Sección 6 - Juntada Tinista 3

Hola! 
Itt az utolsó ELŐTTI rész a Juntada Tinista részeiből! :) 
Ezzel jelentem be, hogy VISSZATÉRTEM! 



Úgy éreztem itt a pillanat, hogy közbelépjek, azaz közelebbről lássam azt a két felnőtt embert. Ám, amikor áthúztam volna magam az ablakkereten, valami visszahúzott. Minden erőmmel azon voltam, hogy be bírjak menni de nem sikerült. Egy hirtelen jövő erős fuvallat, kirántott az ablakból, egyenesen az égbe.
Ne!- kiabáltam, de hiába. Felkeltem.
Tini, jól vagy?- rángatta a vállam Mechi.
Mi? Ki? Mi történt?- riadtam fel.
Semmi baj, elszundítottál. Biztos a tegnapi buli így kimerített.-mosolygott.
Álmodtam is.-mondtam.
Mit?-kérdezte majd leült a fotel karfájára.
Hát, valami vízesés melletti házikóról. Boldog család élt benne. Két gyerek és két szülő.. Az egyik gyerek neve Seba a másik gyereké pedig Violetta volt. Az anyjuk neve Nucha.-idéztem fel az emlék maradványokat.
Az valami becenév lehet?-kérdezte.
Miért?-pillantottam rá.
Mert nincs olyan név, hogy Nucha. Maximum becenév.-mosolygott.
Á, hagyjuk.-mosolyogtam.
Oké, a csodát megnézed amit műveltem?-kérdezte a tükröt a kezében szorongatva.
Igen, mutasd.-sóhajtottam majd kikaptam a kezéből a tárgyat.
Te jó ég.-csillant fel a szemem. Mechi csodát művelt! Az arcom gyönyörű volt, ragyogott, a szemeim szintén, kicsit se látni, hogy a szívem szilánkokra tört.
Ennyire borzasztó?-kérdezte szomorúan.
Dehogyis! Csodát tettél Mercedes! Istenem, imádlak!-öleltem át szorosan.
Köszönöm, tényleg meseszép vagy.-mosolygott.
Na, kimegyünk? Szerintem mindenki aggódik, hogy mi van veled.-mosolygott.
Oké, menjünk.-bólintottam majd felálltam és távoztunk az öltözőből.
Lassan sétáltam a táncterem felé, attól féltem, hogy amint bemegyek, mindenki tüzes fáklyákkal fog dobálni, mint az égetni való boszorkányokat. Mechi látta, hogy félek, ezért lassan megfogta a kezem és rám mosolygott.
Nincs mitől félned.-mosolygott.
Ha te itt vagy, nincs is mitől.-mosolyogtam.
Na, menj.-lökött előre Mechi. Nem mondtam semmit, csak bólintottam és lassan besétáltunk az ajtón. Teljesen túlreagáltam. Senki nem kiabált velem, senkinél nem volt fáklya.
Tini.-ölelt át szorosan Rugge.
Jól vagy?-kérdezte. 
Igen.-válaszoltam majd egy baráti puszit adtam az arcára, mire teljesen elpirult.
Tini!- ölelt meg Lodo és Cande is.
Mizu?-kérdezték.
Semmi, mi lenne?-mosolyogtam.
Semmi.-bólogattak mosolyogva.
Tini, minden oké?-kérdezte Xabi.
Miért ne lenne?- röhögtem kínomban.
Mert láttál engem nadrág nélkül..-vigyorgott kínosan.
Hogy mi van?!- nézett felháborodva Xabi-ra Cande, Lodo és Rugge.
Hagyjuk, hosszú.-röhögtünk.
Sziasztok, srácok.-sétált be Sergio.
Jónapot.-köszönt mindneki egyszerre.
Na, milyen galiba volt itt?-kérdezte.
Semmilyen. Egy hülye félreértés..-mosolyogtam.
Értem, oké. Akkor biztos vicces, mert röhögsz rajta de nem hallgatjuk meg, mert idő van! Négy óra és Juntada!-idegeskedett Sergio.
Srácok, mivel késésben vagyunk, mi lenne ha azok akik nem lépnek fel ma, szépen hazamennének és csak holnap jönnének be?- kérdezte félénken Sergio.
Oké..-bólogattak egyszerre.
De akkor mindenki gyakorolja este a szövegét, hisz utolsó forgatás! Koreográfiát pedig holnap reggel hattól este hatig nézünk!- mondta Sergio mire a bordog arcok mind elszontyolodtak.
Ha ilyen arcot vágtok, akkor holnap reggel négykor várlak titeket.-vigyorgott mire mindenkinek széles mosoly ült a szájára.
Na azért.-fordított hátat a tömegnek.
Minden rendben lesz?-kérdezte aggódva Rugge.
Igen, nincs mitől félned.-mosolyogtam majd boldogan megöleltem.
Ruggero, menned kéne..-mondta Jorge keresztbe tett karokkal.
Megyek, mert kifolyna a szeme ha tovább kéne bámulnia engem.-röhögött Rugge.
Oké, holnap találkozunk.-mosolyogtam majd elhagyta a termet.
Látod, hogy Jorge milyen szemekkel nézett titeket?-súgta a fülembe Mechi.
Igen, azért lépett le Rugge.-válaszoltam.
Nyugi, egy hét és sírva könyörög a kegyeidért, meglásd.-súgta gonoszan.
Ne aggódj, ha rajtam múlik, holnapra az ablakom előtt énekli a Voy Por ti-t!-hunyorogtam bosszúsan.
Ez az csajszi, igazi Ludmila vagy..-pacsiztunk össze.
És még semmit se láttál!- csóváltam a fejem.
Srácok, álljatok be! Tini, veled kezdjük, mégpedig a...-nézte a listát.
Hoy somos más.-mosolygott rám Sergio.
Oké.-vettem mély levegőt, majd a terem közepére sétáltam.
Egy, két, há'-számolt be Sergio, mire énekelni kezdtem.
A szám mozgott, a torkomból jöttek a hangok, az agyam mégis más merre koncentrált. Néha az álomra, néha pedig Jorge-ra.
Mire a refrénhez Jorge-ra pillantottam, aki sértődött arckifejezéssel bámult.
Ügyes!- tapsolt a szám végé Sergio.
Köszi..-lihegtem.
Jól vagy?-kérdezte mosolyogva Mechi, aki a számom végére kényelembe helyezte magát.
Hé!-mutattam Mechire aki épp egy szendvicset tömött magába.
Te inkább dalolj!-mutatta fel a sajtos-sonkás-paradicsomos álmot.
Na, melyik jön?-kérdeztem.
Hát, a Podemos.-pillantott fel a listáról.
Na de jó..-motyogtam.
Perfecto..-motyogta Mechi is.
Vettem egy mély levegőt, majd egy nagy "Essünk túl rajta" sóhajtással kifújtam azt.
Tini, ne felejtsd! Képzeld azt, hogy Jorge életed szerelme, próbáld meg átélni a dalt! Szeretném látni az arcotokon a szerelmet. Ne kell élnie, csak most had lássam!-magyarázott. Féltem Jorge szemébe nézni, csak egy másodpercre is.. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, nem bírom kiölni az érzéseket magamból.. A szerelem tüze, amit érzek iránta, kihalhatatlan.
Nem mersz rám nézni..-mondta csalódottan, mégis kicsit önelégülten.
Nem!..-néztem a szemébe.
Nem akarok rád nézni! Nem akarlak látni!-mondtam, majd újra a földet kezdtem bámulni. Nem érdekel, hogy fáj neki.. Az én szívemnek már csak darabjai maradtak, minek a darabkájit, talán soha senki se tudhatja magáénak. E szavak is, két tonnás súlyt foglaltak az ajkaimon. Szőke fürtjeim szép lassan mind a szemembe hulltak, mintha minden porcikám tudná, amit a szívem is, de az agyam nem.
Jorge, te kezded, tudod.-mondta Sergio.
Tudom.-sóhajtott Jorge.
Oké. Egy, két, há'-intett mire elkezdett énekelni.
Nem vagyok madár, hogy repüljek
Nem vagyok festő, hogy képet fessek.
Nem vagyok költő se szobrász,
Csupán az vagyok, aki vagyok.- énekelte Jorge. (spanyolul)
Nem bírtam ki, felemeltem a fejem és egyenesen a szemeibe néztem, majd én is énekelni kezdtem.
Nem tudok olvasni a csillagokból
Nem tudom lehozni a holdat
Nem vagyok az ég, se a nap.
Csupán önmagam vagyok..
Tovább, tovább!-mondta Sergio, mi pedig egymás szemébe meredve folytattuk, egyszerre.
De vannak dolgok amiket igen is tudok,
Gyere ide és megmutatom.
A szemeidben látom, 
Képes vagy rá, csak próbáld meg elképzelni,

Képesek vagyunk a lelkünket megfesteni színekkel
Képesek vagyunk kiáltani, hogy: Yeah!
Képesek vagyunk repülni szárnyak nélkül.
Légy a szövege a dalomnak,
És zárj a hangodba...
Oké, elég lesz.-állította le a zenét Sergio. Én és Jorge egyből abbahagytuk az éneklést. Öt centire álltunk egymástól, egyikünk se mozdult, se előre, se hátra. Lefagyva meredtünk egymás csillogó szemébe. Szavak nélkül beszéltünk, egymás tekintetéből értettük a másikat. Majdnem elveszítettem a fejem, újra létrejött egy szikra, majdnem megcsókoltam.
Srácok..-szólt közbe Mechi.
Igen?- tértem észhez, majd elsiettem Jorgetól.
Máskor, hozzád vágom a szendvicsem!- rántott magához Mechi.
Oké, legalább neked se lesz.-mosolyogtam.
Máskor, hozzád vágom a tűsarkút!- javította ki magát mire elszállt a lelkesedésem.
Ez szép volt srácok, láttam a szerelmet.-dícsért Sergio.
Jó színészek vagyunk.-mosolyogtam ravaszul.
Túl jók.-mosolygott Sergio.
Hát..-csámcsogott Mechi.
Nyugi dagi!- kaptam a fejem Mechi felé.
Pardon?!-háborodott fel Mechi.
Nyugi Gömbi, tudod, hogy imádlak.-mosolyogtam.
Sergio, Tini nem jut el a fellépésre, ha valaki keresi egy árokban megtalálja!- fenyegetett. Erre a megjegyzésére inkább nem szóltam egy szót se, csak lassan hátrálni kezdtem Mechi közeléből.
Én leszek az első aki megtalálja a gödörben!- szólalt meg Jorge, mire én értetlenül a fejemet kezdtem csóválni.
Most mi van?- nézett körbe Jorge de senki se válaszolt.
Hagyjuk fiam..-sóhajtott Sergio.
Te mit szólsz hozzá Gömbi?- fordult kérdőn Mechi felé.
Tudod Blanco, most csillapíthatatlan vágyat érzek az iránt, hogy orrba rúgjalak!- kiabált Mechi, majd haragosan elhagyta a termet.
Srácok, én Mechi után megyek, mert sötét idők következnek ha haragos! Mára ennyi a próba, két óra múlva itt találkozunk majd együtt megyünk a helyszínre!-magyarázott Sergio a laptopjával a kezében.
Megbeszéltük.-bólogattunk Jorge-val.
Oké, akkor sziasztok.-mondta és Mechi után rohant. Amikor Sergio is elhagyta a termet, kínos csönd telepedett le közénk.
Várom már a közös szereplést.-szakította meg a csendet Jorge.
Inkább maradok a gödörben!- mondtam haragosan.
Jaj ugyan már Tini..-mosolygott majd egy gyors mozdulattal puszit nyomott az arcomra és elrohant.
Blanco!- fordultam utána.
Ez jól esett.-kacsintott majd röhögve eltűnt.
Amint Jorge eltűnt, talpig elpirultam. Lüktetett a fülemben a vér, és újra meg újra a Podemos játszódott le a szemem előtt, az arcom pedig újra és újra akarta a puszit Jorge-tól.
Ezt nem hagyom annyiban!- kiáltottam el magam, majd Jorge után rohantam, hogy a nyakába ugorhassak. Kirohantam a teremből, majd mindenkit ellöktem az útból, hogy Jorge-hoz juthassak. Amikor a folyosó végén megláttam ahogy éppen telefonál, neki iramodtam és, mint az idióta rohanni kezdtem.
El az utamból!- üvöltöttem minden elém be vágó dolgozónak.
Majd amikor már majdnem célba értem, Berta vágott be elém a ruhás kocsival. 
Siess Berta!- sürgettem lelkesen.
Bocsi drágám, sietek! Ez itt mind Juntada ruha!- kiabált Berta aki már a lány öltözőbe volt úgy, hogy a ruhás kocsi vége még a tervezőibe volt.
Te jó isten..-áltam le egy pillanatra.
Pápá kicsim.-ért be az öltözőbe Berta. Újra futásnak eredtem volna, de a látvány amit megint magam előtt láttam, felesleges volt futásra..
Elbújtam egy kuka mögé, hogy halljam az egészet. Megjegyzem, borzasztóan büdös kukák.
Jorge!- sipákolt Stephie, majd Jorge nyakába ugrott.
Szia, beszélnünk kellene.-mondta Jorge.
Mi az szerelmem?-röhögött Stephie.
Nagyon fontos dolgot kell mondanom!-mondta komolyan Jorge.
Tudom mit akarsz..-mondta nyugodt hangon Stephie.
Örülök neki.-mosolygott Jorge.
És a válaszom igen! Hozzád megyek!- ugrott Jorge nyakába Stephie mire a térdemről a fenekemre estem. De most nem! Nem hagyom ezt az biztos!
Jorge!- álltam fel a kuka mögül ami megjegyzem hülye látvány lehetett.
Tini?- lepődött meg Jorge.
Mit akar ez a kis senki?- kérdezte Stephie.
Rosszul vagyok tőled Jorge Blanco! Remélem ezt örökre megjegyzed!- kiabáltam teljes torkomból, majd mérgesen elrohantam. Útközbe belevertem egy-két ajtóba de sebaj. 
Az istenit Stephie!- kiabált Jorge majd utánam rohant.
Tini várj kérlek!- rohant utánam.
Kopj le!- kiabáltam.
Na, nem úgy történt ahogy azt megfigyelted!-magyarázkodott.
Jorge, nem érdekel! Azt se értem, hogy mi a francnak mentem utánad! Nem igaz, hogy ilyen hülye vagyok.. Hagytalak volna elmenni, nem tudom, hogy minek akartam a lánykérésnek a szemtanúja lenni!- hadováltam mire kiértünk a stúdió elé.
Azért jöttél utánam, mert szeretsz!- húzta vissza a karom Jorge, majd magához rántott.
Igen! Szeretlek! De te csak bántasz! Az elmúlt napokban folyamatosan bántasz, kínzol, ami nagyon fáj, egyszerűen nem bírom már tovább, felfogod? Nem bírom ezt az egészet csinálni, mert te nem..-magyaráztam de mire észbe kaptam, Jorge csókolt. Istenem, el se hittem. Ugyanolyan mézédes, mint amilyenre emlékeztem. Nem értem a cselekedetét.. Hisz, most voltam fültanúja annak, hogy megkéri Stephie kezét.. Szóval most  aljas vagyok, mert rámozdultam már pasijára? Dehogy vagyok! A pasi mozdult rá, aki történetesen engem csalt meg azzal a kis libával. Szóval, ez csak cserebere. De én többet vissza nem adom! Ezekkel a gondolatokkal küzdve álltam egy helyben, nem mozdultam se jobbra, se balra.. Végül annál maradtam, hogy nem érdekel senki és semmi!
 Szerelmes vagyok, a szívemet követem!- mondtam magamban majd Jorge nyakát átkarolva, erősebben húztam magamhoz.
Jorge átkarolta a derekam majd ő lépett közelebb.
Te jó isten..-motyogta egy hang, ami félbeszakította a pillanatot.
Jorge lassan elengedett, mint akit nem érdekel a leskelődő személy majd rám mosolygott.
Szeretsz..-fejeztem be a mondatom, amit a csók előtt kezdtem el.
Még szép.-mosolygott Jorge majd mind a ketten az ünneprontó felé pillantottunk. Sarah volt. 
Ne törődjetek velem, minden oké. Ti folytassátok, én meg majd ütögetem Jorge-t egy üveggel, hogy csókoljon tovább.-vigyorgott zavartan Sarah miközben elővett egy flakont a táskájából.
Szerintem flakon nélkül is menni fog.-fogta meg a kezem Jorge.
Akkor is ütni foglak..-mosolygott, mint aki megzakkant.
Tudod mit, szerintem a fellépés előtt találkozunk, oké?-kérdezte ijedten Jorge.
Oké, megbeszéltük.-csókolt meg gyorsan, majd Sarah-t nagy ívből kikerülve visszarohant a stúdióba.
Ez meg mi volt?!-háborodtam fel.
Hé, ha a legjobb barátnőd a volt pasijával látod csőrözni, nem kattansz meg?-kérdezte az üveget nyomrogatva.
Te smároltál a bátyámmal!- vágtam vissza.
Az tök más!- vigyorgott.
Hanyagoljuk a témát..-sóhajtottam.
Benne vagyok!- kacsintott, majd előszedte a táskám a háta mögül.
Azt add ide!- kaptam ki a kezéből a kényes tulajdonom.
Nyugi!- emelte fel a kezeit.
Na, akkor JorTini szíve újra dobog?-kérdezte.
MÉG mindig dobog!- mosolyogtam lelkesen.
Ne aggódj, még szívrohamot kap ez a kapcsolat..-köhintett.
Parancsolsz?-kérdeztem.
Hagyjuk..-mosolygott.
Sarah! Ha már itt célozgatsz, akkor nyögd ki végre!-mondtam.
Stephie! Ha Jorge-nak most nem sikerült vele szakítani akkor szerinted sikerülni fog valamikor?-mondta.
De... ő az enyém!-toporzékoltam.
Ezt neki mond..-mosolygott.
Fogom is!-mondtam majd mérgesen megindultam a stúdió felé.
Állj már meg!-kapott fel Sarah. Öcsém, senki se tudja elképzelni mennyi erő van benne.
Letennél?-kérdeztem kalimpálva.
Ne csinálj hülyeséget!-szorított.
Csak átrendezem az arcát, nem bántom!-kiabáltam.
Martina Alejandra Stoessel Muzlera, azonnal állj le és tedd be a kufferod az autóba és húzzunk végre haza, mert esküszöm csodát teszek, világos?!-állított a talpamra.
Oké..-motyogtam ijedt tekintettel.
Na azért!- suhant el mellettem mérgesen.
Egy baj van, nagyasszony.-fontam keresztbe a karjaim.
Mi?-fordult felém.
Sietni kéne haza, de nekünk csak két triciklink van..-mutattam a fűben heverő két járműre.
Csak egy pillanat..-sóhajtott majd elővette a telefonját a zsebéből.
Szia.-köszönt a készülékbe.
Itt vagyunk a stúdiónál, értünk jönnél? Reggel triciklivel jöttünk..-mesélt.
Oké, köszi.. Csak, siess!-magyarázott Sarah.
Én... Szia.-tette le Sarah a telefont.
Kit hívtál?-kérdeztem.
Frant..-sóhajtott.
Mi ez a nagy búbánatos kép?- kérdeztem.
Nem vagyok búbánatos..-mondta.
Látom, hogy van valami bajod! Nem kéne ilyennek lenned, hisz Francisco Stoessel a fiúd.-mosolyogtam.
Nem az!-motyogta félbeszakítva a jókedvem.
De hisz, tegnap megcsókolt.. Azt hiszem, nem vagyok benne biztos, még mindig pink zebrákat látok MINDENHOL!-bámultam mindenfelé paranoiásan. 
Igen, megcsókolt.. De, nem akarok vele lenni..-csóválta a fejét.
Miért nem?-kérdeztem szomorúan.
Mert, nem illünk össze! Tini engem kirúgnak, ha megtudják, hogy a bátyáddal kavarok!- kiabált mire én elhallgattam.
Te meg miről beszélsz?-kérdeztem.
Semmi, felejtsd el..-mondta.
Sarah, már kinyögted!- erőltettem.
Kérlek, nem akarok erről beszélni!- makacskodott.
De, akkor most mi van köztetek?-kérdeztem a fejem lehajtva.
Semmi! Igen, megcsókolt, jó volt de nem érzek iránta semmit.. Egyáltalán semmit! Reggel még máshogy láttam a dolgokat, de itt mindent átgondoltam.. Csak nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy ennyi..-magyarázta mire felemeltem a fejem, amit meg is bántam.
Mit nézel?-kérdezte Sarah.
Tini, úgy nézel ki, mint aki szellemet látott, jól vagy?!- kiabált mire felemeltem a kezem és a háta mögé mutattam. Sarah is megfordult majd hirtelen vissza felém.
A francba..-motyogta.
Tényleg így érzel?-kérdezte a semmiből előkerülő Fran.
Figyelj, én nem akarom, hogy ez véget vessen a barátságunknak!- kezdett magyarázkodni.
Én tényleg kedvellek!- mondta Fran.
De én nem állok készen arra, hogy együtt legyünk.-
Sarah, reggel még nem volt bajod,  a kabátomban ücsörögtél az asztalunknál! Azóta őszintén, mi változott?-kérdezte higgadtan Fran.
Őszintén?-közeledett vészjóslóan Sarah.
Igen! Őszintén akarom hallani!- ragaszkodott.
Jó, láttam egy képet..- kezdte.
Miféle képet?-vett mély levegőt Fran.
Amin egy másik csajjal csókolózol!-vigyorgott gúnyosan.
Hoppá..-motyogta.
Ja.. Hoppá.-néztem meglepett tekintettel. Halvány lila gőzöm se volt Fran új nőjéről.. Mégis, hogy? Mikor? Miért?
Figyelj..-kezdte Fran, de én nem bírtam némán végig hallgatni a sztorit a kezdetek kezdetétől. Kit érdekel a NAGY robbanás? Meg Ádám és Éva? Amúgy is, nudista emberekről nem szívesen hallgatok esti mesét.
Francisco Stoessel, hogy a francba csajoztál be?! Sarah, tegnap óta a csajod, mégis mikor léptél félre?-kiabáltam összezavarodva. 
Tini, lenyugodnál?-kérdezte.
Nem!-kiabáltam.
Várj, megoldom..-mondta Sarah, majd fejbe vert az üveggel, amivel Jorge-ot akarta püfölni.
Hé!-egyenesedtem ki, a fájó pontot dörzsölve.
Mondtam, hogy megoldom.-vont vállat.
De vicces.-nyújtottam ki a nyelvem.
Letépem Muzlera..-mondta rám se pillantva, mire visszahúztam.
Jó, oké.. Szakítsunk, rendben?-kérdezte Fran.
Rendben.-válaszolt gond nélkül az üveges boszorkány.
Most komolyan? Ilyen könnyen szakítotok? Amikor én szakítottam a Yoyi-mal körülbelül egy évig voltam depressziós!-magyaráztam.
Az te vagy!-mondták egyszerre.
Oké, vége.. Attól hazaviszel?-kérdezte Sarah.
Persze, gyertek.-sóhajtott Fran, majd a járműhöz siettünk.
Várjatok!-álltam meg.
Mi történt húgi?-kérdezte Fran.
A tricikliket ne hagyjuk itt!-kiáltottam, majd a két kis pink triciklit a hónom alá csaptam.
Indulhatunk?-tette csípőre a kezeit Sarah.
Aha.-kacsintottam mire Fran elvette a tricikliket és berakta a csomagtartóba.
Irány a Tinilakosztály!-kurjantottam, majd hosszú lábaimmal behuppantam az autóba.

*Úton*

Unatkozok..-mondtam a homlokom az ablaknak támasztva.
Nem baj.-mondta Fran.
De unatkozom! Úgy unatkozom!- kezdtem dalolni.
Ne!- üvöltött hátra Fran.
Hagyd már békén!- védett Sarah.
Ne mond meg, hogy mit tegyek!- kezdtek veszekedni.
Örülj neki, hogy valaki aggódik érted!- 
Én nem szóltam semmit, csak kapkodtam a fejem ide-oda, békésen hallgatva a frappáns szidásokat amik idővel csak rosszabbodtak.
Csönd legyen!- üvöltöttem el magam, arra várva, hogy végre abbahagyják.. Hát, sikerült! -Ti nem utáljátok ha egy filmben, a szereplők veszekednek, üvöltenek egymással és amikor az ártatlan harmadik személy aki a kocsiban ül, felüvölt, pont akkor amikor befejezték? És semmi más nem hallatszik csak annak a szerencsétlennek a kétségbeesett üvöltése? Én igen, UTÁLOM!- 

Basszus, de jókor hallgattok el mind a ketten!-dőltem az ülésnek reménytelenségemben.
Ne aggódj, Francisco uraság nem szereti ha a volt nője rájön dolgokra..-kezdte újra a csipkelődést Sarah.
Pardon?-tette a kezét a füléhez, mint aki nem hall rendesen.
Hallottad, nem ismétlem meg te süket ágyú!- keresztezte karjait, majd elkapta a fejét Frantól.
Pedig már majdnem egy percig csönd volt!- meredtem az ég felé.
Csönd!- fordultak meg mind a ketten.
Oké, ameddig ti itt ölitek egymást, én megosztozok a sütimen ezzel a zebrával!- sértődtem meg.
Tini..-sóhajtott Sarah.
Mi van?-kérdeztem.
Az egy tornacipő.. Melletted pedig nem ül senki..-mondta mire a tenyerembe pillantottam. Egy tornacipő volt a kezemben.
Ráadásul Fran tornacipője!- kezdtem némán fuldokolni, majd leejtettem az életveszélyes ruhadarabot.
Végre megvan!- mosolygott Fran.
Mi?-kérdeztem.
A tornacipőm, két hónapja keresem, de eddig nem találtam.-mosolygott.
Na én kiugrom a mozgó kocsiból!- mondtam elszántan majd elkezdtem a kilincset rángatni.
Gyerekzár.-mondta Sarah.
A francba.-döntöttem a homlokom az üvegnek.
Szerencsémre, pont akkor parkolt le Fran a házunk elé.
Ó Happy day!- vidultam mire Fran feloldotta a zárat én pedig kiestem az autóból.
Szabadság!- pattantam fel.
Ne olyan hevesen néni!-állt meg előttem egy mérges kislány.
Szia Picuri.- mosolyogtam. 
Nem fagyok Picuri!- selypített mérgesen.
Oké, értem. Akkor ki vagy?-guggoltam le, hogy rendesen lássam a Törpilla arcát.
A nevem Priscilla Monro!- mondta haragosan.
Értem, Priscilla. Mit szeretnél?-mosolyogtam kedvesen.
Önnek csak Priscilla Hercegnőkisasszony!- dobbantott.
Értem, őfelsége.-hajtottam le a fejem.
Ő pedig itt a legjobb barátnőm!- mutatott a távolban közeledő másik dühös kislányra.
Rendben, jó napot kívánok felség.-hajoltam meg a lila tütüs lányka előtt.
Ő nem hercegnő te buta!- forgatta szemeit Priscilla.
Akkor ki?-kérdeztem.
Martina Stueszel!- selypített a kis lila tütüs Martina.
Tényleg? Te vagy Martina Stoessel?-kérdeztem.
Igen! Én fagyok az igazi!-magyarázta.
Nem hinném.-mosolyogtam.
Pedig ő az igazi!- védte Priscilla.
Igen? Akkor én ki vagyok?-mosolyogtam.
Egy idegen néni aki ellopta a triciklinket!- toporzékolt.
Figyelj, "Martina"..-kezdtem türelmetlenül.
Ha tényleg te vagy az igazi, akkor énekelj nekünk valamit, hogy elhiggyük.-mutattam Sarahra és Franra.
Oké, hát akkor.. En Mi Mundo!- kezdte rázni a csípőjét.
Egy, két, há'!- számolt be Priscilla mire a kis barátnője énekelni kezdett.
Tini hagyd, ő csak egy kis csaj!- súgta a fülembe Fran.
Én vagyok Martina, ezt mindenki tudja!-feleseltem.
Tini, ők négy éves kislányok!- ragadta meg a karom.
Hé te banya!- szólalt meg Priscilla.
Ezt kikérem magamnak! Most leszek öt!- sipákoltak.Tényleg? Én veletek ellentétben most leszek tizennyolc. Tudjátok mit jelent ez?- vigyorogtam.
Bomlásnak tetszett indulni?-vigyorgott "Martina"
Te kis..!- ugrottam neki, de szerencséjükre Fran lefogott.
Kérem a tricikliket!- követelt Priscilla.
Itt vannak!-rakta eléjük Sarah.
Köszi, puszi, pápá!- pattantak fel mind a ketten.
Martina Stoessel és Priscilla királykisasszony ezennel lelép!- csettintgetett a lila tütüs.
De én vagyok Martina Stoessel!- üvöltöttem idegbeteg módon.
Törődj bele, balfék!- kiabáltak vissza, majd elhajtottak.
Megverem!- rohantam utánuk, de Sarah úgy megrántotta a kezem, hogy kifeküdtem.
Áú..-fogtam meg a fejem.
Menjünk inkább be!- mondta Sarah, majd közeledni kezdtünk a házunk felé.
Siess, mert készülődni kell!- sürgettek, majd mind a hárman betértünk a nappaliba.
Nyugi van!- röhögtem majd mind a hárman megtorpantunk.
Atyaég..-motyogtam kétségbeesetten, a hívatlan vendégek láttán...

   

                                      Continuará..
                                                folytatjuk...

Hola Chicas!
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a roppant hosszú részt. Remélem tetszett nektek, és röhögtetek is rajta egy kicsikét. :)
Holnap utánra várható az utolsó rész a hosszú, hosszú Juntada Tinisrta-ból!
Köszönöm szépen a kitartást, sziasztok! :)

Buenos Noches! Adiós! <3