem a V.I.P jegyem, majd utolérlek.- mondta majd elindult az ellenkező irányba.
Bólintottam egyet és felé siettem.
A színpadon éppen Yoyi és Mechi próbált. Hát, tényleg elkéstem. Szépen közeledni kezdtem a színpad felé, hallgatva a dalt amit nélkülem énekeltek. Amikor Mechi kiszúrt, mosolyogva integetett a szabad kezével. -amelyikben nem a mikrofont tartotta- A szám végén, végre Yoyi is kiszúrt, aki nagy mosollyal ugrott le a színpadról, és egyenesen felém rohant.
- Szerelmem!- üvöltött és felkapott a földről.
- Máris hiányoztál.- forgatott meg a levegőben.
- Te is hiányoztál nekem.- csókoltam meg. Úgy látszik, ez a lépésem kissé váratlanra sikerült. Meglepődött Mechi is, Sebastian és Yoyi is. Nem akartam, hogy ennyire ledermesszek mindenkit, ezért gyorsan véget is ért a csók.
- Mi a baj?- simította meg az arcom.
- Semmi. Nem hittem, hogy ilyen kellemetlen meglepetést okozok..- hajtottam le a fejem.
- Na ilyen hülyeségeket ne beszélj!- húzott magához, majd ajkunk ismét összeért.
Amikor a csókunk véget érte, Jorge szorosan magához ölelt. Átpillantottam a válla fölött és megláttam Stephie-t. Eszembe jutott, amit otthon mondott.. "Kopj le a pasimról, különben a való világ, felváltja a filmet és nem lesz kegyelem!" Ezzel a gondolattal löktem el magamtól életem szerelmét.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Figyelj, köztünk csak munkaviszony lehet, megértetted?- néztem mélyen a szemébe.
- Tini, napszúrást kaptál vagy mi a franc?- röhögött.
- Szia szerelmem..- csúsztatta kezét Stephie, Jorge vállára.
- Mit szeretnél mondani Tini?- mosolygott.
- Csak annyit, hogy köztünk nincsen semmi. A csókunk után rájöttem, hogy nincs szikra. Nem érzem azt amit régen. Kérlek ne haragudj..- magyaráztam majd elsétáltam.
Hogy én mekkora egy idióta vagyok.. Hülye vagyok, hülye, hülye...
- Szeretlek!- kiabált utánam.
- Ez neked semmit se jelent?- tárta szét karjait.
- Többet jelent, mint amit te el tudsz képzelni!- kiabáltam a hátam mögé.
- Akkor miért bánsz így velem? Mikor beszéltem én veled így?- kérdezte.
Vettem egy mély levegőt, majd mérgesen megfordultam és megindultam Jorge felé.
- Mert te Stephie-t jobban szereted!- vágtam rá.
- Igazad van..- pillantott Stephie-re.
- Srácok, várnak titeket!- jelent meg Mechi.
- Szia.- adott puszit az arcomra.
Nem mondtam semmit csak mosolyogva megsimítottam a kezét, és egy jó nagyot belevállalva Jorge-ba elsiettem a rossz társaságból.
Komolyan, teljesen kész vagyok! Nem értem, miért vagyok ilyen őrült.. Stephie, mit tudna tenni ellenem? Vissza kéne mennem, megcsókolni Jorge-ot... Hülye vagyok..
- Minden rendben?- futott utánam Mechi.
- Semmi sincs rendben..Én ezt nem bírom! Segítségre van szükségem.. Még mindig pink zebrákat látok mindenhol, a próbateremben pónikat láttam, hagytam, hogy Stephie megfélemlítsen! Egyszerűen borzasztóan vagyok!- sírtam el magam.
Mechi csak csöndben hallgatott és megpróbálta felfogni a hallottakat.
- Kérlek segíts..- sírtam el magam.
- Jaj, Manóm!- ölelt szorosan magához.
- Mechi, én már csak szenvedek..- sírtam fel hangosan a vállába fúrva az arcom.
- Na, ne mondj ilyeneket!- simította végig a hátam.
- De így van..- zokogtam.
- Lányok, bejönnétek kicsit a próba terembe? Ott van a színpad mögött! Jött egy csajbanda. Ők lennének a háttértáncosok, de ugye előtte neked kell őket, hogy megfelelnének-e.- vágott közbe Sebastian.
- Ö..Rendben.- töröltem le gyorsan a könnyeim.
- Na ne..- sóhajtott.
- Mi az?- kérdeztem.
- Tini.- lépett közelebb.
- Túl szép vagy ahhoz, hogy itt elkezdj sírni.- mosolygott.
Sebastian nagyon kedves férfi. Apám egyik régi barátja. Nagyon kedves felesége van, és egy gyönyörű Tinistas kislánya.
Vettem egy nagy levegőt, és Mechit átkarolva a kisterem felé indultam.
Minél közelebb értünk, egyre hangosabb lett a zene, bennem pedig halvány kétségbeesés feje ütötte fel magát.
Amikor beértünk, öt eléggé furcsa lány táncolt, NEM az én zenémre.
- Oké lányok, szuper ügyesek vagytok!- tapsolt egy középkorú férfi a terem túl oldalán.
- Tetszett?- kérdezte egy pink hajú. Na én azt hittem menten megőrülök. Pink zebrák, pink hajú lány..
- Szuper!- hangzott a dicséret.
- Lányok, bemutatom nektek a legjobbat! Ő itt..- sétáltunk be.
- Martina Stoessel.. Tudjuk. Ismerjük.- vágott közbe egy másik.
- Tini.- javítottam ki. Nem szeretem ha Martinának hívnak.
- Tini. Bemutatom neked a táncosaidat.- mosolygott Seba.
- A lány, zöld inggel a derekán Letty. A középső sapkás neve Annabeth. A nyolcvanhatos neve Sandra. A vörös nadrágos szépség Lola. A gyönyörű pink hercegnő pedig Yio.- mosolygott.
- Sziasztok.- intettem.
- Hali!- vágott közbe Yio.
- Lányok, mi magatokra hagyunk titeket. Ismerkedjetek össze, mi addig Leóval megkeressük Yoyit meg a többieket.- mondta Seba, majd az ősz pasast karon ragadva eltűntek.
- Örülök, hogy..- kezdtem.
- Tudjuk, tudjuk! Örülsz, hogy megismerhetsz minket! Egyértelmű..- vágott közbe Yio.
- Mi van?- lepődött meg Mechi.
- Jaj, drágám. Lehet, hogy szőke vagy de egy kis ész nem ártana. Szerezz be valahogy..- kötött bele a sátánba Yio. Na ezt nem kellett volna..
- Parancsolsz?!- háborodott fel Mechi.
- Jól hallottad! Keresd ki a szótárból, festett szőke.- szemtelenkedett.
- Na idefigyelj te Szamóca! Lehet, hogy az a több liter pink hajfesték amit a hajadra kensz befolyt az agyadba, de tudd, hogy kivel beszélsz!- kiabált Mechi.
- Még, hogy én tudjam?!- kiabált Yio is.
- Lányok, lányok!- álltam közéjük kiabálva.
- Te csak ne szólj bele! Fars hang főhercegnő!- szólt le Yio.
- Na most leaszallak Szamóca!- estem neki.
Első próbálkozásra belekaptam a bozontjába.
- Lányok, álljatok már le!- rántotta ki a karjaim közül Lola.
- Csajok, mi a franc folyik itt?!- rontott be az ajtón Sarah.
- Jaj Tini, hívtad a csicskát?- vigyorgott Yio.
- Milyen csicskáról beszél ez a Páviánseggfej?- mutatott Sarah Yio-ra.
- Kire mondtad, hogy Páviánseggfej?- lépett elő Sandra.
- Arra aki hasonlít egy pávián legszebbik felére.-mosolygott Sarah.
- Na, te csak szállj le Yio-ról!- kiabált Sandra.
- More, ez felismerte!- röhögte el magát.
Erre a beszólásra, már Sarah is verekedésbe kezdett. Én Yio kisasszonyt téptem, Mechi Lolával tárgyalt, Sarah pedig ráakaszkodott Sandra képére.
- LEÁLLNI!- jelent meg az ajtóban Jorge,Sebastian és Leó.
- Sebastian, megmagyarázom!- lökött el Yio.
- Hallgatlak Yianna!- kiabált Seba.
- Tiniék kezdték! Mutattuk a koreográfiát, Tini pedig azt mondta, hogy utálja, és egyszerűen nekem ugrott!
Sandra és Lola jöttek volna segíteni, de Mechi és ez a senki, nekik ugrottak!- magyarázta a színtiszta HAZUGSÁGOT Yio.
- Sebastian ez mind hazugság! Ő kezdte az egészet! Elkezdett szemtelenkedni Mechivel, innen kezdődött az egész!- magyaráztam én is.
- Tini igazat mond!- állt ki mellettem Sarah és Mechi.
- Yio mond igazat!- kiabált Lola és Sandra.
Sebastian nem szólt egy szót se csak a fejét csóválta..
- KI VAGYTOK RÚGVA! A KARRIERETEKNEK VÉGE!- üvöltött Sebastian, mire mind a nyolcan a földbe gyökereztünk..
A francba.. Te jó ég, mit tettem..
Continuará...
folytatjuk...
Hola Todos!
Na, remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész,
és ti is annyira imádjátok Yio-t, mint én!
Remélem, hogy sokáig velem tartotok majd, és, hogy ez a rész is a kedvencek közé kerül!
Jó éjszakát mindenkinek. Én ezennel elkönyvelem magam.
Jó éjszakát, én lelkes Paraler barátaim!
Buenos Noches! Chau
