Sección 20 - Utolsó, első randevú

  Az éjszaka izgatottan aludtam el. Sosem éreztem még ilyet... Lehet, hogy a döglesztő hőség miatt, vagy egyszerűen azért, mert Jorge szorosan mellettem kuporgott. Olyan boldog voltam, hogy féltem lehunyni a szemem, nehogy köddé váljon ez a mesés érzés.  Reggel forró leheletével ébresztett, és lágy csókot nyomott a nyakamra. Kómásan a szemeibe néztem, és álmos tekintetét látva akaratlanul is elmosolyodtam. A tudat, miszerint hamarosan életem legjobb napját vele tölthetem, még boldogabbá tett. Istenem, mennyire szeretem? A szívem mélyén el sem tudtam képzelni, hogy mire készülhet, hisz nekem már a jelenléte is az örök boldogságot jelenti. 
  - Jó reggelt - ásítottam. 
 - Szép reggelt, szerelmem. Jól aludtál az éjszaka? Sokat forgolódtál és motyogtál. Amikor megpróbáltalak betakarni, felzokogtál. Francisco átjött a szomszédból, nagyon aggódott érted, itt ült melletted egész este. Nagyon megijedtem, amikor rám üvöltöttél... Minden rendben van? - kérdezte aggódó tekintettel. A feltételezés is elszégyenített ha belegondoltam, milyen rohamot levágtam az éjjel. 
 - Sajnálom - suttogtam és hagytam, hogy izmos karjaival magához öleljen. - Alig aludtam. Az elmúlt hetek rémképe nyugtalanított. A szüleim távolléte, Sarah távozása, egyszerűen nem állnak össze a dolgok. 
 - Ne aggódj emiatt. Mariana tegnap telefonon keresztül kiosztotta a bátyádat, és azt mondta, hogy hamarosan itthon lesznek. Sarah pedig sürgős ügyet kapott a lapnál, tudod, hogy nagyon fontos neki ez az egész, nem hagyhatta ki. Bízz már meg benne. Minden a legnagyobb rendben lesz. Te pedig ne nyugtalankodj... A frászt hozod rám, amikor éjszaka felmordulsz és össze vissza makogsz mindenfélét valami érthetetlen halandzsa nyelven. Amúgy is, te mióta beszélsz Olaszul? - kérdezte felvont szemöldökkel, én pedig válaszul felnevettem. 
 - Olyan hülye vagy - kacagtam és fáradtan felültem, a könyökömmel a bordái közé hatolva. Fájdalmasan felnyögött, és reflexből a hasára feküdt. Kómásan kikászálódtam az ágyból, és Jorge pulóverében a szekrényemhez sétáltam. A tükör előtt elsétálva azonnal elpirultam a saját látványomtól. Sosem éreztem magam még ilyen kellemetlenül  amikor tekintetét a gerincemen éreztem. A pulóvere alig takart valamit, örültem hogy a combomig elért. A forróságtól a hajam is nedvesen a homlokomhoz tapadt, elég érdekes látványt nyújtottam, amiről teljesen meg is bizonyosodtam, amikor perverz vigyor terült szét az arcán. Vetem egy mély lélegzetet, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni őt. Kinyitottam a szekrényemet, aminek tartalma a padlóra borult. Szerencsémre maradt még egy - két darab a vállfán, egy bíbor színű egybe ruha és egy farmersort, kockás inggel. 
 - Melyiket vegyem fel? - kérdeztem a két vállfát magam elé tartva. 
 - Szerintem ruha nélkül igazán előnyös lenne, nem gondolod? - vicsorgott én pedig lányosan elpirultam. 
 - Ha elmondanád, hogy hova viszel, talán tudnék mutatni valami konkrétumot - gúnyolódtam. 
 - Ha elmondanám, nem lenne meglepetés... Amúgy szerintem több ruhát hozz. Mozgalmas randevú lesz, mint egy igazi nászút - kacsintott. 
 - Ez fura, nem emlékszem, hogy megkértél volna, arra meg végképp, hogy igent mondtam volna - mondtam elgondolkodva, ő pedig hangosan felnevetett. 
 - Ez nem volt szép! Egyébként, indulni kéne. Te menj le szépen, ébreszd fel a bátyádat, szedd szét Ruggero-t és Stephie-t, utána pedig húzzunk - hadarta lelkesen, mire felvont szemöldökkel megpördültem a tengelyem körül. 
 - Ruggero és Stephie?! Jorge, te tényleg teljesen megőrültél? - kérdeztem kétségbeesetten. 
 - Nyugalom, Tini! Pfuj, már a gondolat is... Blee! Soha! Stephie nem állna össze egy Rugge fajtával, sőt, kifejezetten undorodik tőle - hadonászott hitetlenkedve. - Emlékszem, amikor egy próbán Stephie követett engem, és leráztam az öltözőnél. Tíz percig színét sem láttam, és amikor összefutottunk kifejtette a véleményét Ruggero-ról, aki elmondása szerint egy "Gusztustalan dög, aki túlságosan is nyomul minden mellel rendelkező egyéniségre!" - mondta női hangon, Stephie-t utánozva. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Nem szeretem, ha valaki szidja a legjobb barátomat, de az a szöveg amit Camarena levágott, eszméletlen... Ha Ruggero tényleg ilyen, akkor nem kéne bemutatni a nagybátyámnak, Alan-nak, aki kétségtelenül férfi, elég nagy mellekkel. Már a gondolat is megnevettet. 
 - Stephie már csak tudja. Istenem, ez a nő! - fröcsögtem a szememet forgatva. 
 - Most, hogy tisztáztuk, menj le a nappaliba. Utána pedig eldöntjük, hogy Ruggero-nak vegyünk-e prostit születésnapjára, vagy megoldja magától - sürgetett és kinyitotta előttem az ajtót. A nevetőgörcs szélén állva gyors csókot nyomtam a szájára, és elindultam a nappali felé. Jorge pulóvere kellemes melegséget árasztott, és mesés illatokat. Egyszerűen fájt belegondolni, hogy vissza kell adnom neki. Előbb - utóbb. A kanapé előtt Francisco kuporgott, a telefont szorosan az arcához nyomta. 

Minden rendben, életem? - kérdezte bársonyos hangon.

Tényleg? Máris? Milyen rakoncátlan egy kisgyerek... Jól érezted magad? Rosalyn? Elhiszem, ha ilyen boldoggá tett a barátsága, megígérem, hogy nagyon sokat fogod látni. Á, férje is van? Akkor biztos elbűvölő egy nő. Nem csorgatom a nyálam, tudod, hogy számomra csak te létezel. Hányszor mondjam még, hogy szerelmes vagyok beléd? Ha akarod, egy éven keresztül szajkózom neked legyőzve a tízezer mérföldes távolságot. Annyira szeretlek, de ne félj, előbb találkozunk, mint gondolnád. És, most hol laksz? Komolyan? Azt hittem tovább maradsz. Sophia ilyen könnyen elengedett? Á, elhiszem, biztos volt bőgés... Jó, jó, nem leszek érzéketlen. Most viszont leteszlek egyetlenem, képzeld Tini tegnap éjszaka kis híján rohamot kapott, ezért Jorge kitalálta, hogy elviszi magával. Nem, nem tudom hova, de ne aggódj vigyázni fog rá. Tudom, mert megbízom benne. Egész éjszaka a húgommal volt. Jaj, istenem, ne legyél ilyen perverz... Borzalmas vagy! Pár napra mennek. Tudom, hogy anyám megint kavarni fogja a szart, de nem érdekel. Azt akarom, hogy felnőttként bánjanak a húgommal. Tizennyolc éves lesz, az istenért. Nem elég, hogy alig lehet együtt a palijával, még megláncolnák! A szüleim... Elmebetegek. De ne aggódj, amint betölti a tizennyolcat el fog menni. Ő is, és vele együtt én is. Most sem értem, hogy miért kéne itt maradnom... Te már nem vagy itt, Kaliforniában áztatod a segged, de bezzeg én maradjak és éljek tovább elnyomásban húsz évesen? Te aztán fair egy nőszemély vagy. Jó, jó. Később hívlak. Szeretlek. Vigyázz magadra, imádlak. Csáó, csáó.   

  Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy hallgatózni bűn, de Sarah-val beszélt. A LEGJOBB BARÁTNŐMMEL! Mégiscsak közöm van hozzá... Villám sebességgel átugrottam a kanapén, és megtámadtam a bátyámat a telefonjáért. 

 - Tini, te meg mit művelsz? Basszus, már hallgatózol is? - kérdezte felháborodva és a karját az égbe emelte, nehogy megkaparintsam a telefont. 

 - Sarah volt az! Tudom, hogy vele beszéltél. Mi a francért nem adtad oda, hogy beszélhessek vele? Francisco, borzalmas vagy! - hadonásztam hisztérikusan. 

 - Még hogy én? Miket nem beszélsz már! Hallgatóztál, most pedig szó szerint rám vetetted magad! Egy normális tizennyolc éves felnőtt nő nem így viselkedik! - fröcsögte és hangosan felkiáltott amikor a könyökömmel véletlen gyomorszájon találtam. 

 - Mit titkolsz előlem? - kérdeztem résnyire húzott szemekkel. Megadón felmutatta a kezeit, és egy egyszerű vállvonással válasz nélkül hagyott. - Francisco Augustín Stoessel Muzlera ne merészelj hazudni, különben nem tudom mit csinálok! - füstölögtem. 

 - Nem vele beszéltem! - nyögte ki, én pedig egy teljes percig némává váltam. 

 - Akkor... mégis kivel? - kérdeztem zakatoló szívvel. 

 - Van egy lány. Két hete ismertem meg, a neve... Shelby. Egy brit származású lány, ezért mondtam a telefonba azt a tízezer mérföldes távolságot. Sajnálom, hogy így kellett megtudnod. Vele beszéltem, nem mással - morogta lesütött szemmel.

 - És mi lesz Sarah-val? Mi lesz azzal, hogy szerelmes vagy belé? - képtelen voltam felfogni azt, amit a fejemhez vágott. 

 - Kérlek, csak... Ne most. Később, kitálalok mindenről, csak NE most! Könyörgöm - mélyen a szemembe nézett, láttam rajta, hogy sokkal nagyobb súlya van ennek az egésznek, mint ahogy azt el tudnám képzelni. Istenem, bárcsak tudnám, hogy mit csinál most Sarah... 

Óvatosan leszálltam a bátyámról, és lassan hátrálni kezdtem. Bölcsebb dolognak láttam most azt, ha magára hagyom és inkább máshol próbálok szerencsét. 

 - Kérlek, ne érts félre semmit - suttogta lehajtott fejjel. 

 - Nem, ne félj. Nem próbálom megfejteni. Most viszont megyek és... Inkább megpróbálom felkelteni a többieket - mondtam és felrohantam a lépcsőn. Kettesével szeltem a fokokat, nehogy megbánjam a szótlanságom és visszaforduljak. Hiszen, Francisco is nagyon sok félbemaradt kérdést őrizget a lelkében velem kapcsolatban, amikre rákérdezhetett volna, mégse tette. Ennyivel tartozom neki. 

A folyosón keringve próbáltam megtartani az egyensúlyom, mivel kis híján meztelen voltam, cipő vagy más takaró ruhadarab nélkül, és a padló még mindig átkozottul jeges volt. Szép az élet... A vendégszoba mellett elhaladva majdnem elhánytam magam. Erősen az ajtóhoz nyomtam a fülem, a szobában Stephie és Rugge volt. Képtelen voltam elképzelni, hogy mi történik odabent, ha Stephie lányos hangon vihog. Vörös arccal benyitottam a szobába, és életem egyik legkínosabb élményét éltem át. Stephie az ölében a laptopommal Skype-olt egy barna hajú sráccal, -aki egyébként rohadtul helyes volt- Ruggero pedig egy tál chipssel a a kezében meredt a falra szerelt tévére. Mindannyian felém kapták a tekintetüket, még a srác is a laptop túl oldalán. 

 - Jó reggelt, látom jó éjszakád volt - pillantott rám Ruggero. 

 - Az isten verje meg, azt hittem szeretkeztek! - tört ki belőlem, és idegesen rántottam egyet Jorge pulcsiján, hogy legalább a térdem felett takarjon valamit. Néma csend telepedett közénk, Stephie felvont szemöldökkel meredt rám, a "Kamerás Pali" úgyszintén, Ruggero bőrszínéről pedig nem tudtam dönteni. Vörös volt, mint aki mindjárt felrobban, vagy lila, mint aki mindjárt megfullad. Ez rejtély maradt. 

 - Még csak nem is aludtunk együtt - pillantott felém Stephie értetlen arckifejezéssel. 

 - Azt hiszem, hányni fogok... - morogta Ruggero és halkan felböfögött. Undorító. 

 - Meg ne próbáld Pasquarelli, különben esküszöm új seggbe rúglak, hogy egészen Pescaráig repülsz! - sikoltott fel egekig szaladt szemmel. 

 - De ahogy elnézem, te és Blanco kihagytatok minket a jóból - mért végig Rugge. Vörös arccal lesütöttem a szemem és megpróbáltam összeszedni valami értelmes magyarázatot. 

 - Nem, nem történt köztünk semmi! És mellesleg, nem mintha annyi közötök lenne hozzá, most őszintén. Együtt vagyunk, és nem hiszem, hogy bárkinek is be kéne számolnom a szerelmi életemről... Főleg nem a párom exének, és egy férfinak aki éltében legutoljára egy mobillal került komolyabb kapcsolatba - hadartam elszörnyedve. Stephie lesajnálón megadta magát és ismét a klaviatúrára meredt, de Ruggero most még vörösebb arccal kezdett fürkészni. 

 - Majdnem megvolt a háromezer pont a zongorás játékban! Ne ítélkezz! - füstölgött én pedig jóízűen felnevettem. - Inkább menj, még mielőtt Jorge azt hiszi, hogy leléptél egy olasz félistennel - vicsorgott önelégülten. A szememet forgatva odasétáltam a legjobb barátomhoz, és szorosan átöleltem. Az ajtón kopogás hallatszott, innen tudtam, hogy ideje mennem. Fél kézzel a Kamerás Pali felé intettem, aki a képernyőn keresztül is fülig elpirult. Bár ha belegondolok, valahol meg is értem. Hiszen nem mindennap lát az ember egy milliomos tinicsillagot egy szál semmiben a saját luxusházában. Vagy talán mégis? Amikor kiléptem az ajtón, Jorge mellkasának ütköztem. Széles vigyorral az arcán megragadta a kezemet és átnyújtott egy sporttáskát. Ideje volt indulni. A pulóverhez felhúztam egy vastag harisnyát, egy rövidnadrágot, és egy magas szárú csizmát, mivel mégiscsak December van. Kézen fogva lefutottunk a lépcsőn, ahol még mindig a bátyám ücsörgött. A telefon most is a kezében volt, és hangosan csörgött, de nem vette fel. Csak bámult maga elé, a semmibe. 

 - Francisco, minden rendben? - kérdeztem. 

 - Anya az. Nem vagyok rá kíváncsi, ezért nem veszem fel... - suttogta és álmosan megdörzsölte a szemét. - Ti viszont menjetek még mielőtt hazaérnek. Jó utat kívánok. Jorge, vigyázz rá! - mondta és elmosolyodott. 

 - Vigyázunk egymásra - bólintottam és ujjaimat az övéire kulcsoltam. Válaszul ő is elmosolyodott, és az ajtó irányába biccentett, hogy ideje mennünk. Egy utolsó pillantás erejéig a bátyámra néztem, aki széles mosollyal az arcán fürkészett kettőnket, majd kiléptünk az ajtón, a jeges hóba. Egyenesen a garázs felé siettünk, ahol az autóm volt. El sem hittem, hogy itt van. Hónapokkal ezelőtt elromlott, amit már többször is a barátaim orrára kötöttem. A szélvédőn egy kis cetli volt, "Boldog karácsonyt kicsikém. Szeretettel: Papa". Akaratlanul is elmosolyodtam, majd beültem az anyósülésre, Jorge mellé. 

 - Megesz a féltékenység, igaz? - nézett rám miközben kihajtott a főútra. 

 - Bevallom, picit zavar, hogy Te vezeted az ÉN autómat, de legalább saját sofőröm van, ami viszont minden pénzt megér! - mondtam széles vigyorral. - Na, elmondod végre, hogy hova megyünk? - kérdeztem megtörve a csendet. 

 - Ezt a két napot, ameddig még Buenos Airesben tartózkodom, együtt töltjük majd, méghozzá nem is akárhol... Rióba megyünk, egy mesés szállodába - mondta csillogó szemekkel. Nem hittem a fülemnek, életem szerelmével tölthetek egy kis időt, ameddig újra el nem válnak útjaink. Teljes mértékben elfelejtettem... Jorge három napon belül visszaköltözik Mexikóba, nélkülem.  És a legnagyobb baj az, hogy ez ellen nem tehetek semmit. Csupán annyit, hogy kiélvezem az "Örülök, hogy megint együtt vagyunk" ajándékomat. Egy szó, mint száz, ez lesz életem legjobb utolsó - első randevúja.