2014. július 12., szombat

Sección 1 - Táncpróba

Sziasztok.
Elérkezett a blogom első évadának első része. Nem a kezdetek-kezdetétől kezdem, mert leragadok a résznél és örökké ma lenne.
Igaz érzelmek alapján, KITALÁLT történet, kérlek benneteket, ne lopjátok!


REGGEL


Itt állok kint, a házunk előtt a fagyos Buenos Aires-i reggeli hidegben. Türelmetlenül toporgok össze-vissza és azt várom, hogy Mercedes, a legjobb barátnőm végre értem jöjjön. Az elmúlt 10 percben mindig a mobilom kijelzőjét bámulom, hogy legalább egy nyamvadt sms-t küldene Mercedes, hogy "Bocsi de késni fogok!" de nem, itt kell rá várnom fél nyolckor a házunk előtt amikor a próba 20 perc múlva kezdődik. Két perc elteltével végre felcsillant a szemem, mert a farzsebemben lévő mobilom megrezzent. Egy új üzenet! Hamar kikaptam a zsebemből a készüléket és feloldottam a billentyűzárat, majd elolvastam az üzenetet.
Üzenet feladója: Mechi

Szia Tini, hamarosan ott vagyok, csak fel kellett szednem még pár embert.
Szerencsémre sikerült mindet letennem valahol, most megyek érted Xabival.
Légy jó, sietünk.

Király! Negyed óra múlva próba, Mercedes meg valami idegeneket furikázik. Ha ma még ideérnek, boldog leszek.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Első gondolatom az volt, hogy biztos Mercedes kisasszony az így hát reflexből felkaptam a telefonom és egyből magyarázni kezdtem.
"Mercedes Rodríguez Lambre hol vagytok már? Elolvastam az üzeneted és kicsit se nyugtat meg a tudat, hogy mindjárt itt vagytok! Próbánk lesz az istenért, az kéne még, hogy Sergio is kiboruljon! Hallasz?!"- magyaráztam.
Minden oké Tini?- kérdezte a hívás másik feléről Sergio. Egyből lefagytam.
Ö..- haboztam.
Tini hallasz?- kérdezte.
Igen, persze. Semmi gond nincsen Sergio. Drága barátom. Hogy van a család?- hadartam mindenféle hülyeséget.
Tini hol vagytok?- váltott témát.
Mi? Ki? Sergio te kiről beszélsz?- tereltem a témát. Őszintén arra vártam, hogy a sarkon Mercedes kocsija forduljon be.
Tini! Rólatok beszélek! Rólad Xabiról és Mercedesről! Hol vagytok már?- magyarázta idegesen.
Hát..izéé...az van,hogy..- gondolkoztam.
Ugye elindultatok már?!- kérdezte.
Na itt komolyan kétségbe estem. Nem szabadna Sergio-nak hazudni, mert ő nem egyszerű tánctanár hanem mindenki barátja is.
Figyelj Sergio...az a baj, hogy..- kezdtem bele.
Hogy dugóba keveredtünk Sergio. Nem kell aggódnod barátom. Hamarosan ott vagyunk!- jelent meg a semmiből Mechi aki kikapta a kezemből a telefont és megnyugtatta Sergio-t.
Oké csajok, siessetek!- mondta majd letette a telefont. Nagy kő esett le a szívemről, hogy Mechi elintézte helyettem a tánctanárt aki már tuti a tetőn táncolt az idegtől.
Mercedes mi tartott  ennyi ideig?!- kiabáltam.
Bocsi Tini. Xabi éhes volt, nem reggelizett.- mutatott a háta mögötti kocsira aminek az anyósülésén Xabi tömte magába a melegszendvicset.
Neked mindig fontosabb a hasad?!- kiabáltam az ajtóban ülő zabagépnek.
A legfontosabb!- húzta le az ablakot röhögve.
Szálljunk be!- ragadta meg a kezem Mechi majd egyenesen az autóhoz rohantunk. Mechi beült előre Xabi mellé én pedig a hátsóülésre.
Siess már!- üvöltöttem Mechivel.
Ne kiabálj!- szólt rám Xabi.
Xabiani Ponce de León, összesen 10 percünk van odaérni!-ütöttem a vállát a sapkámmal.
Nyugodj le, Tini! Hamarabb odaérünk.- mosolygott ijesztően Mercedes.
Mire készülsz?-kérdeztük egyszerre a kis Zabagéppel.
Öveket becsatolni.- vigyorgott Mechi és lassan felvette a napszemüvegét amire egyébként semmi szükség se volt, mert körülbelül csak a hideg fagyassza le a szemét.
Én szépen lassan hátradőltem és kétszer körbetekertem magamon az övet. Xabi nyelt egyet majd vett egy mély levegőt. Szépen bekötötte magát majd megmarkolta a kapaszkodót.
Szerintem vegyél szemüveget..- javasoltam.
Minek?- nézett rám kérdőn.
Ha Mechi teljes gázzal vezet még kifolyik a szemed.- mondtam nyugodtan.
Kicsim, hol a másik napszemüveg?- kérdezte Xabi és pedig olyan "Én megmondtam" arckifejezéssel hátradőltem.
A kesztyűtartóban.- mondta Mechi és beindította a járművet. Xabi kicsatolta az övét és kinyitotta a kesztyűtartót. Mechi eközben hirtelen rálépett a gázpedálra Xabi pedig megfejelte a szélvédőt.
Basszus!-vágódott az ülésre Xabi a fejét fogva.
Kicsim, jól vagy?!- riadt meg Mechi.
Nem! Nem tudsz vezetni!- siránkozott Xabi.
Mechi induljunk már!- szálltam be a kiabálásba én is.
Te meg kösd be magad!- mondtam Xabi pedig egyből bekötötte magát.
Mechi rálépett a gázpedálra és már száguldottunk is.

*A stúdió előtt*

Amikor Mechi leparkolt Xabi és én szó szerint kiestünk a kocsiból.
Drága föld!- térdelt le Xabi.
Amikor feltápászkodtam majdnem megszakadtam a röhögéstől.
Min röhögsz?- kérdezte a mulatságom tárgya, azaz Xabi.
A röhögésem kíséretével belenyúltam a táskámba és kivettem egy tükröt majd egyenesen Xabi felé mutattam.
Xabi is megriadt saját maga látványától.
A fején egy méretes púp, a göndör fürtjei mind az égnek álltak, a fogain és a szemüvege lencséin viszont kis legyek virítottak.
Atyaúristen!- kapta ki a kezemből a tükröt.
Szerencsémre én rendben voltam, mert végig a kabátomba burkolózva vártam, hogy mikor érünk vagy a stúdióba vagy a kórházba.
Mercedes!- kiabált Xabi a fürtyeit fogdosva.
Igen szerelmem?- mosolygott.
Á!- sikított Mechi.
Még a csajom is sikít ha meglát, ez király!- hisztizett.
Nem olyan vészes kicsim...- próbálta meg lelapítani Mechi Xabi veszélyesen röhejes tincseit.
De ma az udvaron alszol.- fejezte be a mondatot én pedig elnevettem magam.
Miért?!- riadt meg Xabi.
Ha reggel anya bejön a szobába, hogy ébresszen, nem akarom, hogy szívrohamot kapjon mert a lánya egy sünnel alszik.- mosolygott kedvesen.
Ma Laránál alszok..- mondta Xabi.
Mechi szemei a háromszorosára nyíltak.
KI AZ A LARA?!- kiabált.
Senki szívem.. Senki.- röhögött Xabi majd szépen beindultunk a stúdióba.
Én csak röhögtem és követtem Xabit, Mechi pedig mérgesen méregette Xabit.

*A stúdióban*

Martina Alejandra Stoessel Muzlera!- kiabált a folyosó túl oldaláról Sergio.
Végünk van..-suttogtam.
Xabi és Mechi ijedten rám pillantottak olyan "Vidd el a balhét helyettünk, köszi" arccal.
Xabiani és Mercedes!- sétált közelebb Sergio. Mechi a haragja ellenére megragadta Xabi kezét aki csak önelégülten elmosolyodott. Nem mintha sok oka lett volna rá a "Bogaras sün zabagépnek"
Hol a fenébe voltatok?- kérdezte mérgesen.
Ne haragudj ránk Sergio.- mosolyogtam.
Nem bírok rátok haragudni. Imádlak titeket tudjátok. Na gyertek ide!- mosolygott mi pedig megöleltük.
Mi is téged Sergio!- mondtuk egyszerre.
Na, mars öltözni!- mosolygott.
Sietünk.- iramodtunk.
Álljatok csak meg!- kiáltott utánunk.
Xabi fejét egy sün van?- kérdezte furán mi pedig Mechivel elröhögtük magunkat.
Ennyire gáz?!- siránkozott.
Eléggé.-bólogatott Sergio.
Berta!!- kiabált Xabi a ruhafelelősnek.
Miért pont Berta?- kérdezte furán Sergio.
Nadrágot húzok a fejemre!-kiabált és elviharzott.
Csőnadrágot!- ajánlotta Sergio.
Kösz a jó tanácsot!-kiabált idegesen Xabi majd eltűnt a folyosón.
Csajok, irány öltözni! Öt perc és kezdünk!- mondta Sergio mire én és Mechi egymásba kapaszkodva rohanni kezdtünk.
Szedd a lábad Tini!- kiabált hátra Mechi amikor pontosan tudja, hogy 10 centis sarkon állok.
Amikor beértünk az öltözőbe Lodo és Cande ült a padon.
Sziasztok csajok.-pusziltam meg mind a kettejüket.
Sziasztok. Hol voltatok?-kérdezte Lodo.
Mechi sofőrt játszott.-mondtam.
120-szal a főúton?-kérdezte Cande.
Körülbelül.-nevettem.
Máskor gyere be gyalog!-javasolta Mechi.
Igaz, nem is értem, hogy miért nem a saját kocsimmal jöttem.
Mert az szervizbe van!-mosolygott Mechi.
Na látod!-vigyorogtam gúnyosan.
Lányok,inkább öltözzetek, minthogy itt veszekedtek!- javasolta Lodo.
Oké.-ültem le velük szemben egy padra. Kiszedtem a táskámból a cipőm, melegítőm, felsőm. Öt perc alatt fel is vettem, nem vacakoltam annyit amennyit Mercedes.
Mercedes, miért nem tudsz úgy öltözködni,mint ahogy vezetsz?- kérdezte Lodo mosolyogva.
Mert öltözködés közben mind meghalunk.-nevettem.
Inkább ne! Akkor nem tudtunk volna mit mondani amikor Jorge érdeklődött utánad!-mondta Lodo és a telefonjára meredt.
Hogy mi?- csillant fel a szemem.
Jorge teljesen ki volt bukva, hogy hol vagy már. Úgy kellett lenyugtatni. Stephie-vel is kiabált.- mondta Lodo.
Miért?- lepődtem meg. Jorge nem erőszakos fajta, főleg ha arról van szó akit imád.
Stephie azt mondogatta neki, hogy "Felejtsd már el-Majd jön-Nem lett semmi baja-Ha baja van a kórházból úgyis hívnak-Ne érdekeljen már annyira-Nem ér annyit"- sorolta Lodo.
Értem. Stephie szörnyű. Tudom, hogy nem szeret addig ameddig Jorge nem veszi el meg minden, de ez sok. Jorge mit üvöltött vele.
"Maradj Stephie! Nem értem, hogy milyen módon és jogon beszélhetsz te így a barátnőmről. Annyi joga van élni, mint neked! Ne idegesíts fel még jobban, mert esküszöm nem állok jót a nevemért! Nem akarom, hogy bármi baja essen! Ha baja esne nem élném túl! Hamarosan ideér, itt lesz, mosolyog, nevet, énekel, táncol majd, mint egy angyal! Nagyon szépen kérlek, hogy tiszteld te is! Szeretlek, tudod. De megtörök ha baja esik neki vagy Mechi-nek."- ismételte Cande. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, hogy így kiállt értem. Ezek szerint nem vagyok számára olyan közömbös, mint ahogy érzem.
Szörnyeteg.- készült el az öltözködéssel Mechi.
Beszélnem kell Jorge-val.- mondtam folyamatos ragyogással.
Akkor futás!- pattant fel Lodo és Cande. Mosolyogva megfogtuk egymás kezét és olyan gyorsasággal, mint ahogy Mercedes vezetett elindultunk a táncterem felé. Amikor beértünk láttuk, hogy Ruggero éppen Alba társaságában röhög, Facu Xabi-val táncol a tükör előtt, Damien pedig Diego-val együtt telefonál. Alaposabban körülnéztem és a terem közepén láttam Jorge-ot aki össze-vissza járkált és a haját tépte. Stephie addig ült egy széken és sms-t írt. A szívem egyből megtelt örömmel és energiával amikor megpillantottam Jorge-ot. Beléptem az ajtón és egyenesen a volt pasim felé vettem az irányt.
Jorge...-mosolyogtam. Jorge is rám mosolygott, de a mosolya lehervadt amikor közeledni kezdett felém.
Tini hol voltál?! Halálra aggódtam magam! Tudod, hogy az is megfordult a fejemben, hogy meghaltál?! Rohadtul megijesztettél! Annyira rám hoztad a frászt, hogy Stephie-vel is üvöltöztem! Máskor nem bírnál megcsörgetni minket, hogy "Helló, nem haltam meg!" Ennyire még sose féltem!-kiabált velem.
Tudom, hogy kiabáltál vele és azt is, hogy mit.- mosolyogtam mire Jorge is megenyhült.
Frászt kaptam.- mondta.
Szóval, semmi se volt igaz?-kérdeztem kétségbeesetten.
Minden szó igaz volt.-mosolygott én pedig megöleltem



 Jorge!- sipákolt Stephie.
Nyugi, el ne ájulj!-mosolygott Jorge.
A kedves kívánságaidat is hallottam.-mondtam Stephie-nek.
Nem tudom, hogy miről beszélsz.-mondta Stephie.
Hagyd. Nem éri meg.-mosolygott rám Jorge.
Nagyon szépen tud beszélni a barátnőjével ha rólam van szó.
Srácok álljatok be!- parancsolta Sergio.
Oké, főnök.-mosolygott Ruggero.
Szia.-köszönt nekem némán.
Helló.-intettem mosolyogva.
Várjunk!- szólalt meg Damien.
Igen?- fordult meg Sergio.
Xabi-nak miért van egy sün a fején?-kérdezte mire a teremben lévő összes ember elnevette magát.
Kösz.-mosolygott gúnyosan Xabi.
Attól én még szeretlek.- csókolta meg Mech Xabit.
Na jó, inkább kezdjük el.- javasoltam mire mindenki a tükör felé nézett.
Egy,két,há'!- számolt be Sergio majd elkezdte a táncmozdulatot.
Mindenki mosolyogva követte.
Ez a próba is jól telt így reggel!







Hola! Remélem tetszett a legelső rész, őszintén nekem nagyon fontos maga a szereplők és a történet.
Köszönöm és nagyon hálás vagyok, hogy elolvastátok.
A következő rész a jövőhéten jön! :) 

Adiós amigos!
Buenos Noches! 

TINISTA^^ 

7 megjegyzés: