Hola!
Remélem tetszett az előző rész, sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy "kedvenc" lett, szóval egy nagy puszit mindenkinek!
Ez egy kis "Surviver" azaz TÚLÉLŐ rész lesz, ahol mindenki átélheti azt, hogy milyen Szenteste, egy házba tömörülve várni, hogy valaki azt mondja "SZABAD A PÁLYA!" :) Na vajon, ki idegei készülnek ki először? Sarah, Fran, Ruggero, Yoyi, vagy netán az örök optimista Lodo? Hát, hamarosan kiderül! :D Remélem nem nagy baj, hogy karácsonyi rész, de véletlen se a fáziskésésem miatt. Csak... Hóban történnek a nagy dolgok! :D (ÁTÍROTT VERZIÓ)
December 24, Szerda, Buenos Aires..
Az éjszakám eléggé homály, nem úgy, mint a reggelem. Megfagyok, hideg van az egész házban.
Óvatosan felültem, majd magamba szívva a reggeli élet fényét nyújtózkodtam egyet. Szép lassan a talpamra álltam, és megindultam az ajtó felé.
Kisétáltam a folyosóra, egyenesen a lépcsőhöz.
A talpam minden egyes lépésnél jobban és jobban fázott, senki sem volt otthon.
Mire levánszorogtam a konyhába, teljesen átfagytam.
A konyhapulton észrevettem egy bögrét, mellette egy kis cetlit...
Jó reggelt szépségem! Apával elmentünk megvenni még egy-két ajándékot. Hamarosan jövünk, vigyázzatok magatokra!
Ui.: A te ajándékod, nem a fa alatt vár! Vigyázz rá, különleges!
Beso: Anya*
Mosolyogva olvastam végig anyu üzenetét, majd felemeltem a bögrém. Óvatosan az arcomhoz emeltem, el is öntött a melegség. Leültem egy székre, majd elkortyolgattam a forrócsokim. Mire gondolhatott anya? Vagyis, talán jobban teszem ha úgy kérdezem, KIRE gondolt? A gondolatmenetem egy üvegajtóhoz csapódott hógolyó zavarta meg. Ijedten ugrottam fel a székből, majd az ajtóhoz rohantam. Amint kipillantottam az ablakon, elmosolyodtam. Sarah és Fran dobálták egymást nagyobbnál-nagyobb hógolyókkal. Elnevettem magam, amikor egy újabb alak lépett elő. Jorge volt, éppen hóembert épített.
Hevesen megragadtam a kilincset, hogy kirohanhassak, de a tervem nem jött össze, pont Fran nyitott be.
- Hát te, hova?-lépett be.
- Én csak...-mutattam Jorge-ra, de Fran nem figyelt rám.
- Gyere csak vissza!-kiáltott Sarah, majd megragadva Fran kapucniját, beesett az ajtón.
- Lököttek...-nevettem, amikor az én Hóemberem is belépett.
Ajkai lilák, tekintete fagyos, dzsekije tiszta hó. Lábujjhegyre álltam, úgy próbáltam megcsókolni, de amikor, jeges ruhájához értem, megborzongtam.
Hangosan felnevetett, majd forró csókot nyomott a homlokomra.
- Felmegyünk?-mosolyogtam.
- Persze, csak egy pillanat!-mondta, és gyorsan levette a kabátot, majd lerúgta magáról a jeges bakancsot.
Sietősen megragadtam a kezét, és felráncigáltam a lépcsőn.
- Lassíts kicsit!-nevetett.
- Jó, jó!-mondtam, majd sóhajtva megtorpantam.
- Mutatok valamit, csukd be a szemed!-súgta a fülembe, mire lehunytam a szemem.
Óvatosan megfogta a csuklóm, majd lassan maga után húzott. Minél feljebb ballagtunk, annál hevesebben dobogott a szívem.
- Menj előre...-suttogta, én pedig beléptem a szobám ajtaján. A sarokban megpillantottam egy karácsonyfát, amit az előbb még észre se vettem. Lassan közelebb sétáltam, hátha megőrültem, és csak képzelődök. Nem hittem volna, hogy egy két méteres karácsonyfát nem fogok észrevenni, de, változik az ember. Leültem a földre, a karácsonyfa mellé, a lelógó díszeket fürkészve. Az ajtó kitárult, és Jorge lépett be rajta, egy tálcával a kezében.
- Ismét forrócsoki?-nevettem.
- Netán gond?-torpant meg.
- Egyáltalán nem, gyere csak.-biccentettem.
- Ezer örömmel.-mosolygott, majd a tálcával az ölében lehuppant mellém.
Levettem egy bögrét a tálcáról, és óvatosan az arcomhoz emeltem. Kellemesen meleg volt.
A saját poharát a padlóra rakta.
- Fel fogod borítani.-figyelmeztettem, de nem érdekelte.
- Túl profi vagyok ahhoz.-karolt át nevetve.
Akaratlanul is felnevettem, nem tudom, hogy mégis hogyan lehet ennyire egoista, és egyszerre pedig ennyire tökéletes.
- Na, és... Mi a terved mára?-sóhajtottam, mire a tenyerei közé fogta az arcom.
- Szerintem azt te pontosan tudod.-mondta, majd erősen magához húzott, és megcsókolt. Szorításából egyáltalán nem engedett, nem is bántam igazán. Túlságosan is szeretem, ez az érzés pedig nem csillapszik. Szenvedélyesen csókolt, nem akart elengedni, aminek meg is lett a következménye. A bokámon forróságot éreztem, ami pár másodperc múlva már égetett.
- Jaj!-kiáltottam fel.
- Ú, ne haragudj!-pillantott a felrúgott bögre felé.
- Mondtam, hogy fel fogod rúgni.-sopánkodtam.
- Könyörgöm, ne haragudj. Tényleg véletlen volt.-hadonászott kétségbeesetten.
- Nyugalom, nincs semmi baj. Jorge, figyelj rám! Egyben vagyok, látod?-mutattam magamra.
Idegesen rám pillantott, láttam, hogy túlságosan kétségbe van esve.
- Lemenjek, hozzak valami törlőkendőt?-kérdezte.
- Nem, majd én felhozok valamit.-mondtam és felálltam.
- Ne haragudj, Tini, kérlek!-
- Na látod, ez az egyik tulajdonságod amit kitépnék belőled! Hitetlen vagy. Nem történt semmi, fel tudok állni, járni. Nem haragszom, hidd már el.-karoltam át.
- Biztos, hogy egy kicsit sem?-szomorkodott, mire megcsókoltam.
- Elhiszed?-nevettem, erre bólintott. Ezután minél hamarabb próbáltam köddé válni, hogy a leforrázott lábamat végre lehűthessem. Borzasztóan égetett, de most mit mondjak? Szidjam egy baleset miatt? Hagyjuk már. Viharozva ugráltam le az emeletről, majd amikor leértem, földbe gyökereztem.
- Jorge!-üvöltöttem teljes torkomból. Az emeletről hangosan hallottam a jellegzetes "Atyaúristen, mi a franc történt?" dübörgését, amitől néha még én is meginogok.
- Itt vagyok, mi van?-esett a földre, én pedig a konyhában álló nagy tömeget csodáltam.
Minden egy ismerősünk a konyhába tömörülve állt, a barátoktól elkezdve, a rokonokig.
- Ti, hogy kerültetek ide?-csodálkoztam.
- Ha azt mondom, én hívtam ide őket, nagyon kiborulsz?-szólalt meg a nappaliból Sarah.
Egy perc erejéig azt hittem, LECSAPOM! De utána beütött az a bizonyos J.P.É, (Józan paraszti ész) amit már nagyon meg kéne tanulnom kezelésbe venni.
- Értem, és miért hívtad át fél Buenos Airest a házunkba?-vicsorogtam.
- Ilyenkor mindig együtt töltjük az ünnepeket... Emlékszel? Szenteste összegyűlünk, és ünneplünk együtt is! Mariana és Alejandro is azért ment bevásárolni.-mosolygott.
- Értem srácok, akkor minden a legnagyobb rendben.-sóhajtottam.- De mégis, hányan vagyunk?-sziszegtem.
Lodo első mozdulatával felállt egy bárszékre, és hangosan elkezdett számolni.
- Itt van...-harapott az ajkába.-Sarah, Fran, Jorge, Ruggero, Cande, Tomas, Facu, és Alba! Szóval, szinte mindenki.-mosolygott elégedetten.
- Szóval perpillanat 10 ember tartózkodik a házamban. De várjunk...-szomorodtam el.- Mercedes? Ő, hol van?-kérdeztem kissé aggodalmasan. A nagy tömeg elhallgatott, én pedig még szomorúbb lettem, a legjobb barátnőm nincs itt.
Mindenki szép lassan elvándorolt, én pedig leültem arra a székre, amin az utóbb Lodo állt.
Jorge is magamra hagyott, visszasétált huszadjára is felmosni a szobám padlóját.
- Minden rendben, hercegnőm?-sétált mellém Ruggero, mire akaratlanul is felnevettem.
- Nem, semmi. Olyan jól indult a nap, felkeltem és itt volt Jorge, de most, semmi sem jó. Mechi-t akarom magam mellett tudni, azt akarom, hogy bejöjjön azon az átkozott ajtón és mindenkit lenyűgözzön azzal különleges természetével. Esküszöm, ha nem jön meg tíz percen belül és kimegyek, és elrángatom őt otthonról.-szipogtam.
- Én erre nem fogadnék...-szólalt meg Fran a nappaliból.-Azt hiszem ezt hallanotok kell.-motyogott, majd felhangosította a műsort, hogy mi is tisztűn hallhassuk.
Híradó...
"Rendkívüli híreink! Szó szerint, megőrült az időjárás. Egész Buenos Aires hó alatt van, aki teheti minél gyorsabban húzódjon meg valahol, ha nem akar megfagyni. A város déli részét már teljesen hó borítja, hamarosan befedi a Táncstúdiót, majd végül az egész város hó alá kerül. Attól tartok, ma mi is itt éjszakázunk! Constanza Petrucci voltam, a MundoLive csatornáján!"
Az egész gyomrom görcsbe rándult, egy másodperc alatt kaptam ki a kezemből a telefonom, majd élet-halál sürgősen pötyögtem anyának egy sms-t.
- Tini, mit csinálsz?-állt mellém a bátyám is.-Azonnal hívjatok ide mindenkit! Ezt nekik is tudniuk kell.-lihegtem ijedtemben. Francisco megértően bólintott, majd felrohant az emeletre.
*Sms anyunak*
- Mi történt, miért ver titeket a víz?-sietett le Lodo.
- Attól tartok, itt maradtok...-motyogtam.
- Pontosabban?-
- Nem mentek sehova! Mind be vagyunk ide zárva.-mondtam, kissé mérgesebben, mint kellett volna.
Kezdődik egy Surviver...
Continuará...
Na hát, sziasztok! Remélem tetszett ez a kis "KÉSŐ KARÁCSONYI" rész, és velem maradtok a folytatásnál is. Sok érdekel fordulat várható majd, és remélem, még itt vagytok VELEM.
Buenos noches, chau!
