Sección 24 - Ami a szívemen, az a számon! (Franah)

   Két napja annak, hogy a húgom és a barátja elutaztak. Az első pillanatokban a hajamat téptem az aggodalomtól, de Jorge hajnali háromkor küldött egy üzenetet, hogy minden a legnagyobb rendben. Bár el tudom képzelni, hogy mit csináltak hajnalok hajnalán, ami miatt Jorge-nak csak annyi szó jött a nyelvére, hogy "Minden oké". Esküszöm, ha még jobban megrontja a testvéremet, levágom a farkát és a homlokára ragasztom! Vagy, valami ilyesmi... Istenem, kellett nekem szóba állnom azzal a Sophia gyerekkel, azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány! Örült szőke... 

A hosszas bambulásból törött tányérok zaja ébresztett fel, amik az új pulton csattantak ketté. Ez a két bal kezes idióta! 

- Ruggero, az mahagóni te elmebeteg! - fröcsögtem és egy lépéssel mellette termettem, és egy óriásit sóztam a vállára. 

- Jól van, bocs! Teljesen kétségbe vagyok esve... - morogta. 

- Nem érdekelnek a női problémáid Pasquarelli, azok a tányérok drágábbak, mint az életed, ember! - mérgesen letérdeltem a jeges parkettre és elkezdtem szedegetni a hófehér szilánkokat. 

- Olyan megértő vagy, az anyádtól örökölted? - suttogta bosszúsan. Felvont szemöldökkel felé kaptam a tekintetem, és a tenyerem akaratlanul is ökölbe szorult. - Bocs... De nem csak a te dolgaid alakulnak szarul! - morogta és csalódottan levetette magát egy bárszékre. 
Sosem izgatott más problémája, Ruggero valahogy mégis más. Annyi "együtt töltött idő" és átszenvedett élmény után úgy érzem... Ez a gyerek, LEVAKARHATATLAN! 
- Tudom, hogy még megbánom, de sebaj. Mesélj, haver! - morogtam és törökülésben elhelyezkedtem a szilánkokkal teli kuka mellett. 
- Tételezzük fel, hogy van egy lány, aki tetszik nekem és... Eléggé közel áll hozzád. Igazán tehetséges énekes és színésznő, mondhatnánk azt is, hogy tinicsillag. Nagyon régóta barátok vagyunk, és talán túlságosan is fontos számomra, de... Barátja van. És a kapcsolatuk elég komoly. Egyszer már felhoztam a kettőnk témáját, és tisztáztuk, hogy csak barátok vagyunk, de... Most, hogy Sarah elment és te is ilyen hamar új kapcsolatot kezdtél, úgy érzem, hogy nem szerencsétlenkedhetek tovább! Ezért minél hamarabb összeszedem a bátorságomat és elhívom randizni - regélte rezzenéstelen arccal. Eltartott egy ideig, ameddig feldolgoztam azt a tényt, miszerint Ruggero szerelmes, és amikor leesett a tantusz, fuldokló hadonászással felpattantam a földről. 
- Tartsd távol MiniRu-t a húgomtól, különben esküszöm a homlokodra ragasztom! -
- Hülye vagy? Nem Tiniről beszélek te észkombájn, engem Mechi érdekel! - nyögte ki, mire akaratlanul is felnevettem. 
- Most komoly? -
- Teljes mértékben... -
- Szarban vagy, haver! És erről Tini tud? Hátha tudna segíteni! -
- Nem tudja és nem mondhatod el neki! Francisco, kérlek! Ha elmondanám Tininek akkor egész nap hallgathatnám a hegyi beszédet, miszerint Mercedes érzékeny, meg nem áll készen egy olyan elmebetegre, mint én -
- Ne félj, nem terveztem beavatni. Hogy őszinte legyek hozzád, olyan viharos idők járnak, hogy manapság a húgom a legnagyobb ellengésem... - morogtam, de amint kimondtam, meg is bántam. Francisco, te idióta! - Mármint... Á, hagyjuk. Mázlid van, mert perpillanat Mechi szingli... És ne kérdezd, hogy lehetséges ez, annyit tudok, hogy Xabi félrelépett, de már fél éve körülbelül - tereltem, s közben megzáporoztak az emlékek. Te jó ég, milyen rég volt már. 
- Xabi egy pöcs... De várjunk, mi a baj köztetek? Elmondtad neki, hogy kidobtad Sarah-t és beszereztél helyette egy Shelby-t? - 
- Figyelj, ez... Bonyolult. És te meg ezt nem mondod el neki! Most boldog a barátjával, és ennek örülök. Megérdemli a szerelemet, legalább egy kis ideig - Megint eljárt a szám. Szép! 
-  Jorge szakítani fog? Francisco, ezt nem hagyhatod! A húgod összeroppan... -
- Nem kell az agymosás! Lássuk be, Tini még csak tizennyolc éves, előtte áll az egész élet, és ha jön valaki aki... Különlegesebb? Akkor Jorge fogja magát és lelép, egyenesen Stephie karjaiba, ahol eredetileg is lennie kéne! Úgyis, Jorge szépen hazahozza utána pedig elköltözik. Visszamegy a tökéletes családjához Mexikóba, és éli tovább az életét a haverjaival. Ne legyél naiv, egy huszonnégy és férfinek már tervei vannak. És mind a ketten tudjuk, hogy ha Blanco családot akar, a húgom az utolsó lehetőség lesz a fejében - morogtam szemrebbenés nélkül. 
  Ruggero felvont szemöldökkel fürkészett, majd hitetlenkedve megrázta a fejét, mint aki még maga sem hiszi, hogy ilyet hallott. 
- Nem bírom felfogni, hogy ezt mondtad -
- Ez az igazság. Szeretem a húgomat, mégis, a döntései óriási felelősséggel járnak. Ha én nem vigyázok rá, akkor ki fog? -
- De mi az a szöveg, hogy "Jön valaki, aki különlegesebb"? Különlegesebb, mint Jorge Blanco? Ő egész Dél-Amerika legszexibb férfija, egyben egy feltörekvő énekes az istenért! Tini nem hülye. Tizenhat éves kora óta gürcöl ezért a szerelemért. Ne várd, hogy egyik napról a másikra elfelejti őt, mintha sosem létezett volna - 
- És ezt nem is várom el tőle. Előbb vagy utóbb, de ő is fel fog nőni és átértékeli az életét. Kérlek, értsd meg, nem akarok három hónap múlva a tizenhét éves kishúgom mellett ülni a szülészeten, Ruggero, könyörgöm, próbálj meg megérteni - Magam sem hittem el, hogy ilyeneket mondok, de Ő nem hitt nekem.  Így legyen érzelgős az ember. - Képzeld magad a helyembe, basszus! Ha három hónap múlva jönne a hír Olaszországból, hogy Leó apa lesz, mit szólnál hozzá? Nem ilyen bonyolult az amit pampogok, csak fel kéne fognod a dolgok fontosságát! -
- Elég különös lenne, mivel Leó még csak tizenöt éves! - fröcsögte, mire unottan a homlokomra csaptam. - De amúgy is, mikor lettél te ilyen bölcs? Úgy beszélsz, mint aki már annyi mindent látott a világból... -
- Apa leszek, Ruggero - vágtam közbe. Nem mondott többet. A némaságot kihasználva úgy éreztem, muszáj megmagyaráznom neki, ha nem akarom, hogy elájuljon. Tudom, hogy ebből a helyzetből nem jöhetek ki jól, de muszáj. Ennyivel tartozom a családomnak, és a kisfiamnak. - Igen, jól hallottad. Négy hónapja derült ki, amikor Sarah elutazott. Azért ment el, mert képtelen volt így élni, hiszen, mit gondolnának róla az emberek ha megtudnák? Tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon súlyos dolog, de egyben hét pecsétes titok. Sarah nem egy munka miatt ment el pár hétre, hanem elköltözött. Méghozzá egy olyan helyre, ahol nyugodtan élhet. Ameddig a kisbaba meg nem születik. Tudom, hogy ez így egyszerre nagyon ronda, de meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek. Összesen nyolc ember tudja. Veled együtt kilenc, és ebben a létszámban az itteniek közül senki sincs. Könyörgöm Ruggero, muszáj titokban tartanod! - könyörögtem elfojtott hangon, és letöröltem egy könnycseppet. Istenem, ilyen egy gyáva  férfi...
Némaság telepedett a szobára. Azért imádkoztam, hogy legalább annyit mondjon  "békacomb", de semmi. Életemben először, belé fojtottam a szót. 
- Hogy történt? - morogta maga elé. 
- Tudod, amikor egy férfi és egy nő szeretik egymást... - kezdtem, mire ingerülten a vállamra csapott. 
- Azt tudom, hogy hogyan történt! De azt nem, hogy hogyan fajulhatott eddig a helyzet. Francisco, te hagytad, hogy Sarah elköltözzön, a TE gyerekeddel a szíve alatt, és ráadásul új kapcsolatba is kezdesz valami Brit picsával? Teljesen elment az eszed? -
- Rakd már össze a képet, te analfabéta! Nincs semmiféle Shelby, de miközben a többiek azt hiszik vele beszélek, igazából Sarah van a vonal túlsó felén. Basszus, hogy venné már ki magát az, hogy "Hé, Tini! A huszonegy éves legjobb barátnőddel beszélek, aki Európába költözött az ÉN gyerekemmel, akarsz neki üzenni valamit, vagy majd postán?" - hadonásztam a szememet forgatva. 
- Kik tudják még? - kérdezte, tekintetével a padlót fürkészve. 
- Hát... Te, Sarah és a rokonai, azaz Sophia, Rosalyn, Daniel, Juliet és George, plusz én. -
- Hú, haver, ezzel nagyon megégethetjük magunkat, ugye tudod? -
- Neked semmi közöd hozzá, nem leszel belekeverve, ne aggódj - vágtam rá reflexből. 

És abban a percben, ezt komolyan is gondoltam..! 

~SARAH~

   A fejem lüktetett a fájdalomtól. Nem bírok mit kezdeni magammal! Egész nap fel - alá járkálok a házban, vagy sétálok a parkban, fürdök, eszek, sétálok, boltba megyek, fürdök, fürdök, fürdök. Már lesikáltam az ujjlenyomatom is basszus! Ingerülten a nadrágzsebembe nyúltam és előhalásztam a telefonom. Két hete, miközben a parkban sétáltam, kis híján elgázolt egy biciklis. Olyan emberrel találkoztam, akivel nem hittem volna, hogy valaha viszont találkozunk...

Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. 

- Sarahfina, te vagy az? - szólt bele álmosan a telefonba.

- Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, aludtál? - kérdeztem vörösen égő arccal. 

- Hát, reggel negyed tíz van, nekem pedig tegnap sokáig tartott a munkaidő, de sebaj. Érted megéri, mesélj, minden rendben? - 

- Attól tartok, mindjárt ideg összeroppanást kapok. Szükségem van valakire! - könyörögtem, mire hangosan felnevetett. 

- Mázlid van, pont Lee heverőjén csövezek. Tíz perc és ott vagyok, tarts ki - mondta és kinyomta a telefont. 

- Örök hála... - morogtam magam elé és elhajítottam a mobilomat. 

Kínlódva feltápászkodtam az ágyról, és a köntösömet magam elé terítve kinyitottam az erkélyajtót. A pici egyre jobban pörög, szívem szerint addig korholnám ameddig el nem szundít, de nincs szívem hozzá. Ha magam előtt látom a kisfiamat, megenyhülök. Bárcsak Francisco is itt lenne velünk. Hamar elhessegettem a kínzó gondolatokat és copfba kötöttem a hajam. Remegő térddel a tükör elé lépdeltem, és széttártam a köpenyem. A fehér atlétámon keresztül tökéletesen látszik a hasam. Noah egyre többször van fenn, néha még beszélek is hozzá, és Tini dalait dúdolom neki. Imádja hallgatni a nagynénjét. Olykor régi videókat nézek, amiken Tini és Francisco van. Ilyenkor a legmozgékonyabb. 

Egy biztos; Imádni fogja a nagynénjét és az apukáját. 

Pár perc múlva, kopognak. Széles vigyorral az arcomon az ajtóhoz ugrándozok és felkattintom a zárat. 

- Megjött a Mikulás! - sipított és rikító rózsaszín haján egy Mikulásos fejdísz virított, kezében egy doboz gőzölgő pizza. 

- A te mikulásod lehetséges, az enyém viszont még öt hónapig otthon marad - morogtam és megvártam még beljebb lép, majd becsaptam az ajtót. 

- Borzalmas humorod van, remélem tudod... - fröcsögte és levetette magát az ágyamra. 

- El kell szomorítanom kedvesem, képzeld, Francisco pont a humorom miatt szeretett belém. Szóval tévedsz, Yianna, ó te mindent tudó! - mondtam és hangosan felnevettem. 

- Irigyellek. Komolyan mondom. Mindened megvan amire egy ember vágyhat... -

- Nagyobb szarban vagyok, mint azt ahogy te el tudod képzelni, Yio - morogtam és elvettem egy jókora szeletet a sajtos pizzából. 

- A Stoessel név már nem ment fel, vagy mi? - kérdezte, mire sértetten a vállára csaptam.

- Először is, hagyd békén a családomat! Másodszor pedig, nem kérek a segítségükből. Túlságosan elfoglaltak... -

- És inkább bugyuta koncertekre járnak ahelyett, hogy melletted legyenek? Szép, mondhatom! -

- De mekkora szerencse, hogy te itt vagy nekem, igaz? - kérdeztem vigyorogva. 

- Ez csak természetes! Igazi mázlista vagy... -

- Te meg egy egoista állat! - hurrogtam és a fejemet hátraszegve hangosan felsóhajtottam.

- Tudunk már valamit a kis pocaklakóról? -

- Kisfiú lesz. A neve pedig Noah...! - 

- Á, tényleg? Noah Stoessel! Hú, ennek Grammy szaga van... - morogta és a hatás kedvéért a levegőbe szippantott. 

- Hogy jutottunk idáig? - kérdeztem nevetve. - Ellenségek voltunk, most pedig barátnők. Szép teljesítmény! -

- Változik a világ. Mi is változunk. - 

- Az biztos, barátnőm. Az, biztos... - morogtam magam elé, és befaltam egy egész pizzát.
Ez egy különös barátság, különleges kezdete...!  

Helló mindenkinek! Remélem a bejedzés végét is elolvassák páran, mert az lenne a kérdésem, hogy a következő rész, kinek a szemszögéből játszódjon? Akire a legtöbben szavaznak, az lesz...!