Sección 27 - Már magamnak is hazudnom kell?

  Az éjszaka tökéletesen telt. Vagyis, amire emlékszem belőle. Minden összemosódik onnantól, hogy Jorge dühbe gurult. A fejemhez vágta, hogy felneveli Valerie-t, és Mexikóba költözik. Ez túl sok volt egyszerre! 
- Merre kalandozol? - kérdezte Lola, és ajkához emelte a gőzölgő teáscsészét. 
- Ennyire látszik? - szakadt ki belőlem és erőtlenül beleittam a kávémba. - Nem tudom hová tenni a dolgokat. Annyira szükségem lenne valakire, akinek kiadhatom a mérgemet és kiüvölthetném a gondjaimat! - morogtam. 
- Megpróbálok nem megsértődni - suttogta, és sajnálkozó tekintetem láttán halkan felkuncogott. - Ne aggódj annyit, Tini. Tudom, hogy ez az egész helyzet eléggé bizarr lehet számodra, de csak azért, mert meg sem próbálod megérteni - 
- Jaj, ne kezd! Jorge is pontosan ugyanezt mondta az éjszaka... - kezdtem panaszosan, mire hitetlen tekintettel meredt rám. - Próbáld meg nem félreérteni a helyzetet, könyörgöm! -
- Figyelj, Tini! Nagyon szeretlek téged, mert kivételes ember vagy, emellett kiváló barátnő. És nem akarok elhamarkodni semmit, de talán előbb - utóbb sógornők is, ezért merem azt mondani neked, hogy vigyázz magadra. Tizennyolc éves vagy, és szerelmes. Ez teljesen érthető, de muszáj tisztán látnod a dolgokat. Nem lehetsz féltékeny azért, ami nincs. Nem okolhatod azért a bátyámat, mert fel akar nőni. Én csodálom benne. Hiszen, két éve még egy piszkos kiskölyök volt, most meg... Komoly kapcsolatot ápol egy mesés nővel, és hamarosan élete legnagyobb döntését hozza meg a testvére kedvéért. Nem mondhatod, hogy felelőtlen azért, mert ki akar próbálni valami olyat, ami nem egy örök életre szól. Veled akar lenni, és ha elég erős a kapcsolatotok, kibírod azt a kis időt, amit Mexikóvárosban tölt majd a családjával, és a régi barátaival. - Sosem láttam még ilyennek Lolát. Annyira egyenes és kiegyensúlyozott. Régen sosem ilyennek láttam őt. Mindig az alacsony, szürke, tépett hajú veréb volt aki megpróbált eltűnni a tömegben. Most pedig egy érett, felelősségteljes nő. Helyesbítek, édesanya. 
- Bocsánatkéréssel tartozom. Azt hittem, hogy sosem fogom megbocsátani azt, hogy átvertél és becsaptál, de... Már el is felejtettem. Igazatok van, nem is akartalak megérteni benneteket! Amit pedig én sajnálok! Nagyon fontos számomra a barátságod, és végtelenül boldog vagyok azért, hogy az egyik legjobb barátnőm átérzett egy ilyen csodálatos pillanatot. Büszke vagyok rád Lola, és remélem képes vagy megbocsátani nekem - dübörgő szívvel mondtam a magamét, és amikor felpillantottam Lola könnyekkel teli szemeibe meredtem. 
- Muszáj mindig megríkatnod, te szégyentelen? - kérdezte kényszeredetten, majd jóízűen felkacagott. Végre megkönnyebbülést éreztem... 
- Vajon milyen lesz az én gyerekem? - kérdeztem tanakodva, mire felvont szemöldökkel felém kapta a tekintetét. 
- Szerintem ezen még egy picit korai tanakodni, nem gondolod? - 
- Szöget ütött a fejembe. Te vagy az egyetlen barátnőm, aki teherbe esett és... Olyan furcsa érzés, érted? Nem is tudom elképzelni, hogy mi lenne velem, ha Mechi-vel történt volna, vagy esetleg Sarah-val. Te jó isten, bele sem merek gondolni! - sopánkodtam megborzongva és könyökömet az asztalnak támasztottam. 
- Ezt inkább meg sem hallottam! - vágta rá ingerülten. - Miért lenne baj, ha a két legjobb barátnőd gyermeket várna? Bűn, vagy mi a fene? - kérdezte felvont szemöldökkel, bár komoly hangnemében éreztem a megnyugtató puhaságot, miszerint nem mérges, inkább kíváncsi. 
- Először is, pontosan tudom, hogy Mercedes teljes mértékben szingli! - mondtam komolyan és mutatóujjamat az égnek emeltem. - Másodszor pedig, Sarah a legjobb barátnőm. Ha babát várna, én lennék az első aki megtudná, ezt biztosra veszem. És mégis... Olyan elképzelhetetlen! A bátyám pedig teljes mértékben hülyét kapna a hírtől, a szüleimről nem is beszélve! -
- Olyan éretlen vagy - morogta halkan. - Viszont ha a Te babádat képzelem el, egy gyönyörűséges göndör hajú kisfiút látok magam előtt, ragyogó világoszöld szemekkel. Meseszép teremtés lenne, az biztos - mondta széles mosollyal. 
- Apja fia! - kacagtam jóízűen. - Jaj, Lola... Olyan boldog vagyok! - csattantam fel. 
- Atyaúristen! Martina Stoessel boldog? Még ilyet! - tettetett izgatottsággal felsikoltott, talán a kelleténél picit hangosabban, mivel a következő pillanatban egy magas, szőke hajú nő felpattant a mellettünk lévő asztaltól, és egy kisebb stábbal maga mögött, előttünk termett. Képtelen voltam elsőre reagálni, elvakított a kamera vakuja, és képtelen voltam kiolvasni a MundoLive feliratot. A fiatal nő hátradobta piszkos - szőke hajfonatát és szó nélkül levetette magát a közöttünk lévő székre. 
- Jó napot, De Janeiro, itt Lizy Lisso, és ez itt a Sztárbazár! - Úgy kapaszkodott a kezében lévő mikrofonba, mintha az élete függne tőle. Elkerekedett szemmel bámultam végig az asztalon, Lola pont ugyanolyan zavart volt, mint én. - Mai vendégem nem más, mint a tinicsillag, Tini Stoessel! - mondta lelkesen, majd felém fordult. - Micsoda meglepetés itt látni téged! Bevallom, azt hittem, hogy Miss Camarena csak viccel velünk, de most látom, hogy teljesen igazat mondott! - Stephie! Gondolhattam volna, hogy az a sunyi dög tönkre fog tenni mindent! És én még hittem neki?
- Örülök a találkozásnak Lizy, micsoda kellemes meglepetés - széles vigyort erőltettem az arcomra, mintha az első pillanattól kezdve sejtettem volna ezt a potya - interjút. Hiszen, abban már teljesen profi vagyok, hogy hogyan rejtsem el az érzéseimet, miközben belül haldoklom. - És természetesen óriási csókkal köszöntöm a kedves tévénézőket is! -
- Ragyogsz, mint mindig, Kedvesem! - Szavai a fülemet ütötték, alig volt huszonhárom éves, mégis úgy bánt velem, mint egy kisgyerekkel. Elfojtottam egy gúnyos vicsort, mire erősen megragadta a kezemet, és közelebb húzott magához. - Őszintén be kell vallanom, biztos forrásokból értesültem arról, hogy Te egy bizonyos férfival találkozgatsz, aki nem más, mint a Mexikói szívtipró, Jorge Blanco! Mondd, hogy ez igaz, kapjon a nép egy romantikus szerelmi történetet! - tekintetével a lelkembe furakodott, képtelen voltam bárhová is elpillantani. 
- Most egy sztorit akarsz arról, hogy egy nálam hét évvel idősebb férfival nyaralok, akivel egy lakosztályon osztozunk, csak azért, hogy a jövőheti számban feltüntethesd, hogy micsoda nyomorult emberek vagyunk?  - rezzenéstelen arccal néztem magam elé, mire Lizy fehér arccal alaposabban végigmért, majd leemelte a mikrofont és a fülemhez hajolt. 
- Bunkó dolog lenne? - kérdezte fojtott hangon. 
- Tönkretenni egy tizennyolc éves gyerek szerelmi életét? Volt neked gyerekszobád? - A hangom úgy csengett, hogy egy pillanatig még én sem hittem el, hogy sikeresen megakadályoztam egy felnőtt vájkálódását a magánéletemben. - És egyébként... - mondtam és diadalmasan megemeltem a hangom. - Nem Mr. Blanco társaságában töltöm a napjaimat! Sőt bevallom, abban sem vagyok biztos, hogy jelenleg itt tartózkodik. Mint ahogy azt a lelkes nézők láthatják, az asztal túloldalán ülő hölggyel érkeztem a városba, hogy egy kis időt kettesben tölthessünk, mint két régi jó barátnő! - Óvatosan Lola felé biccentettem, aki lelökte magáról Lizy izzadt tenyerét, és erélyes vigyorral a kamerába mosolygott. 
- Igen, Tini egész nap velem van, és egy percig sem hagynám, hogy mással múlassa az idejét, miközben itt vagyok én, mint a tökéletes társaság - akaratlanul is felnevettem, és hátravetett fejjel próbáltam rendezni a gondolataimat. 
- Várjunk csak... - Lizy arca egy pillanatig elsötétült, majd, mint aki megvilágosodott, újra felragyogott. Miért éreztem azt, hogy ebből baj lesz? - Maga Lola Castelho? Sebastian Castelho producer menyasszonya? - Lizy úgy szegezte neki a kérdést, mint valami életmentő lehetőséget. Lola arcát azonnal elöntötte a pír, tekintetével engem keresett, de a kamera vakuja erősen a szemébe világított ezért nem láthatott. - Akinek mellesleg, van egy pár hónapos kislánya is... - tette hozzá mellékesen, mire mérgesen az asztalra csaptam. 
- Figyeljen rám, Lisso! Életem legszebb pillanatait töltöttem itt, és örülnék annak, ha nem teregetné ki a magánéletemet, sem pedig a barátnőmét! Mi köze van önnek ahhoz, hogy kivel él és mit csinál? Mintha nekem szegezné a kérdést, hogy viszonyom van-e a bátyjával! - hadartam és mérgesen Lolára böktem, aki falfehéren méregetett. Elszóltam magam. Miközben Lola hüledezve próbálta megemészteni az imént elhangzottakat, Lizy széles vicsorral az arcán megpördült a tengelye körül, majd ismét lehuppant közénk. 
- Tudtam, hogy máshonnan is ismerős vagy nekem! Te vagy Jorge Blanco titkos kishúga, hát persze... - 
- Ehhez magának semmi köze! - Lola mérges volt, mintsem ijedt. Mérgesen felereszkedett a székből és tekintetét mélyen Lizyébe mélyesztette. - Jobban jár, ha nem vájkálódik a magánéletemben! És igen, képzelje el, Sebastian Castelho a vőlegényem, és a kislányom édesapja. Ebben nincs semmi kivetnivaló, attól eltekintve, hogy lassan négy éve ismerem őt, a munkám miatt. Tehát én a maga helyében letenném azt az átkozott mikrofont, és kimennék a tengerpartra, hogy azt a tépett, piszkos - szőke hajamat kiszívja a nap, és ha már ott járok, talán megpróbálok párt keresni magamnak, hogy huszonkilenc évesen ne a kamera legyen az egyetlen társam, és egy Ukrajnai cseremunkás! - Szikrázó tekintettel a kamera mögött álló, alacsony, fekete bőrű férfira sandított, aki nyíltan bámulta mindannyiunk dekoltázsát. Lizy arcát azonnal elöntötte a pír, és a beszélgetésünk alatt először úgy érzem, győzedelmet arattam. 
- Akkor most azt hiszem megyek, és... Keresek más hírességeket magamnak. Állítólag Phoebe Tonkin itt nyaral a párjával, ami igazán ínyenc sztorinak ígérkezik! - tettetett izgatottsággal felkapta a mappáját az asztalról és lassan feltápászkodott a székből. 
- De remélem tudja, Martina, hogy ha kiderülne, hogy maga mégis randevúzik Jorge Blanco-val, az nem marad előttem titokként. - tekintetével bizalmatlanságot sugárzott, és egy ilyen pillantással más ember már rég a lelkembe látott volna.  Önelégült vigyorra húztam a szám, de a bejárat felől érkező hangos moraj alaposan megijesztett. Akaratlanul is odakaptam a fejem, és megpillantottam Jorge-t, amint póló nélkül, egy szál fürdőgatyában beront a kávézóba, és sárga szemüveglencséje mögül körbepásztázza a területet. Elsőnek Lolát szúrta ki, majd amikor felfigyelt rám, elmosolyodott és átvágott pár asztalsoron. Amikor elért hozzánk, erősen magához rántott, és csücsörítve az arcom felé hajtotta a fejét, de egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól és kényszeredetten felnevettem. Felvont szemöldökkel méregetett, majd amikor felfigyelt Lizy-re, aki csorgó nyállal bámulta kigyúrt felsőtestét, azonnal lekapta a fejéről a szemüveget, és két meztelen karját a melle elé kapta, hogy mégse tűnjön annyira anyaszülöttnek.  
- Te jó ég! - szakadt ki belőlem, majd a kezem azonnal a szám elé kaptam. 
- Á, tényleg, nincs köztetek semmi? - Lizy lekezelő pillantása lesújtó volt számomra, a mozdulat, amivel átkarolta Jorge vállát pedig egyszerűen őrjítő. 
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte felvont szemöldökkel. 
- Majd én beavatlak, testvérem - kezdte Lola, és szintén Jorge mellé lépett, és tenyerével lesöpörte Lizy kezét a bátyja válláról, amiért őszintén hálás voltam neki. - Ez a kedves hölgy azért utazott el idáig, hogy lencsevégre kapjon téged egy kiskorúval, Stephie barátnőd javaslatára. - Lola hangja ridegen csengett, fél szemmel láttam, ahogy a körmét kissé belemélyeszti a testvére vállába, aki a döbbenettől talán meg sem érezte a gyenge szúrást. 
- És szentül meg van győződve arról, hogy Te és Tini egy pár vagytok. Tehát, kérlek légy oly' kedves, és mondj valamit - Legnagyobb meglepetésemre, Jorge ingerült kacarászásban tört ki. Na ezt a reakciót, pont nem vártam volna tőle! 
- El kell szomorítanom téged, szép hölgy. Köztem, és Tini között nincs semmi. Igaz, lehet ez egyesek szemében sántít, de nem tudok mit tenni. Ez a lány olyan nekem mintha a kishúgom lenne, és az ittlétem annak köszönhető, hogy a húgom találkozni akart az egyik legjobb barátnőjével! - Jorge fél karjával szorosan magához ölelt és erős puszit nyomott az arcomra. Minden érzését átadta ezzel az egyszerű puszival, mert tudtam, hogy mindent amit mondani akar, egy szó. Sajnálom. 
- Igen, Jorge jól mondta. Ami köztünk volt, szép volt és jó, de annak már vége. Kettőnk között nincs semmi, színtiszta barátságon kívül! - Minden erőmet összeszedve a kamerába mosolyogtam és hagytam, hogy Lola kettőnk közé lépjen, és diplomatamosollyal az arcán kacsintson egyet, ameddig az Ukrán operatőr ellő pár képet. Lola háta mögött pihenő kézfejemen, lágy tapintást éreztem. A szemem sarkából a meleg felé sandítottam, és Jorge ujjait éreztem, amint az enyémekre kulcsolódnak. 

Ó, istenem, mekkora bajba keveredtünk?