Sección 6 - Juntada Tinista 3/4

Hola chicas! (Hello csajok) 

Na akkor, végre a holnapi nappal véget ér a Juntada Tinista.. Eléggé fárasztó volt nekem is és nektek is :) Nekem megírni, nektek elolvasni, de örülök hogy mindenkinek sikerült minden :) 
A mai rész remélem, nem lesz olyan hosszú, mint az előző. Már csak egy rész, és letudtuk a Juntada-t! <3 :) 
Na, megint itt dumálok, össze-vissza. 


- Menjünk inkább be!- mondta Sarah, majd közeledni kezdtünk a házunk felé.
- Siess, mert készülődni kell!- sürgettek, majd mind a hárman betértünk a nappaliba.
- Nyugi van!- röhögtem majd mind a hárman megtorpantunk.
- Atyaég..-motyogtam kétségbeesetten, a hívatlan vendégek láttán...
- Szia szerelmem.-köszönt egy idegen csaj, aki ha nem csal a sejtésem, Francisco új barátnője. Részleteznem se kellene, hogy Sarah milyen megkeseredett képet vágott.
- Szia..- köszönt Fran, majd rápillantott Sarahra, aki megkeseredett képet vágott, mire odasétált az új nőjéhez.
- Hát te?- kérdezte meglepetten.
- Nem hiányoztam?- biggyesztette le a száját. 
- De, dehogynem. Csak meglepődtem, hogy itt vagy..-magyarázott Fran.
- Fran bemutatnál?- vágtam közbe, mert már nem bírtam nézni Sarah arcát.
Fran vett egy mély levegőt, majd a "Tini, most hagyd abba!" pillantásával kezdett fürkészni. 
Jól tudja, hogy mennyire fontos nekem Sarah, mégis megbántotta! Ezért még meglakol, tönkreteszem a kis csajt! Gonosz vagyok? Hát, IGEN! 
- Legyél udvarias..- vigyorogtam ravaszul. Fran lehajtotta a fejét, majd a két féltékeny csaj közé állt.
- Sarah, ő itt a barátnőm, akivel a képen csókolózok, a neve Chen. Chen, ő pedig a volt barátnőm Sarah.- mutatta be a két, TELJESEN ugyanolyan lányt.
- Szia "Chen". Ne haragudj, megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?- mosolygott.
- Sarah!- köhintett Fran.
- Nem baj drágám.. Most leszek tizenöt.-mosolygott. 
Hogy mi?! Ez a kis lány csak tizenöt? Mi a franc ütött a bátyámba? Nem is csak az életkorral van a baj, hanem azzal, hogy kiköpött Sarah! A haja, a szeme, az alkata.. Csak a hangjuk nem..
- Te hány éves vagy?- mosolygott.
- Tizennyolc leszek.- bólogatott Sarah.
- Tini, látogatód van..- mutatott Chen háta mögé Fran.. A gyomrom egyből görcsbe rándult.. A mai nap, tök boldog volt, de úgy tűnik itt a fordulat..
- Mit akarsz itt Stephie?- kérdeztem.
- Lehetnél kedvesebb is..- mondta a teáját kevergetve, amit fogalmam sincs, hogy kitől szerzett.
- Stephie, kérlek nyögd ki, hogy miért vagy itt, mert eléggé zavar az ittléted!- türelmetlenkedtem.
- Csak azt akarom mondani, hogy kopj le a pasimról!- állt fel.
- Stephanie Camarena, nem értem, hogy milyen jogon jössz ide, a házunkba, parancsolgatni!- keltem ki magamból.
- Láttam a csókot..- motyogta.
- Figyelj Stephie..- kezdtem de félbeszakított.
- Semmi "Figyelj Stephie"! Kopj le a pasimról, különben a való világ, felváltja a filmet és nem lesz kegyelem!- fenyegetett.
- Nem értem, hogy veszed a bátorságot, hogy eljössz az otthonomba, fenyegetőzni!- kiabáltam.
- Ez nem fenyegetés! Csak felhívtam a figyelmed a következményére annak, ha nem húzod meg magad!- vigyorgott.
- Te elmebeteg vagy..- mondtam.
- Te pedig egy pasi lopó démon, mégse osztom meg a közösségin!- kiabált.
- Dugulj el te aljas perszóna!- közeledtem felé. 
Egy perc elteltével Stephie tovább folytatta a bántást.. Mindenféle elhangzott.. Nem mintha egy percig is érdekelt volna annak a kis fikagolyónak a mondandója, de egyet kettőt meghallottam.. példának okául.. "Hülye liba, Hisztis senki, Pasilopó démon" Majdnem nekiestem, de megúszta..
- Stephanie, azonnal kopj le!- tört meg Sarah is.
- Te csak húzd meg magad! Sehol se vagy hozzám képest! Kis senki vagy, nem más!- szidta a legjobb barátnőmet.
- Stephie, újságíró vagyok, szóval épp, hogy te vagy alattam!- kiabált.
- Fogd be! Újságírónak se vagy jó, nem úgy, mint barátnőnek! Fran is elhagyott egy tizenöt évesért!- kiabált, de ezzel a mondatával túllépett minden határt. Csupa csupa hazugság. Sarah a legjobb író, egész Buenos Airesben. Tucatjaival rendelik az újságjait, a weboldalát pedig százezrek látogatják minden nap! Fran pedig egy ostoba állat, hogy elszalasztotta.. 
- Na ezt én nem hagyom..- motyogtam majd ökölbe szorított kézzel sétáltam Stephie nagy arca felé.
- Ezt én nem hagyom!- kiabált Fran, majd egy határozott mozdulattal a vállára rántotta Stephiet. Ott helyben lefagytam én is és ahogy elnéztem Chen és Sarah is.
- Tegyél le te félkegyelmű!- kapálózott.
- Azonnal húzd el innen a beledet, mert nem állok jót magamért!- rontott ki Fran az ajtón.
Stephie csak lógott a válláról, mint egy idióta.
- Na tűnj el innen!- mondta Fran, majd egy díjnyertes mozdulattal ledobta Stephie-t aki sajnos... talpra érkezett..
- Te hülye vadbarom!- porolta le a nadrágját.
- Nem fogom eltűrni, hogy a barátnőm és a húgom sértegesd a házunkban!- kiabált.
- Na kotródj el innen, vagy hívom a rendőrséget!- nézett Stephie-re, majd a fejét csóválva visszatért a konyhába.
Amikor hallottuk, hogy Fran becsapja az ajtót, én és Sarah borzasztó hangos röhögésben törünk ki.
- Na, ezt neked!- röhögtem, majd megragadtam Sarah kezét és mi is Fran után siettünk. Öt perc elteltével is ugyanúgy röhögtünk.
- Ez szép volt!- estem be az ajtón röhögve.
- Fran, te szeretsz engem?- sétált be a nagy kérdésre Sarah, mikor Chen feltette a fontos kérdést.
Sarah megállt az ajtóban, úgy látszott őt is érdekelte a dolog.
- Hát..- kezdte Fran. Láttam rajta, hogy eléggé össze van zavarodva. Amikor Chen szemeibe néz egyszerűen semmi se történik. Nincs meg az a szikra és ragyogás,mint amikor Sarah-ra pillant.
- Francisco, kérdeztem valamit!- türelmetlenkedett Chen.
 - Engem is felettébb érdekel a válasz.- motyogta Sarah.
Én csak álltam, mint az a bizonyos barna meglepetés a fűben, és feszítő kíváncsisággal vártam én is a bátyám válaszát. 
- Fran, kérlek válaszolj!- könyörgött azért a sorsdöntő szóért Chen. Fran csak a száját harapdálta, egy szót se nyögött ki.
- Nyögd már ki te idegbeteg!- üvöltöttem el magam a nagy csöndben.
- Szeretlek!- nyögte ki hangosan, az üvöltésem után.
Sarah és Chen is, szorongva várta a pontosítást, mert ha én most elüvöltöm magam, hogy szeretlek, akkor azt is hihetik, hogy udvarolok a szomszédnak.
- Szeretlek, Chen.- mosolygott mire lehervadt az arcunkról a vigyor. Sarah vett egy mély levegőt, majd elviharzott mellettem, egyenesen a szobám felé. Chen mosolyogva a barátnőm felé kapta tekintetét. 
- 18 év alatt, ez volt a legnagyobb hülyeség amit valaha elkövettél! Pedig két éve békát raktál a bikinimbe!- mondtam a fejemet csóválva és Sarah után rohantam. Bele bírtam gondolni, hogy mit érezhet. Én is pont ez éreztem amikor, Jorge szerelmet vallott Stephie-nek. Összedőlt a világom. Sírtam, üvöltöttem, kapálóztam. Igaz, én rájöttem, hogy Jorge csak az enyém, de Francisco sötét, mint az éjszaka, nappal se lehet kiigazodni rajta. Gyorsan felrohantam az emeletre, egyenesen a szobám ajtajához.
- Kip-kop. Bejöhetek?- kérdeztem az ajtónak támaszkodva.
Első próbálkozásra, nem hallottam választ.
- Kip-kop. Bejöhetek?- türelmetlenkedtem.
Ismét nem jött válasz.. Mit csövezek én itt a szobám ajtaja előtt?! 
- Na jó, becsurizok!- nyitottam be az ajtón.
- Menj a szomszéd helységbe!- vágta hozzám a párnám.
- De a szomszédban gardrób van!- nyöszörögtem.
- És? Úgyis, felfrissülésre vár az a lepukkadt lombház!- kiabált.
Vettem egy mély levegőt, majd lassú léptekkel közeledtem a zokogó barátnőm felé.
- Jól vagy?- kérdeztem halkan. Sarah csak vállat vont, majd előhúzott egy zsebkendőt a zsebéből.
- Kérlek, ne a válladat vonogasd hanem válaszolj ha kérdezlek!- ültem le mellé.
- Tudom, hogy szereted.- simítottam meg a vállát.
- Én is tudom, tisztában vagyok vele! De ő úgy tűnik nem így van vele. Most vallott szerelmet Chen kisasszonynak!- hőbörgött.
- Nyugodj már le! Én se a mézesheteket élem Jorge-val! Harcolnom kell érte!- mondtam.
- De ti legalább már együtt vagytok! Én elmondjam mennyi ideig jártam a bátyáddal? Számoljuk már össze! Fél napig!- magyarázott.
- Igen, Fran egy idióta! De nekem meg egy fikagolyóval kell megküzdenem azért ami az ENYÉM!- hadartam.
- Jorge nem a tied! Akkor lesz az ha letérdel elég és megkérdezni, hogy "Hozzám jössz?" Bla-bla-bla!- gúnyolódott.
- Ünneprontó vagy.- szomorkodtam, majd ijedtemben elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem.
- Könyörgök, mondd, hogy nem Yoyi-t tárcsázod!- nézett a mennyezetre.
- Jorge?- szóltam bele a telefonba.
- Atyaúristen!- terült szét az ágyon.

- Tini? Igen, én vagyok. Mit szeretnél?- válaszolt a szerelmem.
- Szeretsz te engem?- kérdeztem remegve.
- Hát te sötét vagy!- röhögött Sarah.
- Maradj már!- kiabáltam.
 - Mi?!- háborodott fel a telefonban Jorge.
- Nem te, Sarah itt pofázik!- vigyorogtam.

Sarah belevert a vállamba, majd a párnámat a fejére húzta és elkezdett duzzogni.
Piszkáltam az ujjammal, lábammal de semmire se reagál. Fran nem annyira helyes, hogy tönkre tegyen valakit.
- Tini? Megismételnéd, nem hallottam!- röhögött.
- Jorge, te szeretsz engem?- ismételtem magam.
- Még szép! Honnan veszed, hogy nem így van?- kérdezte.
- Sarah mondta..- kezdtem.
- Ennyi elég is volt!- szakított félbe.
- Ha Sarah, nem hagyja abba a komplikálást, leütöm azzal az üveggel amivel ő akart engem!- röhögött.
- Akkor szeretsz?- ismételtem.
- Mindennél jobban! Imádlak.- mondta.
- Én is szeretlek. A koncerten találkozunk. Szia.- mosolyogtam.
- Szeretlek!- mondta majd letette. 
Örömömben sóhajtottam, majd ledőltem Sarah mellé. Ezerrel hallottam a Podemos-t a fejemben. Szerelem szerelem.. 
- Szeretem, szeretem.. Csak ő kell nekem!- énekeltem.
- Utálom, megverem.. Széjjel tépkedem!- énekelt Sarah is. Lassan felemeltem a fejem, és ijedt tekintetemmel figyeltem.
- Te normális vagy?- néztem rá, kerek szemekkel.
- Nem! Egy veszett vérpóni vagyok!-  vicsorgott.
- Anyuci...- motyogtam.
 -Muhaha!- röhögött gonoszul, amikor szerencsémre megcsörrent a mobilja.
- Nem úszod meg!- mondta majd az arcához emelte a telefont.

- Igen tessék?-
- Haló, ki beszél?- szólalt meg egy ismerős férfi hang.
- Sarah Müller. Ott ki beszél?-kérdezte.
- Sebastian vagyok. A Juntada főszervezője! Martina kisasszonnyal akarok beszélni! Sürgős az ügy!- idegeskedett.
- Rendben uram, itt van!- nyomta a kezembe.
- Helló, itt Tini!- ábrándoztam Jorge-ról.
- Szia Tini, siess!- kiabált a telefonba.
- Hova kéne sietnem?- kérdezem.
- A Juntada Tinista-ra! Kell egy színpadbejárás!- türelmetlenkedett.
- Rendben, sietünk. Jorge ott van már?- kérdeztem.
- Jorge hamarosan itt van a barátnőjével.-
- Kivel?! Elnézést, ugye nem Stephanie-re gondol?- kíváncsiskodtam.
- Nem tudom, ezt velem nem kell megtárgyalniuk az ügyfeleknek!- mondta majd letette.
Vettem egy mély lélegzetet, arra számítva, hogy Jorge anyja legyen ott és ne Stephie. Ha nem szakított vele, végem. 

- Na, mi van?- kérdezte Sarah.
- Futás, irány a Juntada! Hozd a kocsit!- pattantam fel az ágyról.
- De nincs kocsink!- futott utánam Sarah is.
- Ellopjuk Franét!- rohantam ki az ajtón. 

Sarah csak bólintott és megállás nélkül rohant utánam. Letrappoltam a lépcsőn, majd egy ugrással földet értem a nappaliban. Sajnos, a nagy bevonulómmal megzavartam egy kellemetlen veszekedést. Fran és kedvese Chen ölték egymást. Némán megálltam és kapkodtam a fejem ide-oda, hogy melyikük mond már valamit. 
- Tini, siess!- ugrott mögém Sarah.
- Lemaradtam valamiről?- kérdezte a néma párt csodálva.
Nem szóltam semmit, csak csóváltam a fejem. Őszintén, annyit hallottam, "Válassz!" 
- Senki nem mond egy szót se?- kérdezte.
- Hagyd, sietnünk kell!- ragadtam meg Sarah kezét.
- Fran, kéne a kocsikulcs!- kiabáltam.
- Itt van.- dobta a kezembe. 
- Kösz, pá. Este jövünk.-mondtam és kirontottunk az ajtón.
Sarah el akarta venni tőlem a kulcsot, hogy vezessen ő. Oda akartam neki adni, amikor beugrott, hogy Sarah nem vezethet. Nincs jogsija. Muhaha!
- Tini, ha te vezetsz meghalunk!- ült be az anyósülésre.
- Ha te vezetsz meg lecsuknak, szóval csitt van!- ültem a kormány mögé.
- Jogos..-sóhajtott.
- Padlógáz!- üvöltöttem el magam.
- Idióta!- csapott tarkón Sarah, mire megfejeltem a kormányt.
- Basszuskulcs!- kaptam az orromhoz. 

Na ez fájt...

-Tini, Tini jól vagy?- ijedt meg ő is.
- Nem.. Azt hiszem, összeroncsoltad az orrom!- kiabáltam.
- Vedd el onnan a kezedet!- szedte le a kezeim.
- Tini.. Még egy pattanás nincs az orrodon, nemhogy egy vérző seb!- üvöltött.
- Á, ez megmagyarázza, hogy miért a homlokom ütöttem be.- mosolyogtam.
- Ha nem indulsz el, akkorát csapok a fejedre, hogy összemész húsz centit!- üvöltött mire bekötöttem magam és elindultam.


*Juntada Tinista*




Amikor odaértünk, mind a ketten kipattantunk a kocsiból.
- Megyek, elkérem a V.I.P jegyem, majd utolérlek.- mondta majd elindult az ellenkező irányba.
Bólintottam egyet és felé siettem. 
A színpadon éppen Yoyi és Mechi próbált. Hát, tényleg elkéstem. Szépen közeledni kezdtem a színpad felé, hallgatva a dalt amit nélkülem énekeltek. Amikor Mechi kiszúrt, mosolyogva integetett a szabad kezével. -amelyikben nem a mikrofont tartotta- A szám végén, végre Yoyi is kiszúrt, aki nagy mosollyal ugrott le a színpadról, és egyenesen felém rohant.
- Szerelmem!- üvöltött és felkapott a földről.
- Máris hiányoztál.- forgatott meg a levegőben.
- Te is hiányoztál nekem.- csókoltam meg. Úgy látszik, ez a lépésem kissé váratlanra sikerült. Meglepődött Mechi is, Sebastian és Yoyi is. Nem akartam, hogy ennyire ledermesszek mindenkit, ezért gyorsan véget is ért a csók.
- Mi a baj?- simította meg az arcom.
- Semmi. Nem hittem, hogy ilyen kellemetlen meglepetést okozok..- hajtottam le a fejem.
- Na ilyen hülyeségeket ne beszélj!- húzott magához, majd ajkunk ismét összeért.
Amikor a csókunk véget érte, Jorge szorosan magához ölelt. Átpillantottam a válla fölött és megláttam Stephie-t. Eszembe jutott, amit otthon mondott.. "Kopj le a pasimról, különben a való világ, felváltja a filmet és nem lesz kegyelem!" Ezzel a gondolattal löktem el magamtól életem szerelmét.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Figyelj, köztünk csak munkaviszony lehet, megértetted?- néztem mélyen a szemébe.

                                                           


- Tini, napszúrást kaptál vagy mi a franc?- röhögött.
- Szia szerelmem..- csúsztatta kezét Stephie, Jorge vállára.
- Mit szeretnél mondani Tini?- mosolygott.
- Csak annyit, hogy köztünk nincsen semmi. A csókunk után rájöttem, hogy nincs szikra. Nem érzem azt amit régen. Kérlek ne haragudj..- magyaráztam majd elsétáltam.
Hogy én mekkora egy idióta vagyok.. Hülye vagyok, hülye, hülye...
- Szeretlek!- kiabált utánam.
- Ez neked semmit se jelent?- tárta szét karjait.
- Többet jelent, mint amit te el tudsz képzelni!- kiabáltam a hátam mögé.
- Akkor miért bánsz így velem? Mikor beszéltem én veled így?- kérdezte.
Vettem egy mély levegőt, majd mérgesen megfordultam és megindultam Jorge felé.
- Mert te Stephie-t jobban szereted!- vágtam rá.
- Igazad van..- pillantott Stephie-re.
- Srácok, várnak titeket!- jelent meg Mechi.
- Szia.- adott puszit az arcomra. 
Nem mondtam semmit csak mosolyogva megsimítottam a kezét, és egy jó nagyot belevállalva Jorge-ba elsiettem a rossz társaságból.
Komolyan, teljesen kész vagyok! Nem értem, miért vagyok ilyen őrült.. Stephie, mit tudna tenni ellenem? Vissza kéne mennem, megcsókolni Jorge-ot... Hülye vagyok..
- Minden rendben?- futott utánam Mechi.
- Semmi sincs rendben..Én ezt nem bírom! Segítségre van szükségem.. Még mindig pink zebrákat látok mindenhol, a próbateremben pónikat láttam, hagytam, hogy Stephie megfélemlítsen! Egyszerűen borzasztóan vagyok!- sírtam el magam.
Mechi csak csöndben hallgatott és megpróbálta felfogni a hallottakat.
- Kérlek segíts..- sírtam el magam.
- Jaj, Manóm!- ölelt szorosan magához.
- Mechi, én már csak szenvedek..- sírtam fel hangosan a vállába fúrva az arcom.
- Na, ne mondj ilyeneket!- simította végig a hátam.
- De így van..- zokogtam.
- Lányok, bejönnétek kicsit a próba terembe? Ott van a színpad mögött! Jött egy csajbanda. Ők lennének a háttértáncosok, de ugye előtte neked kell őket, hogy megfelelnének-e.- vágott közbe Sebastian.
- Ö..Rendben.- töröltem le gyorsan a könnyeim.
- Na ne..- sóhajtott.
- Mi az?- kérdeztem.
- Tini.- lépett közelebb.
- Túl szép vagy ahhoz, hogy itt elkezdj sírni.- mosolygott.
Sebastian nagyon kedves férfi. Apám egyik régi barátja. Nagyon kedves felesége van, és egy gyönyörű Tinistas kislánya.
Vettem egy nagy levegőt, és Mechit átkarolva a kisterem felé indultam. 
Minél közelebb értünk, egyre hangosabb lett a zene, bennem pedig halvány kétségbeesés feje ütötte fel magát.
Amikor beértünk, öt eléggé furcsa lány táncolt, NEM az én zenémre.
- Oké lányok, szuper ügyesek vagytok!- tapsolt egy középkorú férfi a terem túl oldalán.

- Tetszett?- kérdezte egy pink hajú. Na én azt hittem menten megőrülök. Pink zebrák, pink hajú lány.. 
- Szuper!- hangzott a dicséret.
- Lányok, bemutatom nektek a legjobbat! Ő itt..- sétáltunk be.
- Martina Stoessel.. Tudjuk. Ismerjük.- vágott közbe egy másik.
- Tini.- javítottam ki. Nem szeretem ha Martinának hívnak.
 - Tini. Bemutatom neked a táncosaidat.- mosolygott Seba.
- A lány, zöld inggel a derekán Letty. A középső sapkás neve Annabeth. A nyolcvanhatos neve Sandra. A vörös nadrágos szépség Lola. A gyönyörű pink hercegnő pedig Yio.- mosolygott.
- Sziasztok.- intettem.
- Hali!- vágott közbe Yio.
- Lányok, mi magatokra hagyunk titeket. Ismerkedjetek össze, mi addig Leóval megkeressük Yoyit meg a többieket.- mondta Seba, majd az ősz pasast karon ragadva eltűntek.
- Örülök, hogy..- kezdtem.
- Tudjuk, tudjuk! Örülsz, hogy megismerhetsz minket! Egyértelmű..- vágott közbe Yio.
- Mi van?- lepődött meg Mechi.
- Jaj, drágám. Lehet, hogy szőke vagy de egy kis ész nem ártana. Szerezz be valahogy..- kötött bele a sátánba Yio. Na ezt nem kellett volna.. 
- Parancsolsz?!- háborodott fel Mechi.
- Jól hallottad! Keresd ki a szótárból, festett szőke.- szemtelenkedett.
- Na idefigyelj te Szamóca! Lehet, hogy az a több liter pink hajfesték amit a hajadra kensz befolyt az agyadba, de tudd, hogy kivel beszélsz!- kiabált Mechi.
- Még, hogy én tudjam?!- kiabált Yio is.
- Lányok, lányok!- álltam közéjük kiabálva.
- Te csak ne szólj bele! Fars hang főhercegnő!- szólt le Yio.
- Na most leaszallak Szamóca!- estem neki. 
Első próbálkozásra belekaptam a bozontjába.
- Lányok, álljatok már le!- rántotta ki a karjaim közül Lola. 
- Csajok, mi a franc folyik itt?!- rontott be az ajtón Sarah.
- Jaj Tini, hívtad a csicskát?- vigyorgott Yio.
- Milyen csicskáról beszél ez a Páviánseggfej?- mutatott Sarah Yio-ra.
- Kire mondtad, hogy Páviánseggfej?- lépett elő Sandra.
 - Arra aki hasonlít egy pávián legszebbik felére.-mosolygott Sarah.
- Na, te csak szállj le Yio-ról!- kiabált Sandra.
- More, ez felismerte!- röhögte el magát.
Erre a beszólásra, már Sarah is verekedésbe kezdett. Én Yio kisasszonyt téptem, Mechi Lolával tárgyalt, Sarah pedig ráakaszkodott Sandra képére.

- LEÁLLNI!- jelent meg az ajtóban Jorge,Sebastian és Leó. 
- Sebastian, megmagyarázom!- lökött el Yio.
- Hallgatlak Yianna!- kiabált Seba.
- Tiniék kezdték! Mutattuk a koreográfiát, Tini pedig azt mondta, hogy utálja, és egyszerűen nekem ugrott! 
Sandra és Lola jöttek volna segíteni, de Mechi és ez a senki, nekik ugrottak!- magyarázta a színtiszta HAZUGSÁGOT Yio.
- Sebastian ez mind hazugság! Ő kezdte az egészet! Elkezdett szemtelenkedni Mechivel, innen kezdődött az egész!- magyaráztam én is. 
- Tini igazat mond!- állt ki mellettem Sarah és Mechi.
- Yio mond igazat!- kiabált Lola és Sandra.
Sebastian nem szólt egy szót se csak a fejét csóválta.. 

- KI VAGYTOK RÚGVA! A KARRIERETEKNEK VÉGE!- üvöltött Sebastian, mire mind a nyolcan a földbe gyökereztünk..
             A francba.. Te jó ég, mit tettem..

                                                             Continuará... 
                                                                                              folytatjuk... 


Hola Todos! 
Na, remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész,
 és ti is annyira imádjátok Yio-t, mint én! 
Remélem, hogy sokáig velem tartotok majd, és, hogy ez a rész is a kedvencek közé kerül! 

Jó éjszakát mindenkinek. Én ezennel elkönyvelem magam. 
Jó éjszakát, én lelkes Paraler barátaim! 

Buenos Noches! Chau 

Sección 6 - Juntada Tinista 3

Hola! 
Itt az utolsó ELŐTTI rész a Juntada Tinista részeiből! :) 
Ezzel jelentem be, hogy VISSZATÉRTEM! 



Úgy éreztem itt a pillanat, hogy közbelépjek, azaz közelebbről lássam azt a két felnőtt embert. Ám, amikor áthúztam volna magam az ablakkereten, valami visszahúzott. Minden erőmmel azon voltam, hogy be bírjak menni de nem sikerült. Egy hirtelen jövő erős fuvallat, kirántott az ablakból, egyenesen az égbe.
Ne!- kiabáltam, de hiába. Felkeltem.
Tini, jól vagy?- rángatta a vállam Mechi.
Mi? Ki? Mi történt?- riadtam fel.
Semmi baj, elszundítottál. Biztos a tegnapi buli így kimerített.-mosolygott.
Álmodtam is.-mondtam.
Mit?-kérdezte majd leült a fotel karfájára.
Hát, valami vízesés melletti házikóról. Boldog család élt benne. Két gyerek és két szülő.. Az egyik gyerek neve Seba a másik gyereké pedig Violetta volt. Az anyjuk neve Nucha.-idéztem fel az emlék maradványokat.
Az valami becenév lehet?-kérdezte.
Miért?-pillantottam rá.
Mert nincs olyan név, hogy Nucha. Maximum becenév.-mosolygott.
Á, hagyjuk.-mosolyogtam.
Oké, a csodát megnézed amit műveltem?-kérdezte a tükröt a kezében szorongatva.
Igen, mutasd.-sóhajtottam majd kikaptam a kezéből a tárgyat.
Te jó ég.-csillant fel a szemem. Mechi csodát művelt! Az arcom gyönyörű volt, ragyogott, a szemeim szintén, kicsit se látni, hogy a szívem szilánkokra tört.
Ennyire borzasztó?-kérdezte szomorúan.
Dehogyis! Csodát tettél Mercedes! Istenem, imádlak!-öleltem át szorosan.
Köszönöm, tényleg meseszép vagy.-mosolygott.
Na, kimegyünk? Szerintem mindenki aggódik, hogy mi van veled.-mosolygott.
Oké, menjünk.-bólintottam majd felálltam és távoztunk az öltözőből.
Lassan sétáltam a táncterem felé, attól féltem, hogy amint bemegyek, mindenki tüzes fáklyákkal fog dobálni, mint az égetni való boszorkányokat. Mechi látta, hogy félek, ezért lassan megfogta a kezem és rám mosolygott.
Nincs mitől félned.-mosolygott.
Ha te itt vagy, nincs is mitől.-mosolyogtam.
Na, menj.-lökött előre Mechi. Nem mondtam semmit, csak bólintottam és lassan besétáltunk az ajtón. Teljesen túlreagáltam. Senki nem kiabált velem, senkinél nem volt fáklya.
Tini.-ölelt át szorosan Rugge.
Jól vagy?-kérdezte. 
Igen.-válaszoltam majd egy baráti puszit adtam az arcára, mire teljesen elpirult.
Tini!- ölelt meg Lodo és Cande is.
Mizu?-kérdezték.
Semmi, mi lenne?-mosolyogtam.
Semmi.-bólogattak mosolyogva.
Tini, minden oké?-kérdezte Xabi.
Miért ne lenne?- röhögtem kínomban.
Mert láttál engem nadrág nélkül..-vigyorgott kínosan.
Hogy mi van?!- nézett felháborodva Xabi-ra Cande, Lodo és Rugge.
Hagyjuk, hosszú.-röhögtünk.
Sziasztok, srácok.-sétált be Sergio.
Jónapot.-köszönt mindneki egyszerre.
Na, milyen galiba volt itt?-kérdezte.
Semmilyen. Egy hülye félreértés..-mosolyogtam.
Értem, oké. Akkor biztos vicces, mert röhögsz rajta de nem hallgatjuk meg, mert idő van! Négy óra és Juntada!-idegeskedett Sergio.
Srácok, mivel késésben vagyunk, mi lenne ha azok akik nem lépnek fel ma, szépen hazamennének és csak holnap jönnének be?- kérdezte félénken Sergio.
Oké..-bólogattak egyszerre.
De akkor mindenki gyakorolja este a szövegét, hisz utolsó forgatás! Koreográfiát pedig holnap reggel hattól este hatig nézünk!- mondta Sergio mire a bordog arcok mind elszontyolodtak.
Ha ilyen arcot vágtok, akkor holnap reggel négykor várlak titeket.-vigyorgott mire mindenkinek széles mosoly ült a szájára.
Na azért.-fordított hátat a tömegnek.
Minden rendben lesz?-kérdezte aggódva Rugge.
Igen, nincs mitől félned.-mosolyogtam majd boldogan megöleltem.
Ruggero, menned kéne..-mondta Jorge keresztbe tett karokkal.
Megyek, mert kifolyna a szeme ha tovább kéne bámulnia engem.-röhögött Rugge.
Oké, holnap találkozunk.-mosolyogtam majd elhagyta a termet.
Látod, hogy Jorge milyen szemekkel nézett titeket?-súgta a fülembe Mechi.
Igen, azért lépett le Rugge.-válaszoltam.
Nyugi, egy hét és sírva könyörög a kegyeidért, meglásd.-súgta gonoszan.
Ne aggódj, ha rajtam múlik, holnapra az ablakom előtt énekli a Voy Por ti-t!-hunyorogtam bosszúsan.
Ez az csajszi, igazi Ludmila vagy..-pacsiztunk össze.
És még semmit se láttál!- csóváltam a fejem.
Srácok, álljatok be! Tini, veled kezdjük, mégpedig a...-nézte a listát.
Hoy somos más.-mosolygott rám Sergio.
Oké.-vettem mély levegőt, majd a terem közepére sétáltam.
Egy, két, há'-számolt be Sergio, mire énekelni kezdtem.
A szám mozgott, a torkomból jöttek a hangok, az agyam mégis más merre koncentrált. Néha az álomra, néha pedig Jorge-ra.
Mire a refrénhez Jorge-ra pillantottam, aki sértődött arckifejezéssel bámult.
Ügyes!- tapsolt a szám végé Sergio.
Köszi..-lihegtem.
Jól vagy?-kérdezte mosolyogva Mechi, aki a számom végére kényelembe helyezte magát.
Hé!-mutattam Mechire aki épp egy szendvicset tömött magába.
Te inkább dalolj!-mutatta fel a sajtos-sonkás-paradicsomos álmot.
Na, melyik jön?-kérdeztem.
Hát, a Podemos.-pillantott fel a listáról.
Na de jó..-motyogtam.
Perfecto..-motyogta Mechi is.
Vettem egy mély levegőt, majd egy nagy "Essünk túl rajta" sóhajtással kifújtam azt.
Tini, ne felejtsd! Képzeld azt, hogy Jorge életed szerelme, próbáld meg átélni a dalt! Szeretném látni az arcotokon a szerelmet. Ne kell élnie, csak most had lássam!-magyarázott. Féltem Jorge szemébe nézni, csak egy másodpercre is.. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, nem bírom kiölni az érzéseket magamból.. A szerelem tüze, amit érzek iránta, kihalhatatlan.
Nem mersz rám nézni..-mondta csalódottan, mégis kicsit önelégülten.
Nem!..-néztem a szemébe.
Nem akarok rád nézni! Nem akarlak látni!-mondtam, majd újra a földet kezdtem bámulni. Nem érdekel, hogy fáj neki.. Az én szívemnek már csak darabjai maradtak, minek a darabkájit, talán soha senki se tudhatja magáénak. E szavak is, két tonnás súlyt foglaltak az ajkaimon. Szőke fürtjeim szép lassan mind a szemembe hulltak, mintha minden porcikám tudná, amit a szívem is, de az agyam nem.
Jorge, te kezded, tudod.-mondta Sergio.
Tudom.-sóhajtott Jorge.
Oké. Egy, két, há'-intett mire elkezdett énekelni.
Nem vagyok madár, hogy repüljek
Nem vagyok festő, hogy képet fessek.
Nem vagyok költő se szobrász,
Csupán az vagyok, aki vagyok.- énekelte Jorge. (spanyolul)
Nem bírtam ki, felemeltem a fejem és egyenesen a szemeibe néztem, majd én is énekelni kezdtem.
Nem tudok olvasni a csillagokból
Nem tudom lehozni a holdat
Nem vagyok az ég, se a nap.
Csupán önmagam vagyok..
Tovább, tovább!-mondta Sergio, mi pedig egymás szemébe meredve folytattuk, egyszerre.
De vannak dolgok amiket igen is tudok,
Gyere ide és megmutatom.
A szemeidben látom, 
Képes vagy rá, csak próbáld meg elképzelni,

Képesek vagyunk a lelkünket megfesteni színekkel
Képesek vagyunk kiáltani, hogy: Yeah!
Képesek vagyunk repülni szárnyak nélkül.
Légy a szövege a dalomnak,
És zárj a hangodba...
Oké, elég lesz.-állította le a zenét Sergio. Én és Jorge egyből abbahagytuk az éneklést. Öt centire álltunk egymástól, egyikünk se mozdult, se előre, se hátra. Lefagyva meredtünk egymás csillogó szemébe. Szavak nélkül beszéltünk, egymás tekintetéből értettük a másikat. Majdnem elveszítettem a fejem, újra létrejött egy szikra, majdnem megcsókoltam.
Srácok..-szólt közbe Mechi.
Igen?- tértem észhez, majd elsiettem Jorgetól.
Máskor, hozzád vágom a szendvicsem!- rántott magához Mechi.
Oké, legalább neked se lesz.-mosolyogtam.
Máskor, hozzád vágom a tűsarkút!- javította ki magát mire elszállt a lelkesedésem.
Ez szép volt srácok, láttam a szerelmet.-dícsért Sergio.
Jó színészek vagyunk.-mosolyogtam ravaszul.
Túl jók.-mosolygott Sergio.
Hát..-csámcsogott Mechi.
Nyugi dagi!- kaptam a fejem Mechi felé.
Pardon?!-háborodott fel Mechi.
Nyugi Gömbi, tudod, hogy imádlak.-mosolyogtam.
Sergio, Tini nem jut el a fellépésre, ha valaki keresi egy árokban megtalálja!- fenyegetett. Erre a megjegyzésére inkább nem szóltam egy szót se, csak lassan hátrálni kezdtem Mechi közeléből.
Én leszek az első aki megtalálja a gödörben!- szólalt meg Jorge, mire én értetlenül a fejemet kezdtem csóválni.
Most mi van?- nézett körbe Jorge de senki se válaszolt.
Hagyjuk fiam..-sóhajtott Sergio.
Te mit szólsz hozzá Gömbi?- fordult kérdőn Mechi felé.
Tudod Blanco, most csillapíthatatlan vágyat érzek az iránt, hogy orrba rúgjalak!- kiabált Mechi, majd haragosan elhagyta a termet.
Srácok, én Mechi után megyek, mert sötét idők következnek ha haragos! Mára ennyi a próba, két óra múlva itt találkozunk majd együtt megyünk a helyszínre!-magyarázott Sergio a laptopjával a kezében.
Megbeszéltük.-bólogattunk Jorge-val.
Oké, akkor sziasztok.-mondta és Mechi után rohant. Amikor Sergio is elhagyta a termet, kínos csönd telepedett le közénk.
Várom már a közös szereplést.-szakította meg a csendet Jorge.
Inkább maradok a gödörben!- mondtam haragosan.
Jaj ugyan már Tini..-mosolygott majd egy gyors mozdulattal puszit nyomott az arcomra és elrohant.
Blanco!- fordultam utána.
Ez jól esett.-kacsintott majd röhögve eltűnt.
Amint Jorge eltűnt, talpig elpirultam. Lüktetett a fülemben a vér, és újra meg újra a Podemos játszódott le a szemem előtt, az arcom pedig újra és újra akarta a puszit Jorge-tól.
Ezt nem hagyom annyiban!- kiáltottam el magam, majd Jorge után rohantam, hogy a nyakába ugorhassak. Kirohantam a teremből, majd mindenkit ellöktem az útból, hogy Jorge-hoz juthassak. Amikor a folyosó végén megláttam ahogy éppen telefonál, neki iramodtam és, mint az idióta rohanni kezdtem.
El az utamból!- üvöltöttem minden elém be vágó dolgozónak.
Majd amikor már majdnem célba értem, Berta vágott be elém a ruhás kocsival. 
Siess Berta!- sürgettem lelkesen.
Bocsi drágám, sietek! Ez itt mind Juntada ruha!- kiabált Berta aki már a lány öltözőbe volt úgy, hogy a ruhás kocsi vége még a tervezőibe volt.
Te jó isten..-áltam le egy pillanatra.
Pápá kicsim.-ért be az öltözőbe Berta. Újra futásnak eredtem volna, de a látvány amit megint magam előtt láttam, felesleges volt futásra..
Elbújtam egy kuka mögé, hogy halljam az egészet. Megjegyzem, borzasztóan büdös kukák.
Jorge!- sipákolt Stephie, majd Jorge nyakába ugrott.
Szia, beszélnünk kellene.-mondta Jorge.
Mi az szerelmem?-röhögött Stephie.
Nagyon fontos dolgot kell mondanom!-mondta komolyan Jorge.
Tudom mit akarsz..-mondta nyugodt hangon Stephie.
Örülök neki.-mosolygott Jorge.
És a válaszom igen! Hozzád megyek!- ugrott Jorge nyakába Stephie mire a térdemről a fenekemre estem. De most nem! Nem hagyom ezt az biztos!
Jorge!- álltam fel a kuka mögül ami megjegyzem hülye látvány lehetett.
Tini?- lepődött meg Jorge.
Mit akar ez a kis senki?- kérdezte Stephie.
Rosszul vagyok tőled Jorge Blanco! Remélem ezt örökre megjegyzed!- kiabáltam teljes torkomból, majd mérgesen elrohantam. Útközbe belevertem egy-két ajtóba de sebaj. 
Az istenit Stephie!- kiabált Jorge majd utánam rohant.
Tini várj kérlek!- rohant utánam.
Kopj le!- kiabáltam.
Na, nem úgy történt ahogy azt megfigyelted!-magyarázkodott.
Jorge, nem érdekel! Azt se értem, hogy mi a francnak mentem utánad! Nem igaz, hogy ilyen hülye vagyok.. Hagytalak volna elmenni, nem tudom, hogy minek akartam a lánykérésnek a szemtanúja lenni!- hadováltam mire kiértünk a stúdió elé.
Azért jöttél utánam, mert szeretsz!- húzta vissza a karom Jorge, majd magához rántott.
Igen! Szeretlek! De te csak bántasz! Az elmúlt napokban folyamatosan bántasz, kínzol, ami nagyon fáj, egyszerűen nem bírom már tovább, felfogod? Nem bírom ezt az egészet csinálni, mert te nem..-magyaráztam de mire észbe kaptam, Jorge csókolt. Istenem, el se hittem. Ugyanolyan mézédes, mint amilyenre emlékeztem. Nem értem a cselekedetét.. Hisz, most voltam fültanúja annak, hogy megkéri Stephie kezét.. Szóval most  aljas vagyok, mert rámozdultam már pasijára? Dehogy vagyok! A pasi mozdult rá, aki történetesen engem csalt meg azzal a kis libával. Szóval, ez csak cserebere. De én többet vissza nem adom! Ezekkel a gondolatokkal küzdve álltam egy helyben, nem mozdultam se jobbra, se balra.. Végül annál maradtam, hogy nem érdekel senki és semmi!
 Szerelmes vagyok, a szívemet követem!- mondtam magamban majd Jorge nyakát átkarolva, erősebben húztam magamhoz.
Jorge átkarolta a derekam majd ő lépett közelebb.
Te jó isten..-motyogta egy hang, ami félbeszakította a pillanatot.
Jorge lassan elengedett, mint akit nem érdekel a leskelődő személy majd rám mosolygott.
Szeretsz..-fejeztem be a mondatom, amit a csók előtt kezdtem el.
Még szép.-mosolygott Jorge majd mind a ketten az ünneprontó felé pillantottunk. Sarah volt. 
Ne törődjetek velem, minden oké. Ti folytassátok, én meg majd ütögetem Jorge-t egy üveggel, hogy csókoljon tovább.-vigyorgott zavartan Sarah miközben elővett egy flakont a táskájából.
Szerintem flakon nélkül is menni fog.-fogta meg a kezem Jorge.
Akkor is ütni foglak..-mosolygott, mint aki megzakkant.
Tudod mit, szerintem a fellépés előtt találkozunk, oké?-kérdezte ijedten Jorge.
Oké, megbeszéltük.-csókolt meg gyorsan, majd Sarah-t nagy ívből kikerülve visszarohant a stúdióba.
Ez meg mi volt?!-háborodtam fel.
Hé, ha a legjobb barátnőd a volt pasijával látod csőrözni, nem kattansz meg?-kérdezte az üveget nyomrogatva.
Te smároltál a bátyámmal!- vágtam vissza.
Az tök más!- vigyorgott.
Hanyagoljuk a témát..-sóhajtottam.
Benne vagyok!- kacsintott, majd előszedte a táskám a háta mögül.
Azt add ide!- kaptam ki a kezéből a kényes tulajdonom.
Nyugi!- emelte fel a kezeit.
Na, akkor JorTini szíve újra dobog?-kérdezte.
MÉG mindig dobog!- mosolyogtam lelkesen.
Ne aggódj, még szívrohamot kap ez a kapcsolat..-köhintett.
Parancsolsz?-kérdeztem.
Hagyjuk..-mosolygott.
Sarah! Ha már itt célozgatsz, akkor nyögd ki végre!-mondtam.
Stephie! Ha Jorge-nak most nem sikerült vele szakítani akkor szerinted sikerülni fog valamikor?-mondta.
De... ő az enyém!-toporzékoltam.
Ezt neki mond..-mosolygott.
Fogom is!-mondtam majd mérgesen megindultam a stúdió felé.
Állj már meg!-kapott fel Sarah. Öcsém, senki se tudja elképzelni mennyi erő van benne.
Letennél?-kérdeztem kalimpálva.
Ne csinálj hülyeséget!-szorított.
Csak átrendezem az arcát, nem bántom!-kiabáltam.
Martina Alejandra Stoessel Muzlera, azonnal állj le és tedd be a kufferod az autóba és húzzunk végre haza, mert esküszöm csodát teszek, világos?!-állított a talpamra.
Oké..-motyogtam ijedt tekintettel.
Na azért!- suhant el mellettem mérgesen.
Egy baj van, nagyasszony.-fontam keresztbe a karjaim.
Mi?-fordult felém.
Sietni kéne haza, de nekünk csak két triciklink van..-mutattam a fűben heverő két járműre.
Csak egy pillanat..-sóhajtott majd elővette a telefonját a zsebéből.
Szia.-köszönt a készülékbe.
Itt vagyunk a stúdiónál, értünk jönnél? Reggel triciklivel jöttünk..-mesélt.
Oké, köszi.. Csak, siess!-magyarázott Sarah.
Én... Szia.-tette le Sarah a telefont.
Kit hívtál?-kérdeztem.
Frant..-sóhajtott.
Mi ez a nagy búbánatos kép?- kérdeztem.
Nem vagyok búbánatos..-mondta.
Látom, hogy van valami bajod! Nem kéne ilyennek lenned, hisz Francisco Stoessel a fiúd.-mosolyogtam.
Nem az!-motyogta félbeszakítva a jókedvem.
De hisz, tegnap megcsókolt.. Azt hiszem, nem vagyok benne biztos, még mindig pink zebrákat látok MINDENHOL!-bámultam mindenfelé paranoiásan. 
Igen, megcsókolt.. De, nem akarok vele lenni..-csóválta a fejét.
Miért nem?-kérdeztem szomorúan.
Mert, nem illünk össze! Tini engem kirúgnak, ha megtudják, hogy a bátyáddal kavarok!- kiabált mire én elhallgattam.
Te meg miről beszélsz?-kérdeztem.
Semmi, felejtsd el..-mondta.
Sarah, már kinyögted!- erőltettem.
Kérlek, nem akarok erről beszélni!- makacskodott.
De, akkor most mi van köztetek?-kérdeztem a fejem lehajtva.
Semmi! Igen, megcsókolt, jó volt de nem érzek iránta semmit.. Egyáltalán semmit! Reggel még máshogy láttam a dolgokat, de itt mindent átgondoltam.. Csak nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy ennyi..-magyarázta mire felemeltem a fejem, amit meg is bántam.
Mit nézel?-kérdezte Sarah.
Tini, úgy nézel ki, mint aki szellemet látott, jól vagy?!- kiabált mire felemeltem a kezem és a háta mögé mutattam. Sarah is megfordult majd hirtelen vissza felém.
A francba..-motyogta.
Tényleg így érzel?-kérdezte a semmiből előkerülő Fran.
Figyelj, én nem akarom, hogy ez véget vessen a barátságunknak!- kezdett magyarázkodni.
Én tényleg kedvellek!- mondta Fran.
De én nem állok készen arra, hogy együtt legyünk.-
Sarah, reggel még nem volt bajod,  a kabátomban ücsörögtél az asztalunknál! Azóta őszintén, mi változott?-kérdezte higgadtan Fran.
Őszintén?-közeledett vészjóslóan Sarah.
Igen! Őszintén akarom hallani!- ragaszkodott.
Jó, láttam egy képet..- kezdte.
Miféle képet?-vett mély levegőt Fran.
Amin egy másik csajjal csókolózol!-vigyorgott gúnyosan.
Hoppá..-motyogta.
Ja.. Hoppá.-néztem meglepett tekintettel. Halvány lila gőzöm se volt Fran új nőjéről.. Mégis, hogy? Mikor? Miért?
Figyelj..-kezdte Fran, de én nem bírtam némán végig hallgatni a sztorit a kezdetek kezdetétől. Kit érdekel a NAGY robbanás? Meg Ádám és Éva? Amúgy is, nudista emberekről nem szívesen hallgatok esti mesét.
Francisco Stoessel, hogy a francba csajoztál be?! Sarah, tegnap óta a csajod, mégis mikor léptél félre?-kiabáltam összezavarodva. 
Tini, lenyugodnál?-kérdezte.
Nem!-kiabáltam.
Várj, megoldom..-mondta Sarah, majd fejbe vert az üveggel, amivel Jorge-ot akarta püfölni.
Hé!-egyenesedtem ki, a fájó pontot dörzsölve.
Mondtam, hogy megoldom.-vont vállat.
De vicces.-nyújtottam ki a nyelvem.
Letépem Muzlera..-mondta rám se pillantva, mire visszahúztam.
Jó, oké.. Szakítsunk, rendben?-kérdezte Fran.
Rendben.-válaszolt gond nélkül az üveges boszorkány.
Most komolyan? Ilyen könnyen szakítotok? Amikor én szakítottam a Yoyi-mal körülbelül egy évig voltam depressziós!-magyaráztam.
Az te vagy!-mondták egyszerre.
Oké, vége.. Attól hazaviszel?-kérdezte Sarah.
Persze, gyertek.-sóhajtott Fran, majd a járműhöz siettünk.
Várjatok!-álltam meg.
Mi történt húgi?-kérdezte Fran.
A tricikliket ne hagyjuk itt!-kiáltottam, majd a két kis pink triciklit a hónom alá csaptam.
Indulhatunk?-tette csípőre a kezeit Sarah.
Aha.-kacsintottam mire Fran elvette a tricikliket és berakta a csomagtartóba.
Irány a Tinilakosztály!-kurjantottam, majd hosszú lábaimmal behuppantam az autóba.

*Úton*

Unatkozok..-mondtam a homlokom az ablaknak támasztva.
Nem baj.-mondta Fran.
De unatkozom! Úgy unatkozom!- kezdtem dalolni.
Ne!- üvöltött hátra Fran.
Hagyd már békén!- védett Sarah.
Ne mond meg, hogy mit tegyek!- kezdtek veszekedni.
Örülj neki, hogy valaki aggódik érted!- 
Én nem szóltam semmit, csak kapkodtam a fejem ide-oda, békésen hallgatva a frappáns szidásokat amik idővel csak rosszabbodtak.
Csönd legyen!- üvöltöttem el magam, arra várva, hogy végre abbahagyják.. Hát, sikerült! -Ti nem utáljátok ha egy filmben, a szereplők veszekednek, üvöltenek egymással és amikor az ártatlan harmadik személy aki a kocsiban ül, felüvölt, pont akkor amikor befejezték? És semmi más nem hallatszik csak annak a szerencsétlennek a kétségbeesett üvöltése? Én igen, UTÁLOM!- 

Basszus, de jókor hallgattok el mind a ketten!-dőltem az ülésnek reménytelenségemben.
Ne aggódj, Francisco uraság nem szereti ha a volt nője rájön dolgokra..-kezdte újra a csipkelődést Sarah.
Pardon?-tette a kezét a füléhez, mint aki nem hall rendesen.
Hallottad, nem ismétlem meg te süket ágyú!- keresztezte karjait, majd elkapta a fejét Frantól.
Pedig már majdnem egy percig csönd volt!- meredtem az ég felé.
Csönd!- fordultak meg mind a ketten.
Oké, ameddig ti itt ölitek egymást, én megosztozok a sütimen ezzel a zebrával!- sértődtem meg.
Tini..-sóhajtott Sarah.
Mi van?-kérdeztem.
Az egy tornacipő.. Melletted pedig nem ül senki..-mondta mire a tenyerembe pillantottam. Egy tornacipő volt a kezemben.
Ráadásul Fran tornacipője!- kezdtem némán fuldokolni, majd leejtettem az életveszélyes ruhadarabot.
Végre megvan!- mosolygott Fran.
Mi?-kérdeztem.
A tornacipőm, két hónapja keresem, de eddig nem találtam.-mosolygott.
Na én kiugrom a mozgó kocsiból!- mondtam elszántan majd elkezdtem a kilincset rángatni.
Gyerekzár.-mondta Sarah.
A francba.-döntöttem a homlokom az üvegnek.
Szerencsémre, pont akkor parkolt le Fran a házunk elé.
Ó Happy day!- vidultam mire Fran feloldotta a zárat én pedig kiestem az autóból.
Szabadság!- pattantam fel.
Ne olyan hevesen néni!-állt meg előttem egy mérges kislány.
Szia Picuri.- mosolyogtam. 
Nem fagyok Picuri!- selypített mérgesen.
Oké, értem. Akkor ki vagy?-guggoltam le, hogy rendesen lássam a Törpilla arcát.
A nevem Priscilla Monro!- mondta haragosan.
Értem, Priscilla. Mit szeretnél?-mosolyogtam kedvesen.
Önnek csak Priscilla Hercegnőkisasszony!- dobbantott.
Értem, őfelsége.-hajtottam le a fejem.
Ő pedig itt a legjobb barátnőm!- mutatott a távolban közeledő másik dühös kislányra.
Rendben, jó napot kívánok felség.-hajoltam meg a lila tütüs lányka előtt.
Ő nem hercegnő te buta!- forgatta szemeit Priscilla.
Akkor ki?-kérdeztem.
Martina Stueszel!- selypített a kis lila tütüs Martina.
Tényleg? Te vagy Martina Stoessel?-kérdeztem.
Igen! Én fagyok az igazi!-magyarázta.
Nem hinném.-mosolyogtam.
Pedig ő az igazi!- védte Priscilla.
Igen? Akkor én ki vagyok?-mosolyogtam.
Egy idegen néni aki ellopta a triciklinket!- toporzékolt.
Figyelj, "Martina"..-kezdtem türelmetlenül.
Ha tényleg te vagy az igazi, akkor énekelj nekünk valamit, hogy elhiggyük.-mutattam Sarahra és Franra.
Oké, hát akkor.. En Mi Mundo!- kezdte rázni a csípőjét.
Egy, két, há'!- számolt be Priscilla mire a kis barátnője énekelni kezdett.
Tini hagyd, ő csak egy kis csaj!- súgta a fülembe Fran.
Én vagyok Martina, ezt mindenki tudja!-feleseltem.
Tini, ők négy éves kislányok!- ragadta meg a karom.
Hé te banya!- szólalt meg Priscilla.
Ezt kikérem magamnak! Most leszek öt!- sipákoltak.Tényleg? Én veletek ellentétben most leszek tizennyolc. Tudjátok mit jelent ez?- vigyorogtam.
Bomlásnak tetszett indulni?-vigyorgott "Martina"
Te kis..!- ugrottam neki, de szerencséjükre Fran lefogott.
Kérem a tricikliket!- követelt Priscilla.
Itt vannak!-rakta eléjük Sarah.
Köszi, puszi, pápá!- pattantak fel mind a ketten.
Martina Stoessel és Priscilla királykisasszony ezennel lelép!- csettintgetett a lila tütüs.
De én vagyok Martina Stoessel!- üvöltöttem idegbeteg módon.
Törődj bele, balfék!- kiabáltak vissza, majd elhajtottak.
Megverem!- rohantam utánuk, de Sarah úgy megrántotta a kezem, hogy kifeküdtem.
Áú..-fogtam meg a fejem.
Menjünk inkább be!- mondta Sarah, majd közeledni kezdtünk a házunk felé.
Siess, mert készülődni kell!- sürgettek, majd mind a hárman betértünk a nappaliba.
Nyugi van!- röhögtem majd mind a hárman megtorpantunk.
Atyaég..-motyogtam kétségbeesetten, a hívatlan vendégek láttán...

   

                                      Continuará..
                                                folytatjuk...

Hola Chicas!
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a roppant hosszú részt. Remélem tetszett nektek, és röhögtetek is rajta egy kicsikét. :)
Holnap utánra várható az utolsó rész a hosszú, hosszú Juntada Tinisrta-ból!
Köszönöm szépen a kitartást, sziasztok! :)

Buenos Noches! Adiós! <3 

Sección 5 - Juntada Tinista 2

Hola Chicas! :) 
Itt a legújabb rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Hát, nekem nagyon tetszik, remélem nektek is fog. 
Az előző részt, durván fejeztem be, hogy érdekfeszítőbb legyen. 
A legfontosabb! Bocsássatok meg ha sokat kések a résszel, csak közben könyvet írok belőle, abból idézgetek! :) 
Hamarosan tartok szavazást, ha legalább három pár összeállt a történetben. Szeretném tudni, hogy ki a kedvencetek. :) 
Na, nem is szaporítom a szót. :D
Duma OFF!
Fantázia ON! 



Folytatás..

Mi a büdös franc?!- üvöltött Jorge.
A szemei csak úgy szikráztak.
Na most vége van!- gyűrte össze a cetlit, majd ököllel belevert egyet a szekrénybe.
Jorge, normális vagy? Állj már meg!-rohantam utána.
Tini! Most mi van?-kiabált utánam Facu.
Hívjátok Sergio-t!- mondtam majd a villám sebességgel rohanó Jorge után siettem.
Amikor beértünk a táncterembe mind a ketten Ruggero-t kezdtük el keresni. Én azért, hogy megmentsem, Jorge pedig... Hagyjuk. Maradjunk annyiban, hogy mentőbe juttatná Ru-t.
Megvagy!- szúrta ki Jorge Ruggero-t.
Véged van öcsém!- rohant neki de Rugge gyorsan mögém rohant.
Állj!- kiabáltam mire Jorge keze az arcom előtt állt meg.
Tudom, hogy szeretsz!- mondtam.
Hogy jön ez ide?-kérdezte idegesen.
Ha engem szeretsz, akkor nem érsz hozzá egy ujjal se!- tártam szét a karom, jelezve, hogy hagyja békén a barátomat.
Hogy volt képed?! Ő volt az egyetlen akit nem rontottál meg, erre tessék! Holt részegre itatod és lealázod! Mi lenne ha eltűnnél és vissza se jönnél?! Még tizenhét éves! Velem, vagy egy veled egykorúval elmehetsz, de ha a szülei tudnák, biztos agyonütnék őt! Most szólok utoljára! Ne érj hozzá, ne szólj hozzá, ne nézz rá! Remélem megérted, mert ha nem, nem érdekel Tini, az öklöm összefut az arcoddal! Világos?- kiabált Jorge.
Persze, szerinted miattam van az egész?- fintorgott tök nyugodtan Rugge.
Ki már miatt lenne! Van annyi esze, hogy egyedül nem megy el INNI!-üvöltött.
Aha, ugye tudod hogy Tini, azért ment el inni, mert látta a jelenetedet Stephie-vel?! Annyira összetörted, mert látott mással, hallotta amit mondtál neki, hogy inkább szenvedett minthogy tovább lásson titeket?! Erre ugyenem gondol Ego Blanco uraság!- üvöltötte Ruggero a színtiszta igazat.
Mi? Tini, te tényleg lestél és hallgatóztál?!- nézett  rám.
Én?! Hát, bementem az öltözőbe, ahol faltátok egymást, utána pedig hallottam, hogy azt mondod neki, hogy imádod, szereted plusz egyszer ő lesz Mrs. Blanco! Legyen, kit érdekel?! Amúgyis, Stephie bejelentette.. Soha többet, nem zaklatlak! Hogy őt idézzem; " Örülök, hogy lekoptál végre a pasimról. Szegény Jorge eléggé depis volt, mert nem tudta, hogy milyen módon közölje veled, hogy megkérte a kezem!"..-üvöltöttem mire Jorge arca eltorzult.
Ezt honnan veszed?!- kérdezte.
A menasszonyodtól kérdezd! De ha lehet a pasim hagyd békén! Nem csak te tehetsz "csodát" mások arcával, remélem világosan fogalmaztam!-mondtam majd Ruggero kezét megfogva elhagytuk a termet, ismét.
A könnyeim ezerrel potyogtak szerteszét az arcomról. Ez életem legrosszabb napja! 
Lassíts már!- kérlelt Rugge aki már szinte repült mögöttem.
Nem reagáltam rá, egyenesen a lányöltöző felé rohantam.
Tini, kérlek állj meg!- kért újra Ruggero, de én abban a pillanatban elengettem a kezét és berohantam a lány öltözőben, majd becsaptam magam után az ajtót. Szerencsémre pont nem volt bent senki, így hát, szabadjára engedtem az érzéseim. Kiabáltam, ahogy csak tudtam, a könnyeimtől a sminkem is teljesen elmosódott, szörnyen éreztem magam. Végső elkeseredésemben, nekidőltem a falnak, majd szépen a földre csúsztam. Összekuporodtam, mint egy kismacska, és azért imádkoztam, hogy ez az egész csak egy rossz álom legyen. Arra vártam, hogy anya bekopogjon az ajtón, és azt kiabálja, hogy "Tini, ébresztő, elkésel!" de nem.. Senki nem jött be az ajtón, senkit se érdekeltem.. A folyosóról beszűrődő hangok is csak azt jelentették, hogy eltűntem. Röhögés, zenélés, boldogság. Legalább Berta vagy Sergio jött volna be Az is elég lett volna ha véletlenül.. Ilyenkor érzi az ember, hogy mekkora egy idióta, mert mindenkit aki valaha fontos volt neki, így ellök magától. A szívem darabokra  tört, érzem, ahogy szilánkos darabjai vágják a belsőm. Könnyeim egyre forróbbak lettek, mire már fájt ez a nagy sírás, de nem bírtam abbahagyni. Egy kis idő múlva, nagy röhögésre lettem figyelmes. 
Gyertek már!- hallottam egy távoli boldog női hangot. Gondoltam felállok, nem sajnáltatom magam, de komoly mozdulataimat megakadályozta a fejembe nyilalló fájdalom. Nem volt erőm felállni, aki meglát, legalább megtudja, hogy nekem is van szívem.. ami ezúttal darabokra tört.
Megyünk, ne sürgess!- szólalt meg ismét egy ismerős hang.
Tudtam, hogy itt felejtettem valamit, hiányzott a telefonom.-nyitott be Lodo, mögötte pedig Mechi és Cande.
Te jó ég..-kapott a szájához Cande.
Tini, jól vagy?- ugrott át a padokon Mechi, majd egyenesen mellém ugrott. Nem mondtam semmit csak nyeltem egy nagyot és megpróbáltam visszatartani a könnyeim vízesését. 
Minden rendben?- sietett hozzánk Cande és Lodo.
Nincs..-motyogtam a fejemet csóválva.
Mi történt?- kérdezte halkan Mechi.
Semmi..-motyogtam.
Lányok, szólnátok Ruggero-nak, hogy beszédem van vele?-kérdezte kedvesen Mechi, olyan "Kérlek, hagyjatok magunkra" stílusban.
Igen, szólunk Sergio-nak is, hogy ne kezdje el a próbát.-mosolygott Lodo.
Szeretünk.-simította meg a térdem Cande.
Köszönöm..-motyogtam, a tekintetem fel sem emelve a földről.
Szólunk.-mondta Lodo majd legjobb barátnője kezét megragadva kisétáltak az öltözőből.
Na, mi történt?-kérdezte ismét Mechi amikor a lányok elhagyták az öltözőt.
Szeretlek.. Kérlek ne haragudj.. Nem bírom ki nélküled..-motyogtam majd újra elszabadultak a könnyeim.
Jaj kicsim, ne sírj már!- mondta Mechi majd megölelt. Amikor hozzámért olyan jó érzés töltött el, úgy öleltem ahogy csak tudtam, mintha sose szerettek volna és ő lenne a felszabadítóm. Az arcom a vállába fúrtam és azt kívántam, hogy sose engedjen el. 
Na, mi történt?-tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
Hosszú..-töröltem le a könnyeim.
Időm, mint a tenger.-mosolygott majd leült mellém.
Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap kibuktam Jorge és Stephie miatt..-kezdtem.
Folytasd..-bólogatott Mechi.
Ugye annyira letörtem, hogy bulizni akartam. Felhívtam Ruggero-t, hogy menjünk el valahova. Amikor odaértünk kicsit furcsa volt a környezet, de hamar megszoktuk. Sokat ittünk és táncoltunk, nagyon jól elvoltunk. Arra emlékszem még, hogy Miranda Cosgrove-al partiztunk. Ám, amikor kilenc óra lett, elkezdtünk üzengetni. Én ha jól emlékszem, Sarah-nak írtam üzenetet, mire értem jött. Holt részegek voltunk, mind a ketten. Rugge annyira magán kívül volt, hogy mindenben hasra esett. Ő is elkezdett üzengetni, csak ő véletlen Jorge-nak kezdett el írni. Jorge az üzikből kiszúrta, hogy Rugge részeg, szóval ő is elindult a bárba ahol voltunk.. Majdnem csókolóztunk is, de szerencsére nem, csak nagyon kivoltunk.. Szóval, ez volt olyan nagy titok..- magyaráztam félve Mechi reakciójától.
Azt a..-sóhajtott.
Ne haragudj, hogy nem mondtam el először, csak Jorge miatt is aggódnom kellett, hogy Rugge kikotyogta-e az este folyamán.-mondtam szomorúan.
Semmi baj. Én nem fogom leharapni érte a fejed. Hamarosan tizennyolc éves leszel, és tudod, hogy minden helyzetben melletted állok és a legjobb barátnőd vagyok.-mosolygott mire megfogtam a kezét.
Na, de miért vagy itt bent és miért sírsz? Ezt még nem mesélted.-mosolygott.
Ja, tényleg..-mondtam majd folytatni kezdtem.
Ma amikor bementem a terembe, Rugge egyből lerohant, hogy volt-e valami velem. Megkérdeztem, hogy mondott-e valamit Jorge-nak. Azt mondta, hogy semmit. Erre azt válaszoltam, hogy oké, Jorge ne is tudjon semmit. Ekkor sajnos Jorge megjelent mögöttem és elkezdett kérdezősködni, hogy mit nem szabad neki elmondani. Nem bírtam mit kitalálni ezért Rugge mentett meg, aki azt mondta, hogy azt nem kéne elmondani neki, hogy Rugge a pasim. Jorge erre bevonult az öltözőbe, de megjelent Stephie. Gratulált a kapcsolatunkhoz, és közölte, hogy olyan dolog van a birtokában, ami egy életre véget vet mindennek Jorge és köztem. Eleinte nem hittük el, de utána előhúzott egy képet, ami a discoban készült.. Holt részegek vagyunk rajta Ruggero-val és paróka van rajtunk. Stephie azt mondta, hogy a számla is megvan, csak az az öltözőben. Nem akartam, hogy Jorge így tudja meg, úgyhogy félrelöktem Stephie-t és berontottam a fiúöltözőbe. A srácok pont öltöztek, úgyhogy láttam ahogy Xabin nincs nadrág, Nicon pedig póló.. Megkérdeztem, hogy Jorge merre van és akkor megjelent ő is póló nélkül. Beráncigált a szekrények mögé, én pedig kérdezgetni kezdtem a cetlivel kapcsolatban. Előhúzta a zsebéből és azt mondta, hogy nem adja oda. Kérleltem de csak elolvasta.. A számlán, öt korsó sör és három pohár Neon-Lights ára szerepelt, plusz az én aláírásom.. Jorge annyira dühbe gurult, hogy meg akarta verni Ruggero-t. Ekkor én védtem meg és Rugge kitálalt mindent.. Azt, hogy hallgatóztam és leskelődtem, ezért tudtam mindent.. Jorge nem mondott semmit, csak én annyit, hogy ha hozzáér Ruggero-hoz bajok lesznek.. Azt mondtam, hogyha engem szeret nem bántja.. nem is bántotta..-meséltem a könnyeimmel küzködve.
De legalább megtudtad, hogy Jorge szeret.-mosolygott Mechi.
De Stephie közölte, hogy örül, hogy összejöttem Ruggero-val, mert így végre Jorge nem lesz depis azért, mert én a kegyeiért töröm magam.. Plusz, gond nélkül bejelentheti, hogy megkérte Stephie kezét..-mondtam majd újra könnyezni kezdtem.
Te jó ég..-dőlt a falnak Mechi.
Szóval, láttad Xabit félmeztelenül, jársz Ruggero-val, Stephie egy szemétláda állat és esküvő lesz?- sorolta Mechi.
Körülbelül..-mondtam.
Na, és milyen volt?- mosolygott.
Xabi nadrág nélkül?- néztem rá furán.
Nem!- csapott vállon mire elnevettem magam.
Akkor?- mosolyogtam.
Milyen volt járni Ruggero-val?-mosolygott.
Van egy kis baki..-vettem mély levegőt.
Mi?-csillant fel a szeme.
Jorge nem tudja, hogy miért találta ki Rugge ezt az egészet.. Sőt! Azt hiszi, hogy komolyan együtt vagyunk...-motyogtam.
Akkor nyakig kakiban vagy..-sóhajtott reményvesztetten.

Tudom..-mondtam majd ismét könnybe lábadt a szemem.

Na, ne! Elég volt, ezt már nem!-dörzsölte a szemem Mechi a könnyeim láttán.

Neked meg mi bajod?!- kérdeztem ijedten.

Hagyd abba ezt a nagy bőgést! Elég volt, érted? ELÉG!- állt fel a földről.

Most akkor te is itt hagysz?-kérdeztem.

Nem, dehogy is! Szépen előveszem a sminkkészletem, és olyan gyönyörű Tinit varázsolok belőled, aki nem ismeri a "szerelmi fájdalom" szót.-mosolygott lelkesen majd egy határozott mozdulattal felrántott a földről.

Mechi, elsírtam a szemem, lüktet a fejem és a  szívem éles szilánkjai meg szétszedik a mellkasom..Menthetetlen vagyok!-mondtam.

Nem vagy az, ülj le!- mosolygott Mechi, mire elhelyezkedtem a fotelba.

Csukd be a szemed!-mosolygott.

Oké, de ne varázsolj belőlem még rémesebb szörnyet, mint amilyen vagyok..-mondtam szomorúan majd behunytam a szemem. Amikor éreztem, hogy Mechi hozzáér a bőrömhöz a szemhéjfestékkel úgy éreztem, mintha elaludtam volna. Minden porcikám ellazult, hátradőltem a fotelba, és hagytam, hogy a gondolataim elszabaduljanak. El is szundítottam, hisz egész éjszaka én voltam a "nagy ember". Álmomban egy gyönyörűszép helyre kerültem, egy vízesés mellé. Az égből egy kis fehér kunyhót láttam. Angyal lehettem talán, hisz lebegtem és láthatatlan voltam. Leszálltam a földre, meztelen talpamat, csiklandozta a bársonyos fű. Az egyik ablak tárva nyitva volt. Benéztem a kis lyukon és két boldog gyermeket pillantottam meg, akik éppen az ágyon ugráltak. Éppen beljebb mentem volna, amikor a másik szobából férfi hangokat hallottam.

Seba, Violetta! Megjöttünk kicsikéim.-sétált be a szobába egy helyes, magas férfi. 

Apuci!- ugrott a kisfiú az apja nyakába.

 Szia Seba!- ölelte át fiát.

 Apuci..-állt az ágyra a csöppnyi kislány.

Szia Violetta.-adott puszit lánya fejére.

Anyuci hol van?-motyogta barna fürtjei alól.

Hát..-gondolkozott az apuka, mire felkiáltott egy női hang.

Anyuci a láthatáron!-rontott be az ajtón egy álomszép és boldog nő.

Anyuci!- ugrott a nyakába az aprócska kislány.

Vilu!- forgatta meg a kislányát.

Szejetjek.-sejpített, ami az ő korában még természetes volt.

Én és téged.-érzékenyült el az anyuka.

Nehogy sírj nekem Nucha!- szólt rá a férje mire egyből elmosolyodott.

Dehogy sírok. Az a korszak elmúlt!-mosolygott.

Ez az én életem szerelme.-mosolygott a férje, majd a feleségét magához húzta és gyengéden megcsókolta.

Szeretlek.mondta a nő.

Én is téged.-mondta egyszerre a férfi és a két kisgyerek.

Úgy éreztem itt a pillanat, hogy közbelépjek, azaz közelebbről lássam azt a két felnőtt embert. Ám, amikor áthúztam volna magam az ablakkereten, valami visszahúzott. Minden erőmmel azon voltam, hogy be bírjak menni de nem sikerült. Egy hirtelen jövő erős fuvallat, kirántott az ablakból, egyenesen az égbe.

Ne!- kiabáltam, de hiába. Felkeltem.

Tini, jól vagy?- rángatta a vállam Mechi.

Mi? Ki? Mi történt?- riadtam fel.

Semmi baj, elszundítottál. Biztos a tegnapi buli így kimerített.-mosolygott...

                                                                    Continuará...

                                                           folytatjuk...

Na akkor, ennyi lett volna mára, remélem tetszett a rész, komizzatok, jelöljetek. :)

A következő rész holnapután jön, remélem addig is ajánlotok és persze lelkesen követtek. 

Addig is, óvakodjatok a Stephie fajtáktól, ne igyatok a zöld hajú srácokkal, de a LEGFONTOSABB! Mindig hallgassatok a "Kérem ne zavarjanak" táblára, mert ha berontasz, ki tudja mit látsz :) 

Adiós! Buenos  Noches!