Sección 6 - Juntada Tinista 3/4

Hola chicas! (Hello csajok) 

Na akkor, végre a holnapi nappal véget ér a Juntada Tinista.. Eléggé fárasztó volt nekem is és nektek is :) Nekem megírni, nektek elolvasni, de örülök hogy mindenkinek sikerült minden :) 
A mai rész remélem, nem lesz olyan hosszú, mint az előző. Már csak egy rész, és letudtuk a Juntada-t! <3 :) 
Na, megint itt dumálok, össze-vissza. 


- Menjünk inkább be!- mondta Sarah, majd közeledni kezdtünk a házunk felé.
- Siess, mert készülődni kell!- sürgettek, majd mind a hárman betértünk a nappaliba.
- Nyugi van!- röhögtem majd mind a hárman megtorpantunk.
- Atyaég..-motyogtam kétségbeesetten, a hívatlan vendégek láttán...
- Szia szerelmem.-köszönt egy idegen csaj, aki ha nem csal a sejtésem, Francisco új barátnője. Részleteznem se kellene, hogy Sarah milyen megkeseredett képet vágott.
- Szia..- köszönt Fran, majd rápillantott Sarahra, aki megkeseredett képet vágott, mire odasétált az új nőjéhez.
- Hát te?- kérdezte meglepetten.
- Nem hiányoztam?- biggyesztette le a száját. 
- De, dehogynem. Csak meglepődtem, hogy itt vagy..-magyarázott Fran.
- Fran bemutatnál?- vágtam közbe, mert már nem bírtam nézni Sarah arcát.
Fran vett egy mély levegőt, majd a "Tini, most hagyd abba!" pillantásával kezdett fürkészni. 
Jól tudja, hogy mennyire fontos nekem Sarah, mégis megbántotta! Ezért még meglakol, tönkreteszem a kis csajt! Gonosz vagyok? Hát, IGEN! 
- Legyél udvarias..- vigyorogtam ravaszul. Fran lehajtotta a fejét, majd a két féltékeny csaj közé állt.
- Sarah, ő itt a barátnőm, akivel a képen csókolózok, a neve Chen. Chen, ő pedig a volt barátnőm Sarah.- mutatta be a két, TELJESEN ugyanolyan lányt.
- Szia "Chen". Ne haragudj, megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?- mosolygott.
- Sarah!- köhintett Fran.
- Nem baj drágám.. Most leszek tizenöt.-mosolygott. 
Hogy mi?! Ez a kis lány csak tizenöt? Mi a franc ütött a bátyámba? Nem is csak az életkorral van a baj, hanem azzal, hogy kiköpött Sarah! A haja, a szeme, az alkata.. Csak a hangjuk nem..
- Te hány éves vagy?- mosolygott.
- Tizennyolc leszek.- bólogatott Sarah.
- Tini, látogatód van..- mutatott Chen háta mögé Fran.. A gyomrom egyből görcsbe rándult.. A mai nap, tök boldog volt, de úgy tűnik itt a fordulat..
- Mit akarsz itt Stephie?- kérdeztem.
- Lehetnél kedvesebb is..- mondta a teáját kevergetve, amit fogalmam sincs, hogy kitől szerzett.
- Stephie, kérlek nyögd ki, hogy miért vagy itt, mert eléggé zavar az ittléted!- türelmetlenkedtem.
- Csak azt akarom mondani, hogy kopj le a pasimról!- állt fel.
- Stephanie Camarena, nem értem, hogy milyen jogon jössz ide, a házunkba, parancsolgatni!- keltem ki magamból.
- Láttam a csókot..- motyogta.
- Figyelj Stephie..- kezdtem de félbeszakított.
- Semmi "Figyelj Stephie"! Kopj le a pasimról, különben a való világ, felváltja a filmet és nem lesz kegyelem!- fenyegetett.
- Nem értem, hogy veszed a bátorságot, hogy eljössz az otthonomba, fenyegetőzni!- kiabáltam.
- Ez nem fenyegetés! Csak felhívtam a figyelmed a következményére annak, ha nem húzod meg magad!- vigyorgott.
- Te elmebeteg vagy..- mondtam.
- Te pedig egy pasi lopó démon, mégse osztom meg a közösségin!- kiabált.
- Dugulj el te aljas perszóna!- közeledtem felé. 
Egy perc elteltével Stephie tovább folytatta a bántást.. Mindenféle elhangzott.. Nem mintha egy percig is érdekelt volna annak a kis fikagolyónak a mondandója, de egyet kettőt meghallottam.. példának okául.. "Hülye liba, Hisztis senki, Pasilopó démon" Majdnem nekiestem, de megúszta..
- Stephanie, azonnal kopj le!- tört meg Sarah is.
- Te csak húzd meg magad! Sehol se vagy hozzám képest! Kis senki vagy, nem más!- szidta a legjobb barátnőmet.
- Stephie, újságíró vagyok, szóval épp, hogy te vagy alattam!- kiabált.
- Fogd be! Újságírónak se vagy jó, nem úgy, mint barátnőnek! Fran is elhagyott egy tizenöt évesért!- kiabált, de ezzel a mondatával túllépett minden határt. Csupa csupa hazugság. Sarah a legjobb író, egész Buenos Airesben. Tucatjaival rendelik az újságjait, a weboldalát pedig százezrek látogatják minden nap! Fran pedig egy ostoba állat, hogy elszalasztotta.. 
- Na ezt én nem hagyom..- motyogtam majd ökölbe szorított kézzel sétáltam Stephie nagy arca felé.
- Ezt én nem hagyom!- kiabált Fran, majd egy határozott mozdulattal a vállára rántotta Stephiet. Ott helyben lefagytam én is és ahogy elnéztem Chen és Sarah is.
- Tegyél le te félkegyelmű!- kapálózott.
- Azonnal húzd el innen a beledet, mert nem állok jót magamért!- rontott ki Fran az ajtón.
Stephie csak lógott a válláról, mint egy idióta.
- Na tűnj el innen!- mondta Fran, majd egy díjnyertes mozdulattal ledobta Stephie-t aki sajnos... talpra érkezett..
- Te hülye vadbarom!- porolta le a nadrágját.
- Nem fogom eltűrni, hogy a barátnőm és a húgom sértegesd a házunkban!- kiabált.
- Na kotródj el innen, vagy hívom a rendőrséget!- nézett Stephie-re, majd a fejét csóválva visszatért a konyhába.
Amikor hallottuk, hogy Fran becsapja az ajtót, én és Sarah borzasztó hangos röhögésben törünk ki.
- Na, ezt neked!- röhögtem, majd megragadtam Sarah kezét és mi is Fran után siettünk. Öt perc elteltével is ugyanúgy röhögtünk.
- Ez szép volt!- estem be az ajtón röhögve.
- Fran, te szeretsz engem?- sétált be a nagy kérdésre Sarah, mikor Chen feltette a fontos kérdést.
Sarah megállt az ajtóban, úgy látszott őt is érdekelte a dolog.
- Hát..- kezdte Fran. Láttam rajta, hogy eléggé össze van zavarodva. Amikor Chen szemeibe néz egyszerűen semmi se történik. Nincs meg az a szikra és ragyogás,mint amikor Sarah-ra pillant.
- Francisco, kérdeztem valamit!- türelmetlenkedett Chen.
 - Engem is felettébb érdekel a válasz.- motyogta Sarah.
Én csak álltam, mint az a bizonyos barna meglepetés a fűben, és feszítő kíváncsisággal vártam én is a bátyám válaszát. 
- Fran, kérlek válaszolj!- könyörgött azért a sorsdöntő szóért Chen. Fran csak a száját harapdálta, egy szót se nyögött ki.
- Nyögd már ki te idegbeteg!- üvöltöttem el magam a nagy csöndben.
- Szeretlek!- nyögte ki hangosan, az üvöltésem után.
Sarah és Chen is, szorongva várta a pontosítást, mert ha én most elüvöltöm magam, hogy szeretlek, akkor azt is hihetik, hogy udvarolok a szomszédnak.
- Szeretlek, Chen.- mosolygott mire lehervadt az arcunkról a vigyor. Sarah vett egy mély levegőt, majd elviharzott mellettem, egyenesen a szobám felé. Chen mosolyogva a barátnőm felé kapta tekintetét. 
- 18 év alatt, ez volt a legnagyobb hülyeség amit valaha elkövettél! Pedig két éve békát raktál a bikinimbe!- mondtam a fejemet csóválva és Sarah után rohantam. Bele bírtam gondolni, hogy mit érezhet. Én is pont ez éreztem amikor, Jorge szerelmet vallott Stephie-nek. Összedőlt a világom. Sírtam, üvöltöttem, kapálóztam. Igaz, én rájöttem, hogy Jorge csak az enyém, de Francisco sötét, mint az éjszaka, nappal se lehet kiigazodni rajta. Gyorsan felrohantam az emeletre, egyenesen a szobám ajtajához.
- Kip-kop. Bejöhetek?- kérdeztem az ajtónak támaszkodva.
Első próbálkozásra, nem hallottam választ.
- Kip-kop. Bejöhetek?- türelmetlenkedtem.
Ismét nem jött válasz.. Mit csövezek én itt a szobám ajtaja előtt?! 
- Na jó, becsurizok!- nyitottam be az ajtón.
- Menj a szomszéd helységbe!- vágta hozzám a párnám.
- De a szomszédban gardrób van!- nyöszörögtem.
- És? Úgyis, felfrissülésre vár az a lepukkadt lombház!- kiabált.
Vettem egy mély levegőt, majd lassú léptekkel közeledtem a zokogó barátnőm felé.
- Jól vagy?- kérdeztem halkan. Sarah csak vállat vont, majd előhúzott egy zsebkendőt a zsebéből.
- Kérlek, ne a válladat vonogasd hanem válaszolj ha kérdezlek!- ültem le mellé.
- Tudom, hogy szereted.- simítottam meg a vállát.
- Én is tudom, tisztában vagyok vele! De ő úgy tűnik nem így van vele. Most vallott szerelmet Chen kisasszonynak!- hőbörgött.
- Nyugodj már le! Én se a mézesheteket élem Jorge-val! Harcolnom kell érte!- mondtam.
- De ti legalább már együtt vagytok! Én elmondjam mennyi ideig jártam a bátyáddal? Számoljuk már össze! Fél napig!- magyarázott.
- Igen, Fran egy idióta! De nekem meg egy fikagolyóval kell megküzdenem azért ami az ENYÉM!- hadartam.
- Jorge nem a tied! Akkor lesz az ha letérdel elég és megkérdezni, hogy "Hozzám jössz?" Bla-bla-bla!- gúnyolódott.
- Ünneprontó vagy.- szomorkodtam, majd ijedtemben elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem.
- Könyörgök, mondd, hogy nem Yoyi-t tárcsázod!- nézett a mennyezetre.
- Jorge?- szóltam bele a telefonba.
- Atyaúristen!- terült szét az ágyon.

- Tini? Igen, én vagyok. Mit szeretnél?- válaszolt a szerelmem.
- Szeretsz te engem?- kérdeztem remegve.
- Hát te sötét vagy!- röhögött Sarah.
- Maradj már!- kiabáltam.
 - Mi?!- háborodott fel a telefonban Jorge.
- Nem te, Sarah itt pofázik!- vigyorogtam.

Sarah belevert a vállamba, majd a párnámat a fejére húzta és elkezdett duzzogni.
Piszkáltam az ujjammal, lábammal de semmire se reagál. Fran nem annyira helyes, hogy tönkre tegyen valakit.
- Tini? Megismételnéd, nem hallottam!- röhögött.
- Jorge, te szeretsz engem?- ismételtem magam.
- Még szép! Honnan veszed, hogy nem így van?- kérdezte.
- Sarah mondta..- kezdtem.
- Ennyi elég is volt!- szakított félbe.
- Ha Sarah, nem hagyja abba a komplikálást, leütöm azzal az üveggel amivel ő akart engem!- röhögött.
- Akkor szeretsz?- ismételtem.
- Mindennél jobban! Imádlak.- mondta.
- Én is szeretlek. A koncerten találkozunk. Szia.- mosolyogtam.
- Szeretlek!- mondta majd letette. 
Örömömben sóhajtottam, majd ledőltem Sarah mellé. Ezerrel hallottam a Podemos-t a fejemben. Szerelem szerelem.. 
- Szeretem, szeretem.. Csak ő kell nekem!- énekeltem.
- Utálom, megverem.. Széjjel tépkedem!- énekelt Sarah is. Lassan felemeltem a fejem, és ijedt tekintetemmel figyeltem.
- Te normális vagy?- néztem rá, kerek szemekkel.
- Nem! Egy veszett vérpóni vagyok!-  vicsorgott.
- Anyuci...- motyogtam.
 -Muhaha!- röhögött gonoszul, amikor szerencsémre megcsörrent a mobilja.
- Nem úszod meg!- mondta majd az arcához emelte a telefont.

- Igen tessék?-
- Haló, ki beszél?- szólalt meg egy ismerős férfi hang.
- Sarah Müller. Ott ki beszél?-kérdezte.
- Sebastian vagyok. A Juntada főszervezője! Martina kisasszonnyal akarok beszélni! Sürgős az ügy!- idegeskedett.
- Rendben uram, itt van!- nyomta a kezembe.
- Helló, itt Tini!- ábrándoztam Jorge-ról.
- Szia Tini, siess!- kiabált a telefonba.
- Hova kéne sietnem?- kérdezem.
- A Juntada Tinista-ra! Kell egy színpadbejárás!- türelmetlenkedett.
- Rendben, sietünk. Jorge ott van már?- kérdeztem.
- Jorge hamarosan itt van a barátnőjével.-
- Kivel?! Elnézést, ugye nem Stephanie-re gondol?- kíváncsiskodtam.
- Nem tudom, ezt velem nem kell megtárgyalniuk az ügyfeleknek!- mondta majd letette.
Vettem egy mély lélegzetet, arra számítva, hogy Jorge anyja legyen ott és ne Stephie. Ha nem szakított vele, végem. 

- Na, mi van?- kérdezte Sarah.
- Futás, irány a Juntada! Hozd a kocsit!- pattantam fel az ágyról.
- De nincs kocsink!- futott utánam Sarah is.
- Ellopjuk Franét!- rohantam ki az ajtón. 

Sarah csak bólintott és megállás nélkül rohant utánam. Letrappoltam a lépcsőn, majd egy ugrással földet értem a nappaliban. Sajnos, a nagy bevonulómmal megzavartam egy kellemetlen veszekedést. Fran és kedvese Chen ölték egymást. Némán megálltam és kapkodtam a fejem ide-oda, hogy melyikük mond már valamit. 
- Tini, siess!- ugrott mögém Sarah.
- Lemaradtam valamiről?- kérdezte a néma párt csodálva.
Nem szóltam semmit, csak csóváltam a fejem. Őszintén, annyit hallottam, "Válassz!" 
- Senki nem mond egy szót se?- kérdezte.
- Hagyd, sietnünk kell!- ragadtam meg Sarah kezét.
- Fran, kéne a kocsikulcs!- kiabáltam.
- Itt van.- dobta a kezembe. 
- Kösz, pá. Este jövünk.-mondtam és kirontottunk az ajtón.
Sarah el akarta venni tőlem a kulcsot, hogy vezessen ő. Oda akartam neki adni, amikor beugrott, hogy Sarah nem vezethet. Nincs jogsija. Muhaha!
- Tini, ha te vezetsz meghalunk!- ült be az anyósülésre.
- Ha te vezetsz meg lecsuknak, szóval csitt van!- ültem a kormány mögé.
- Jogos..-sóhajtott.
- Padlógáz!- üvöltöttem el magam.
- Idióta!- csapott tarkón Sarah, mire megfejeltem a kormányt.
- Basszuskulcs!- kaptam az orromhoz. 

Na ez fájt...

-Tini, Tini jól vagy?- ijedt meg ő is.
- Nem.. Azt hiszem, összeroncsoltad az orrom!- kiabáltam.
- Vedd el onnan a kezedet!- szedte le a kezeim.
- Tini.. Még egy pattanás nincs az orrodon, nemhogy egy vérző seb!- üvöltött.
- Á, ez megmagyarázza, hogy miért a homlokom ütöttem be.- mosolyogtam.
- Ha nem indulsz el, akkorát csapok a fejedre, hogy összemész húsz centit!- üvöltött mire bekötöttem magam és elindultam.


*Juntada Tinista*




Amikor odaértünk, mind a ketten kipattantunk a kocsiból.
- Megyek, elkérem a V.I.P jegyem, majd utolérlek.- mondta majd elindult az ellenkező irányba.
Bólintottam egyet és felé siettem. 
A színpadon éppen Yoyi és Mechi próbált. Hát, tényleg elkéstem. Szépen közeledni kezdtem a színpad felé, hallgatva a dalt amit nélkülem énekeltek. Amikor Mechi kiszúrt, mosolyogva integetett a szabad kezével. -amelyikben nem a mikrofont tartotta- A szám végén, végre Yoyi is kiszúrt, aki nagy mosollyal ugrott le a színpadról, és egyenesen felém rohant.
- Szerelmem!- üvöltött és felkapott a földről.
- Máris hiányoztál.- forgatott meg a levegőben.
- Te is hiányoztál nekem.- csókoltam meg. Úgy látszik, ez a lépésem kissé váratlanra sikerült. Meglepődött Mechi is, Sebastian és Yoyi is. Nem akartam, hogy ennyire ledermesszek mindenkit, ezért gyorsan véget is ért a csók.
- Mi a baj?- simította meg az arcom.
- Semmi. Nem hittem, hogy ilyen kellemetlen meglepetést okozok..- hajtottam le a fejem.
- Na ilyen hülyeségeket ne beszélj!- húzott magához, majd ajkunk ismét összeért.
Amikor a csókunk véget érte, Jorge szorosan magához ölelt. Átpillantottam a válla fölött és megláttam Stephie-t. Eszembe jutott, amit otthon mondott.. "Kopj le a pasimról, különben a való világ, felváltja a filmet és nem lesz kegyelem!" Ezzel a gondolattal löktem el magamtól életem szerelmét.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Figyelj, köztünk csak munkaviszony lehet, megértetted?- néztem mélyen a szemébe.

                                                           


- Tini, napszúrást kaptál vagy mi a franc?- röhögött.
- Szia szerelmem..- csúsztatta kezét Stephie, Jorge vállára.
- Mit szeretnél mondani Tini?- mosolygott.
- Csak annyit, hogy köztünk nincsen semmi. A csókunk után rájöttem, hogy nincs szikra. Nem érzem azt amit régen. Kérlek ne haragudj..- magyaráztam majd elsétáltam.
Hogy én mekkora egy idióta vagyok.. Hülye vagyok, hülye, hülye...
- Szeretlek!- kiabált utánam.
- Ez neked semmit se jelent?- tárta szét karjait.
- Többet jelent, mint amit te el tudsz képzelni!- kiabáltam a hátam mögé.
- Akkor miért bánsz így velem? Mikor beszéltem én veled így?- kérdezte.
Vettem egy mély levegőt, majd mérgesen megfordultam és megindultam Jorge felé.
- Mert te Stephie-t jobban szereted!- vágtam rá.
- Igazad van..- pillantott Stephie-re.
- Srácok, várnak titeket!- jelent meg Mechi.
- Szia.- adott puszit az arcomra. 
Nem mondtam semmit csak mosolyogva megsimítottam a kezét, és egy jó nagyot belevállalva Jorge-ba elsiettem a rossz társaságból.
Komolyan, teljesen kész vagyok! Nem értem, miért vagyok ilyen őrült.. Stephie, mit tudna tenni ellenem? Vissza kéne mennem, megcsókolni Jorge-ot... Hülye vagyok..
- Minden rendben?- futott utánam Mechi.
- Semmi sincs rendben..Én ezt nem bírom! Segítségre van szükségem.. Még mindig pink zebrákat látok mindenhol, a próbateremben pónikat láttam, hagytam, hogy Stephie megfélemlítsen! Egyszerűen borzasztóan vagyok!- sírtam el magam.
Mechi csak csöndben hallgatott és megpróbálta felfogni a hallottakat.
- Kérlek segíts..- sírtam el magam.
- Jaj, Manóm!- ölelt szorosan magához.
- Mechi, én már csak szenvedek..- sírtam fel hangosan a vállába fúrva az arcom.
- Na, ne mondj ilyeneket!- simította végig a hátam.
- De így van..- zokogtam.
- Lányok, bejönnétek kicsit a próba terembe? Ott van a színpad mögött! Jött egy csajbanda. Ők lennének a háttértáncosok, de ugye előtte neked kell őket, hogy megfelelnének-e.- vágott közbe Sebastian.
- Ö..Rendben.- töröltem le gyorsan a könnyeim.
- Na ne..- sóhajtott.
- Mi az?- kérdeztem.
- Tini.- lépett közelebb.
- Túl szép vagy ahhoz, hogy itt elkezdj sírni.- mosolygott.
Sebastian nagyon kedves férfi. Apám egyik régi barátja. Nagyon kedves felesége van, és egy gyönyörű Tinistas kislánya.
Vettem egy nagy levegőt, és Mechit átkarolva a kisterem felé indultam. 
Minél közelebb értünk, egyre hangosabb lett a zene, bennem pedig halvány kétségbeesés feje ütötte fel magát.
Amikor beértünk, öt eléggé furcsa lány táncolt, NEM az én zenémre.
- Oké lányok, szuper ügyesek vagytok!- tapsolt egy középkorú férfi a terem túl oldalán.

- Tetszett?- kérdezte egy pink hajú. Na én azt hittem menten megőrülök. Pink zebrák, pink hajú lány.. 
- Szuper!- hangzott a dicséret.
- Lányok, bemutatom nektek a legjobbat! Ő itt..- sétáltunk be.
- Martina Stoessel.. Tudjuk. Ismerjük.- vágott közbe egy másik.
- Tini.- javítottam ki. Nem szeretem ha Martinának hívnak.
 - Tini. Bemutatom neked a táncosaidat.- mosolygott Seba.
- A lány, zöld inggel a derekán Letty. A középső sapkás neve Annabeth. A nyolcvanhatos neve Sandra. A vörös nadrágos szépség Lola. A gyönyörű pink hercegnő pedig Yio.- mosolygott.
- Sziasztok.- intettem.
- Hali!- vágott közbe Yio.
- Lányok, mi magatokra hagyunk titeket. Ismerkedjetek össze, mi addig Leóval megkeressük Yoyit meg a többieket.- mondta Seba, majd az ősz pasast karon ragadva eltűntek.
- Örülök, hogy..- kezdtem.
- Tudjuk, tudjuk! Örülsz, hogy megismerhetsz minket! Egyértelmű..- vágott közbe Yio.
- Mi van?- lepődött meg Mechi.
- Jaj, drágám. Lehet, hogy szőke vagy de egy kis ész nem ártana. Szerezz be valahogy..- kötött bele a sátánba Yio. Na ezt nem kellett volna.. 
- Parancsolsz?!- háborodott fel Mechi.
- Jól hallottad! Keresd ki a szótárból, festett szőke.- szemtelenkedett.
- Na idefigyelj te Szamóca! Lehet, hogy az a több liter pink hajfesték amit a hajadra kensz befolyt az agyadba, de tudd, hogy kivel beszélsz!- kiabált Mechi.
- Még, hogy én tudjam?!- kiabált Yio is.
- Lányok, lányok!- álltam közéjük kiabálva.
- Te csak ne szólj bele! Fars hang főhercegnő!- szólt le Yio.
- Na most leaszallak Szamóca!- estem neki. 
Első próbálkozásra belekaptam a bozontjába.
- Lányok, álljatok már le!- rántotta ki a karjaim közül Lola. 
- Csajok, mi a franc folyik itt?!- rontott be az ajtón Sarah.
- Jaj Tini, hívtad a csicskát?- vigyorgott Yio.
- Milyen csicskáról beszél ez a Páviánseggfej?- mutatott Sarah Yio-ra.
- Kire mondtad, hogy Páviánseggfej?- lépett elő Sandra.
 - Arra aki hasonlít egy pávián legszebbik felére.-mosolygott Sarah.
- Na, te csak szállj le Yio-ról!- kiabált Sandra.
- More, ez felismerte!- röhögte el magát.
Erre a beszólásra, már Sarah is verekedésbe kezdett. Én Yio kisasszonyt téptem, Mechi Lolával tárgyalt, Sarah pedig ráakaszkodott Sandra képére.

- LEÁLLNI!- jelent meg az ajtóban Jorge,Sebastian és Leó. 
- Sebastian, megmagyarázom!- lökött el Yio.
- Hallgatlak Yianna!- kiabált Seba.
- Tiniék kezdték! Mutattuk a koreográfiát, Tini pedig azt mondta, hogy utálja, és egyszerűen nekem ugrott! 
Sandra és Lola jöttek volna segíteni, de Mechi és ez a senki, nekik ugrottak!- magyarázta a színtiszta HAZUGSÁGOT Yio.
- Sebastian ez mind hazugság! Ő kezdte az egészet! Elkezdett szemtelenkedni Mechivel, innen kezdődött az egész!- magyaráztam én is. 
- Tini igazat mond!- állt ki mellettem Sarah és Mechi.
- Yio mond igazat!- kiabált Lola és Sandra.
Sebastian nem szólt egy szót se csak a fejét csóválta.. 

- KI VAGYTOK RÚGVA! A KARRIERETEKNEK VÉGE!- üvöltött Sebastian, mire mind a nyolcan a földbe gyökereztünk..
             A francba.. Te jó ég, mit tettem..

                                                             Continuará... 
                                                                                              folytatjuk... 


Hola Todos! 
Na, remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész,
 és ti is annyira imádjátok Yio-t, mint én! 
Remélem, hogy sokáig velem tartotok majd, és, hogy ez a rész is a kedvencek közé kerül! 

Jó éjszakát mindenkinek. Én ezennel elkönyvelem magam. 
Jó éjszakát, én lelkes Paraler barátaim! 

Buenos Noches! Chau