Sección 42 - Sosincs késő cselekedni (JorTini)

   Gwyneth a karjaim között pihen, sötétbarna tincsei a felkaromat csiklandozzák, erre ébredek. Tökéletes reggelnek indult, egész életemben így akarok ébredni. 

- Muszáj fölkelned? - morogja, és megragadja a karom, hogy visszahúzzon maga mellé.

- Igen, Szerelmem, muszáj, különben szétdurranok. - kacagok.

- Borzalmas vagy. Mint egy igazi gyerek.

- Akkor ki tudja, lehet, hogy nem férjed, hanem gyereked lesz? - pillantok rá tettetett meglepettséggel. - Csak nem gömbölyödsz? - vigyorgok, és lágy csókot nyomok csupasz hasára. 

- Az esküvő után bármiről beszélhetünk. - morogja. Nevetve kikászálódok mellőle az ágyból, a derekam köré csavarok egy fehér lepedőt és az ajtóhoz igyekszem. Még egyszer hátrafordulok, és utoljára megcsodálom az én gyönyörű menyasszonyomat.
A folyosóra kiérve, egy pillanatra megáll bennem az ütő, amikor egy alacsony, feketébe öltözött nő tér ki elém, kezében fehér lepedőkkel. Muszáj lenne hozzászoknom, hogy ebben a házban fel - alá járkálnak a takarítónők. 
A fiatal lány tekintete megállapodik a felsőtestemen, és amint észreveszem, hogy engem bámul, elkapja a tekintetét. 
- Jó reggelt kívánok. - köszönök széles vigyorral, és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt, mire a vörös arcú szobalány halkan felkuncog. 
Előbb, vagy utóbb de hozzá kell szoknom ahhoz, hogy itt nem lesz olyan "Otthon, édes otthon" hangulatom. 
A takarítónők lassan kezdték ellepni a nappalit, ezért úgy döntök, hogy inkább a gyönyörű udvar felé veszem az irányt. Amikor kilépek az üvegajtón, a tekintetem megakad a kertészfiún, akivel az utóbbi időben igazán összehaverkodtunk.
- Darwin! - kiáltom el magam. A sötét bőrű kertész letörli az izzadság cseppeket a homlokáról, és hunyorítva felém pillant. Széles mosoly derül szét az arcán, majd az öröme elismerésbe hanyatlik, amikor az öltözékemre pillant. Értetlenkedve lenézek, és kínosan elnevetem magam, hiszen még mindig egy fehér lepedő választ el a korhatártól.
- Jól aludtál? - nevet fel jóízűen.
- Ami azt illeti... - vigyorgok önelégülten, mire még elismerőbben bólogat. - Az agyamra megy már ez a sok giccs. - bukik ki belőlem.
- Nekem mondod? Gwyneth kisasszony még azt is elvárja tőlem, hogy mintákat vágjak a tujába, ami lássuk be, nem egynapos meló!
- Mióta szerencsétlenkedsz idekint? - kérdezem felvont szemöldökkel. 
- Őszintén? Tegnap reggel óta csak pisilni mentem be a házba.
- Sajnálom, haver. - sütöm le a fejem. - Az a baj, hogy Gwyneth még rám sem hallgat. Hiába mondom neki, hogy nem kell ennyi plusz, ő ragaszkodik a maximumhoz. 
Darwin halványan elmosolyodik, és felkapja a földről az ollóját, amivel eddig a tuját igazgatta, majd felém nyújtja. 
- Nincs kedved...?
- Dehogynem! - nevetek fel, és átbújok a frissen festett erkélykerítés alatt. - De ha leesik a lepedőm, nem vállalok felelősséget, értve vagyok?
- Figyelj, haver, engem egyáltalán nem zavarsz. Őszintén, még én is szívesen elnézegetem, ha már egyszer ilyen szépen állsz előttem. - mondja, és tekintete lukat éget a mellkasomba. Hangosan felnevetek, és felmarkolok egy fűcsomót a földről, majd hozzávágom. Gyilkos pillantást vet felém, és felém dob egy kisebb darab sárrögöt, ami elől vihogva kitérek és visszadobom.
- Nem jársz túl az eszemen... - kacsintok.
- Igen, nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint te.
- Kihagytad, hogy oltári jóképű vagyok, nem mellesleg tehetséges és piszok gazdag is egyben. - vihogok. 
- Ego Blanco a birtokon van emberek! - kiáltja és tölcsért formál a kezéből. A gúnynév hallatán, még a vér is megfagy az ereimben. Tini. Te jó isten. Mi a francért emlékszem erre még mindig? 
Emlékszem rá, mikor nevezett így legelőször. Röhejesnek tartottam érte, és folyton azon agyaltam, hogy milyen nevet akaszthatnék a nyakába, ami még ennél is értelmetlenebb, de sosem jutott eszembe semmi frappáns. A legelső veszekedésünkkor akasztotta rám ezt a nevet, amikor megmondtam neki, hogy rohadtul nem lehet semmi problémája az életben, hiszen még csak egy gyerek. Utána azt mondta, hogy nekem biztosan jobb az életem, én pedig sorolni kezdtem neki a sok pozitívumot, amikkel mindig a véremet szívta. Hogy pontos legyek; Jaj, persze, mert olyan könnyű lehet valakinek, aki nem dolgozik semmit, nemde? De mindenki szépen fogja be, mert most a tökéletes és hibátlan, Jorge Blanco fog nekünk kiselőadást tartani, hogy milyen is egy jó élet. Ego Blanco megérkezett, mindenki hallgassa, ahogy osztja a bölcsességeit! 
És megcsókoltam. Ott, a világ végén, egy másik államban, távol a gondoktól. Akkor még csak tizenhat éves volt. Én pedig teljesen bele voltam bolondulva. 
Emlékszem, mennyire megijedt. A körmét a vállamba mélyesztette, de mégsem lökött el. Félt, sőt! Nagyon erősen kellett tartanom, különben biztosan összeesik, és nem fejezhetem be ezt a felettébb értelmes civakodást. 
A világ legjobb élménye volt megcsókolni őt. Minden téren sikerült elsőként beérnem a célba. Első szerelem, első csók, első... De mégis mi a francért gondolok én ezekre?! 
- Haver, merre jársz? - csettint az orrom előtt Darwin, sejtésem szerint már sokadszorra. 
Vörös arccal megköszörülöm a torkom, és próbálom elűzni a képet, ami a fejemben ugrál, -s felpörgeti a szívem. A tekintetem az ujjamon lévő gyűrűre szegezem, és megpróbálom összeszedni minden lélekjelenlétem.  
- Persze. Csak eszembe jutott, hogy mennyire szeretem Tinit, és alig várom, hogy végre feleségül vehessem! - vigyorgok erőltetetten. 
- Kit? - pillant rám értetlenül. 
- Mégis kit? Hát Gwynethet! Szerinted hány menyasszonyom van, haver?
- Az előbb nem ezt mondtad.
- Dehogynem. Azt mondtam, hogy szeretem Tinit. Mi ebben olyan furcsa?
- A menyasszonyod neve Gwyneth! - rivall rám.
- De hiszen azt mondtam! - értetlenkedek.
- Nem, Jorge! Valami Tinit emlegetsz. Ki az?
- Komolyan? - hüledezek, és hálát adok az égnek, hogy nem Gwyneth előtt botlottam meg ilyen látványosan.
- Te megcsalod a főnökasszonyt?! - kiált fel, én pedig egy másodperc törtrésze alatt közelebb hajolok hozzá, és a tenyeremet a szájára tapasztom.
- Elment az eszed? - rivallok rá. - A főnököd vagyok, te elmebeteg, mégis, hogy feltételezel ilyet? - kérdezem vörös arccal. 
- Ki a fene az a Tini, haver? 
- Az exem! 
- A mid? 
- Egy csaj, akivel régebben együtt jártam. Tudod, az emberek általában ezt hívják "ex"-nek. Még nem hallottál róla? - gúnyolódok. 
- A vallásom szerint, nem lehet párkapcsolatom, csupán azzal, akit utána feleségül is veszek. Tehát nem, nem tudom mit jelent az "ex" szó, hiszen nekem sosem volt olyanom. 
Értetlenül bámulok a kertészre, aki a semmibe meredve mosolyog, de amikor rájövök, hogy ezt halálosan komolyan mondta, megrázom a fejem és folytatom a magyarázkodást. 
- Szóval Tini az én volt barátnőm... 
- A tizenéves kis csaj? Azt hiszem hallottam róla. Valami párkapcsolati baki miatt, a csaj csávója arra kényszerült, hogy elhagyja az országot. Szarügy. - gondolkozik, majd a szeme sarkából rám pillant. - A picsába... 
- Ahogy mondod, barátom. A picsába. 

*****

 

    Ruggero a fejtámlámra dőlve horkol, az állán halvány nyálcsík folyik végig. Röhejes látványt nyújt, de eszem ágában sincs fölkelteni őt, azok után, amilyen helyzetbe hoztam őt. 
Már lassan egy hete annak, hogy velem van, és a számtalan alkalom, amikor sikerült kiborítanom, teljesen lelomboz. 
Szerencsére hamar elszabadultunk a birtokról, és azonnal gépre is szálltunk, hogy időben a megbeszélt helyre érjünk; Rió. 
A szívem úgy zakatol a mellkasom alatt, hogy attól félek, bármelyik pillanatban kiugorhat belőlem. 
A farzsebemben megrezzenő telefonom kiszakít a világból, ahová elképzeltem magam, így gyorsan előkapom, és megnézem az üzenetet. A telefonom automatikusan rácsatlakozott a wifire, így az elmúlt idő összes értesítése megőrjíti a készülékem. Úgy rezeg, mintha áramot vezettek volna belé. 
Felidézem az emléket, amikor legutóbb megnéztem bármelyik közösségi oldalamat is; a dátum meghaladja a három hónapot. Rémes! 
Visszapörgetem az eddig kapott üzeneteket, és a szám akaratlanul is mosolyra húzódik, amikor felugrik egy "Imádunk Tini!" üzenet egy távoli rajongótábortól. 
Ez furcsa. Friss képek. Méghozzá rólam, a saját oldalamon. 
Felvont szemöldökkel ellenőrzöm a dátumot, és a szívem kihagy pár ütemet, amikor megpillantom a "07.25" feliratot. De hiszen ez ma van. 
Megnyitom a posztot, mire egy kép ugrik fel, rajta én és egy srác, akit még soha életemben nem láttam. 

Megvan a Nagy Ő! Hamarosan kezdődik a forgatás! 

Talán életem legmeggondolatlanabb lépését követtem el, amikor tárcsáztam a legrégebben keresett telefonszámot, és az arcomhoz emeltem a mobilomat. 

Kicsöng. Egy. Kettő. Három. Négy. Öt... 

- Igen, tessék? Stoessel lakás!

- Anya? - A hangom erőtlenül szól. A vonal másik végén monoton szuszogás, majd egy fojtott sóhaj. 

- Nocsak, nocsak. Kit sodort erre a szél?

- Anya, 2700 kilométerre vagyok tőled. Kérlek ne csinálj úgy, mintha megnyertél volna egy fogadást. - súgom, és a tenyerembe temetem az arcom.

- Az ember lánya távol van egy évig, és ekkora lesz az arcberendezése. Milyen bájos. Tüzet még nem okádsz?

- Nem azért hívtalak fel, hogy kiselőadást tarts a gyereknevelésről.

- Hát akkor? - kérdezi meglepetten.

- Véletlenül rácsatlakoztam az internetre, és a telefonom teljesen megőrült. Mindenféle értesítéseket ad be, és friss képeket, amiket állítólag az ÉN oldalam töltött fel. Nem szeretnél beavatni valamibe? 

Hosszú csönd. Hallom, hogy az anyám odasúg valamit valakinek, de a válaszul jött mély dörmögés biztosan az apámhoz tartozik. 

- Nem hiszem, hogy bármit is titkolnom kéne, tehát kiteregetem a lapjaimat. Leléptél, kislányom! Te, és a kis barátocskáid is. Híres vagy, a karriered a legfontosabb számunkra, és amikor leléptél, hosszú hónapokig életjelet sem adtál magadról, pont úgy, ahogy a bátyád csinálja. Ezért igen, egy ideje mi kezeljük és moderáljuk az oldalaidat.

- És ezt mikor akartad közölni velem?

- Amikor gerincet növesztesz magadnak, és hazajössz.

- Nem fogok hazamenni, ezt már elmondtam. De mégis ki ez a srác az oldalamon? Hiszen még sosem találkoztam vele, mégis mindenki úgy emlegeti,mint a Szőke Herceget, fehér lovon! - bukik ki belőlem. Még így is a szemem előtt látom a szívdöglesztő mosolyát...

- Apád elhatározta, hogy véget vet a mézes heteknek, és most azonnal robbantja a csapatot, hogy mindenki tolja vissza a seggét Buenos Airesbe. Veled kezdjük, tehát két hét múlva komplett videoklippel jelentkezel, frissen és üdén, pont úgy, ahogy egy Stoessel-hez illik. 

Az a fiú pedig a kliped főszereplője lesz. A legújabb kutatások szerint jobban kelnek azok a dalok, amelyek klipjében mindenféle izgalmas dolog történik.

- Ez mit jelent? Rám gyújtjátok a házat és a hamvaimon virslit süttök, vagy mi a fene?

- Az az alpári Muller lány is ott van valahol a közelben? - kérdezi unottan. 

- Miért lenne? 

- Hát nem is tudom... Talán, mert Ő beszél úgy, mint egy kamionsofőr?! Mégis ki mástól hallottad volna ezt a beszédet? 

Unottan felsóhajtok, és szorosabban fogom magam körül a lepedőt. Már Sarah említésétől is kiráz a hideg...

- Megnyugtatlak, nincs itt. De ha annyira érdekel, hamarosan találkozunk. - húzom széles vigyorra a szám.

- Gratulálok. És ha találkoztok, mondd a bátyádnak, hogy húzza haza a seggét, különben véget vetek az életének!

- Honnan veszed, hogy Francisco vele van?

- Egyértelmű. Vagy számodra nem, buta kislány? Apád fejtette meg, hogy nincs semmilyen Brit lány, és az egész puszta kitaláció. A bátyád egy gerinctelen alak és a tiltásom ellenére elment azzal a nyomorulttal! 

Anya még hosszú percekig szidalmazta a testvéremet és a legjobb barátnőmet, nekem viszont csupán egy dolog ragadta meg a figyelmemet: Francisco és Sarah eddig együtt voltak. Tíz hónapig. De mégis mi az a világrengető titok, amit ennyi hónapon keresztül titkolni tudtak előlem? 

Csak nem? Nem, az nem lehet! 

-

-